A költő hetvenhetedik életévében hunyt el.
Nehéz számolni a halottainkat. Az irodalom, az erdélyi, a magyar, az erdélyi magyar irodalom – és tágabban a teljes kulturális szcéna – halottait. Mintha az átkos világjárvány mellett, azzal párhuzamosan, néha összefonódva vele, egy másik leküzdhetetlen kór is felütötte volna a fejét, amely alig néhány hónap leforgása alatt írók, költők, fordítók, ítészek egész nemzedéknyi seregét taszítja át – most már végképp – a halhatatlanságba. Fél éve is alig volt, hogy ugyanitt búcsúztattam Bogdán Lászlót, és most elment Farkas Árpád – mindketten ugyanannak a háromszéki bázisú szellemi-irodalmi körnek az óriásai voltak, bár sok mindenben különböztek is. A kettő között pedig Marius Tabacu, Szőcs István, Szőcs Géza, Angi István… nem sorolom, félek, kihagynék valakit.
Bogdánnal ellentétben, aki szinte áttekinthetetlenül terjedelmes, szerteszét burjánzóan varázslatos életművet hagyott maga után, Farkas Árpád nem írt sokat. Amit viszont írt, annak súlya volt. Egy olyan nemzedék (egyik) vezéralakjaként indult el a pályán a múlt évszázad hatvanas éveiben, amelynek jeles tagjai hittek abban, hogy a szavaknak súlya van. Hogy súlya kell lennie. Becsüljük meg ezt a hitet, a későbbi nemzedékekben egyre kevesebb maradt belőle. A hitből, hogy a költészet nem pusztán dekoráció a mindennapok szürke díszletei között, nem is bokréta a szellemi arisztokrácia kalapján, hanem valamiképpen az egzisztenciáról szól, ha pátoszosan fogalmazunk: a sorsról, a mi egyetemesen emberi és közösségien/kisebbségien magyar sorsunkról.
És miért ne fogalmazhatnánk így, hiszen a férfias, nemes pátosz Farkas Árpádnak bizonyosan nem lenne ellenére. Még akkor sem, ha ő írta az egyik legkeserűbb, legillúziótlanabb erdélyi sorsparabolát, válaszképpen egy költőelődnek: „s Áron még szorítja, de Imre,/Imre ő egyre jobban elhagyja magát...”
Farkas Árpádról örökké a tartás jut eszembe: valahányszor találkoztam vele, valahányszor láttam őt, megilletődtem attól a kikezdhetetlen erőtől, méltóságtól, attól az emberi tartástól, amely áradt belőle, még gyengélkedő, idős éveiben is. És kevés számú verseskönyvből katedrális-életművet alkotó, szűkszavú, csikorgó, téridő-hajlítgató költészetének is ez a kulcsa, a meggyőződés, hogy akárcsak az egyszerű emberi szónak, a versnek, a költői megszólalásnak etikai tétje és tartalma van. Mégis, csakazértis, mindannak ellenére, még akkor is, ha
Eluntam emberkedni félszázadon át,
holnapra MADÁR LESZEK,
hallom, amint percenként percegve
vékonyul csontom, elmadárlik,
bőröm sincs már, csak szárnyam,
nő, röpít szabad és tömör levegőn.
Tudom, szószegők, lőttök majd rám,
akárha fácánra, pedig veréb volnék
csak, szürke. S pereg majd a tollam,
mindnek szárából tinta csepeg.
Tudom, óceán nem leszek már,
de határátmosóvá
eltintatengeredem.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
Háztetőket szakított, fákat döntött ki és elárasztotta az utcákat a vihar szerdán Sinaián és a Prahova-völgyének több közkedvelt üdülőtelepén.
A Salrom igazgatójának lemondását és új bánya megnyitását követelték Parajdon. A környezetvédelmi miniszter szerint nem orvosolható pusztán vadászattal a medveprobléma.
Jelentős gazdasági bűncselekmény gyanújával nyomoz a Kovászna megyei ügyészség. Hétfőn több házkutatást is végrehajtottak, amelyek során okiratokat és informatikai eszközöket foglaltak le.
A legfőbb ügyészség zárolta a Călin Georgescu volt elnökjelölt biztonságáért felelős zsoldos, Horațiu Potra számláit és vagyonát egy adócsalási és
A gyanú szerint az orvos pénzt kért egy műtét elvégzéséért.
Van ez a tervezett második deficitcsökkentő csomag, amiben a különleges nyugdíjak problémáját is megoldják állítólag. Na ja. Hogyne. Persze. Naná…
Van ez a tervezett második deficitcsökkentő csomag, amiben a különleges nyugdíjak problémáját is megoldják állítólag. Na ja. Hogyne. Persze. Naná…
Befejezhetetlen írás a Pénzpazarlásra Harminc Éve Rácsodálkozó Döntéshozók Országára rácsodálkozásról.
Befejezhetetlen írás a Pénzpazarlásra Harminc Éve Rácsodálkozó Döntéshozók Országára rácsodálkozásról.
A birminghami műfajteremtő metállegendák hagyatéka az egyetemes kultúra része marad. Azoknak is, akik a vasfüggöny mögül lesték őket, és azoknak is, akik az angol vasöntödékből.
A birminghami műfajteremtő metállegendák hagyatéka az egyetemes kultúra része marad. Azoknak is, akik a vasfüggöny mögül lesték őket, és azoknak is, akik az angol vasöntödékből.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.