Elhunyt Marius Tabacu műfordító, televíziós rendező

Számos jelentős erdélyi magyar irodalmi művet ültetett át román nyelvre, legutóbb Bánffy Miklós Erdély-trilógiájának fordításáért tüntették ki.

Hirdetés

Hatvannyolc éves korában Kolozsváron elhunyt Marius Tabacu műfordító, zongorista, dokumentumfilm-rendező, a kolozsvári Transilvania Filharmónia igazgatója. Tabacu 1952-ben született a Bihar megyei Tótiban, Temesváron érettségizett a Ion Vidu Zenelíceumban, majd 1975-ben a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián szerzett zongorista diplomát. A 90-es évek elején a kolozsvári rádió és tévé szerkesztőjeként is dolgozott, a Video Pontes Stúdió alapítója és vezetője volt. 2007 óta a kolozsvária Transilvania Filharmónia igazgatója.

Az 1980-as években részt vett a formálódó ellenzéki mozgalmakban, szamizdatokban közölt rendszerkritikus írásokat, és azon kevés román értelmiségi egyike volt, akik nyilvánosan – a Szabad Európa Rádióban – bírálták Ion Lăncrănjan Cuvînt despre Transilvania című nacionalista kurzusművét.

Tabacut, aki az elmúlt évtizedekben Kolozsvár szellemi-művészeti életének egyik meghatározó figurája volt, leginkább az erdélyi magyar irodalom ihletett román fordítójaként ismerték. Számos fontos magyar irodalmi művet ültetett át román nyelvre, többek közt Bartis Attila, Bánffy Miklós, Bodor Ádám, Esterházy Péter, Lászlóffy Aladár, Székely János munkáit. Műfordítói munkásságát, a magyar kultúra iránti elkötelezettségét a magyar állam is elismerte, 2017-ben a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki, 2019-ben az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díjban részesítették. Legutóbb Bánffy Miklós Erdélyi történet című trilógiájának román fordításáért tüntették ki a Romániai Írók Szövetségének díjával a 2019-es évre. Halála előtt Szerb Antal Magyar irodalomtörténetének átültetésén dolgozott.

Halálával az erdélyi magyar irodalom és kultúra is szegényebb lett. Nyugodjon békében.

Hirdetés

„A nyelvi készség talán születésemtől bennem van, de olyan környezetben éltem, ahol akaratlanul is rám ragadt például a magyar, semmiféle erőfeszítést nem tettem érte. Temesvár egy soknyelvű és kozmopolita város volt, sokkal inkább az, mint ma. De az érettségi találkozókon már egyre kevesebben vagyunk, az osztályomból, generációmból tömegesen vándoroltak ki. A magyar nyelvet Szilágysomlyón is hallottam, beszéltem az utcabeli gyerekekkel, illetve vakációban kitartóan jártunk moziba, és egy-egy filmet többször is megnéztünk, főleg, ha valami jó akciófilmet vetítettek. Akkoriban a filmeket román és magyar nyelven is feliratozták, tulajdonképpen a fél mozivászon felirattal volt tele. Nagy előrelépés volt a nyelvtudásom szempontjából az, amikor az első feleségemmel, Balla Zsófiával összekerültünk, mert úgy éreztem, illik elolvasnom az írásait, verseit. Eleinte nem magyar irodalmat olvastam, hanem műfordításokat, például Sam Small csodálatos életét Eric Knighttól, vagy Gregor Piatigorsky Csellóval a világ körül című életrajzi regényét, amely az egyik legvarázslatosabb könyv, amit valaha is olvastam, soha nem fogom elfelejteni, azóta is nagyon szimpatikusak nekem a csellisták. Magyar irodalmat későn kezdtem el olvasni, és tudatosan.”

(Részlet a kolozsvári Helikon irodalmi folyóirat szeptember 25-i számában megjelent Marius Tabacu-interjúból.)

Hirdetés