Párkapcsolati libikóka: hogyan ne borítsa ki egymást a FÉRFI és a NŐ?

Az ember alapvetően nem monogám, ezért nem az a normális, hogy leéljen kettesben egy életet egy férfi és egy nő. De akkor mégis, mit akarunk egymástól? És hogyan érjük el?
Hirdetés

Két kapcsolat: a Férfié és a Nőé – már a címe is nagyon kihívó volt annak a szerda esti kolozsvári előadásnak, melyben két szakember, Kalóz János-György pszichológus, addiktológus és Szabados Andrea pszichoterapeuta, párkapcsolati szakember próbálta szembesíteni egymással a klasszikus párkapcsolat két tagját, a férfit és a nőt a Báthory-gimnázium dísztermében.

A hallgatóság nem kis derültségére, hisz mindketten hozták a formájukat,

szókimondóan és humorosan tálalva a férfi-nő-kapcsolat gyakran nevetséges helyzeteit. (Az előadókat nem kell különösebben bemutatni olvasóinknak, Kalóz János-György függőségről tartott előadásáról ITT írtunk, Szabados Andrea párkapcsolati tanácsai ITT olvashatók.)

A NŐ – Szabados Andrea. Fotó: Facebook

A FÉRFI – Kalóz János-György. Fotó: frissujsag.ro

Már maga a kezdés is viccesre sikeredett. Elhangzott: a cél kivesézni a férfi és női sztereotípiákat, melyeket az előadók magunk is megerősítettek. Szabados Andrea bőbeszédűen ecsetelte az előadás koncepcióját, míg Kalóz János-György kicsit elzárkózva kijelentette: ha már rá hárul a feladat, hogy a férfit alakítsa,

józan paraszti ésszel, kendőzetlenül fog beszélni.

Így is történt, és megkockáztatjuk kijelenteni, hogy neki köszönhetően kicsit jobban értjük a férfiakat…

A férfi-nő kapcsolat napjainkban azért lett bonyolultabb, mint nagyanyáink korában, amikor „a békesség kedvéért” sok mindent lenyeltek egymásnak a felek, mivel a nemi szerepek is változtak. Míg az ősember idején nem volt kérdés, hogy a férfi miért megy vadászni, és a nő miért marad a tűzhely mellett,

ma már nem annyira egyértelmű, hogy kinek mi a dolga.

Mindkét fél részéről óriási elvárások vannak, ezek hatására a felek szerepeket vesznek fel és feladják, elveszítik önmagukat.

A mi a férfi, mitől férfi a férfi? kérdésre ugyan nem tudott konkrét választ adni, de Kalóz János-György rámutatott arra, hogy nem árt, ha az felelősséget tud vállalni: a munkahelyén, szabadidejében, a szociális kapcsolataiban.

„Az, hogy pénisszel születünk, egy dolog, de a többi tanulandó”

– tért rá máris a legkényesebb témára. Arra, hogy miért nem akarnak, tudnak a férfiak beszélni a problémáikról, érzelmeikről.

Mert nem tanítják meg őket rá. „Persze, hogy nem tanultam meg az érzéseimről beszélni, ha az apám belém fojtotta” – jelentette ki Kalóz János-György, akinek csíki székelyként hatványozottan szembesülni kellett ezzel a tabuval. Jóval később, a drogfüggőségének véget vető terápián kezdett megbirkózni a nem könnyű feladattal. Ezt még a feleségétől tanulhatja meg egy férfi, persze, ha az nem lesz a pótmamája, és nem old meg mindent helyette.

Mert a nőknek sem egyszerű a helyzete, nehogy azt higgyük,

intett Szabados Andrea, nem könnyű egyensúlyban tartani a sok női szerepet – egyszerre lenni nő, feleség, anya – és megállni, hogy amikor a férfi gyerekesen viselkedik, ne akarjunk pótmamává válni. Ezt a nő az elhagyástól való félelmében szokta bevállalni, azt hiszi, ha mindent megad neki, akkor a férfi nem fogja elhagyni. Meg kell tanulni meghúzni a határt a nő és a lelki gyermek között.

Igen ám, csak ez nem könnyű, a biztonságos kötődés kisgyerekkorban alakul ki, és akinek az édesanyja nem volt mindig ott, amikor szüksége lett volna rá, a kötődési bizonytalanságot felnőttkorba is átviszi. Sok család esik szét amiatt, mert a nő úgy érzi, érzelmileg magára van hagyva, a férfi ritkán hallgatja meg, sőt elzárkózik tőle, ismertette munkája során szerzett tapasztalatát Szabados Andrea.

Hogyan tegye fel kérdéseit a nő, hogy a férfi reagáljon?

– pattant vissza a labda a férfi oldalra. Nem a kérdéssel van a baj, hanem azzal, hogy a férfi fél az érzelmeiről beszélni, nem tanították meg rá. Amikor problémája van, nem mondja el a feleségének, hanem helyette megiszik két sört a haverjával, szidja a PSD-t és ezzel levezeti a feszültséget – közben nem az érzelmeiről beszél.

„Pedig nem a nők kiváltsága, hogy az érzelmeikről beszéljenek, mi is megtehetjük. Sőt sírni is lehet”

– tanácsolta férfitársainak Kalóz János-György.

Hirdetés

Nőként – vette át a szót Szabados Andrea – nagy feladat, hogy „ne hagyd a végsőkig kiüresedni a szeretettartályt”. És már az elején jelezni a férfinak, ha valami nincs rendben. „Akkor talán ő sem érzi úgy, hogy keresztben le akarod nyelni.” A kötődési problémák sok párkapcsolatban gondot okoznak, mivel

a kötődő és a távolságtartó típus erősen vonzódik egymáshoz, és kutya-macska módra kergetik egymást.

Kommunikációval ezek a problémák megoldhatók, véli Kalóz János-György, aki a párkapcsolatot az üzlethez hasonlította, melybe ha nem fektetnek be az elején, nem lesz, amiből kivenni. Kemény munka és nagy érzelmi intelligencia szükséges ahhoz, hogy az ÉN és a TE is megmaradjon, és közben megszülessen a MI. Az, hogy megtalálják ezt a középutat, mindkét félen múlik.

A párkapcsolat valójában olyan, mint egy libikóka: felváltva lépünk egymás felé, valahol középen találkozunk, megszületik a MI, de közben a két oldal, az ÉN és a TE is megmarad, működteti.

Nem adjuk fel önmagunkat a másik kedvéért,

az megalkuvás lenne, helyette közös nevezőre jutunk, kompromisszumot kötünk a közös dolgokban.

Persze, ehhez nem árt tisztában lenni az alapvető különbségekkel, például azzal, hogy másként kommunikálunk: a nő azért beszél, hogy megtalálja a megoldást, a férfi akkor beszél, ha már megtalálta. A kommunikáció fontos, hogy megismerjük a másikat. Egyre gyakoribb probléma a párkapcsolatokban, hogy a felek nem játszanak nyílt lapokkal, nem ismerik egymást.

Holott el kell tudni fogadni a másikat, vagy el kell tudni fogadni, hogy nem tudjuk elfogadni – hangzott a tanács. És az elfogadás nem megértést jelent,

a nő és a férfi nem kell, hogy megértse, elég, ha elfogadja egymást.

Ehhez fontos a tényközlés: ITT és MOST, de az első adandó alkalommal közöljük, ha valami nincs rendben, közöljük a helyzettel kapcsolatos érzéseinket, és kérjük a másikat, máskor ne viselkedjen így. Ezzel egyszerűbbé tesszük a helyzetet és a MIt is építjük.

A kommunikáció olyan tabutémák esetében is fontos, mint a SZEX. Erről is meg kell tudni tanulni beszélni, mert a szüleink nem beszéltek róla, az iskolában nem tanították és könyvekből sem tájékozódhatunk kellőképpen.

„Én a szexualitásról beszélni a feleségem mellett tanultam meg. Előtte az vallottam: mit beszéljünk róla, azt csinálni kell”

– mondta kertelés nélkül Kalóz János-György.

Fotók: Unsplash

A szex mellett egy kapcsolatban más tabuk is lehetnek: a vallás, az alkoholfogyasztás stb. Utóbbiról is az addiktológus beszélt, aki leszokott szerhasználóként is mondta: nem a pohár száma számít, hanem az, hogyan használjuk az alkoholt. Úgy, mint a fájdalomcsillapítót a fogfájásra? Akkor nem az okot orvosoljuk vele, hanem az okozatot – a fogunk szuvas marad.

Akkor beszélünk függőségről, ha a szert arra használjuk, hogy elnyomjuk vele a problémáink keltette negatív érzéseinket.

És ez bármilyen függőségre – játék-, szex-, telefon- stb. – igaz.

Ha nem tudsz mit kezdeni a problémákkal, kérjél segítséget, ezért vagyunk mi – hangzott a tanács, és egyben ez volt a reklám helye is. Ha valami nincs rendben a kapcsolatban, dolgozok rajta vagy kilépek belőle – jött az újabb javaslat, majd a mindennél fontosabb zárszó:

De nem bántom a másikat!

 

Hirdetés