Hogyan kerülheti el Románia, hogy a nagy egyesülés centenáriuma körüli hisztéria ne vigye bele néhány csapdába?

Sabin Ghermannak elege van a babonából, és világi állam után áhítozik.

Erdély és a Bánság nagyobb sebességgel fejlődik, mint az ország többi része. Hol van itt egyesülés?

Mi történik, ha a hülyék intézete vezeti az országot?

Egyszer így, egyszer úgy. A nép meg csak kapkodja a fejét. Most akkor jó elnök ez a Klaus, vagy nem jó elnök?

Vajon tényleg megértették a románok, hogy nem Magyarország az ellenség?

Mondjuk, Bukarestet elnézve, nincs is miért csodálkozni olyan nagyon.

Donyeckben, a Kis-Oroszország projekt mögött a Kreml körvonalai sejlenek fel.

A korrupcióellenes ügyészséget pedig ki kell irtani. Minden áron.

Az a nagy baj, hogy bár nagyon vicces, egyáltalán nem vicc.

Az oktatási minisztérium eldicsekedett az érettségi sikerességi arányával. De ha jobban megnézzük, kiderül, hogy hazudnak.

Ez is egy vélemény. És itt-ott azért van igazság benne.

A románoknak idióta államuk van. És az a nagy veszély, hogy az emberek lassan–lassan hasonlítani fognak az államra. Sabin Gherman írása.

Hát ez az, amit a románok nem nagyon akarnak megérteni. Akkor sem, ha egyesek a szemükbe mondják, miről is van szó.

Csendes és lapos, félénk, tisztességes, de nemzetközi téren irreleváns diplomáciánk van. Ha tetszik, ha nem.

A Centenárium lakmuszpapír, a Romániát elüszkösítő középszerűség megnyilvánulása. Kijózanító szöveg az egyesülési hisztiről.

És ha valaki mégis megteszi, legyen ő bármilyen párthű, levágják a fejét.