A román diplomácia a maga bizánci stílusában halad előre.

Magyarország arra bátorítja a magyarokat, hogy gyilkosságokat, adócsalást és korrupciós tetteket hajtsanak végre a szomszédos országokban. Mi van?

És hogyan? Íme, a gyógyszer: a politikai decentralizációról és az adóügyi föderalizálásról van szó.

Az álmatlanságig szemmel tartjuk a székelyek autonomista követeléseit, de nem vesszük észre a románok között zajló harcokat az „autonómiáért”.

Az egyszerű emberek a következő években elvesztik a lehetőséget, hogy évente néhány hónapig Spanyolországban, Franciaországban vagy Belgiumban dolgozzanak?

A viperák mi volnánk. Magyarok. Ez a fajta nippgiccs-uszítás igazából röhejes, pedig a mioritikus patrióta szerző halál komolyan gondolja.

A statisztikák szerint egészen szoros. Ez van, akármennyire nem tetszik egyes sarkig nyitott politikusoknak.

Magyarország megint belerondít a mioritikus haza ügyeibe. A börtönviselt Sorin Roșca Stănescu előbújt a lyukból, egy kis uszítás erejéig.

Az állami hivatalosságok által rituális módon emlegetett „stabilitás” eszméje elvesztette relevanciáját a társadalom számára.

A szerző elegánsan leoltja Andrei Pleșut: a románoknak semmi érdemük Kelemen Hunor szakmai érdemeit tekintve.

Klaus Iohannis az első román elnök, aki azt sugallja, hogy a hadsereg nehéz helyzetben van és szükség esetén képtelen megvédeni minket, mert nincs mivel.

Elég sok, a román többség számára kényelmetlen igazságot tartalmaz Hans Hedrich írása.

Tessék csak olvasni, valóságos kémregény. Mindenki benne van: az oroszok, Budapest, az RMDSZ, az EU. És persze a jó oldalon a mioritikus haza.

A bunkóság büdös levegője terjeng a mioritikus hazában. Andrei Pleșu írása. És közben megint kiosztja Kelemen Hunort, egyesüléstagadás okán.

Ami nincs, azt építeni kell. De ami megvan, azt nem kell leépíteni.

Ide nézzetek, milyen rozzant a tengeri haderőnk! De lángol bennünk a hazafiság!

Andrei Pleșu szerint lehet valaki egyszerre jó magyar és jó román is. Íme, az okfejtés.