Hány színeváltozást tartogat még nekünk Klaus Iohannis elnök?

Klaus Iohannis elnök június elején az egyesült államokbeli látogatása során elért sikerével nemcsak a romániai politikai színpadra tért vissza látványosan.

Ami egy amerikai zsidó szervezet meghívására történt egyszerű látogatásnak tűnt, mely a román elnök kitüntetésével szertefoszlatta egy felelőtlen újságíró vádjait, az varázsütésre jelentős hatású sikerré változott.

Iohannis úr várakozásokat meghaladó fogadtatásban részesült az AEÁ elnöke, Donald Trump úr részéről, közös sajtótájékoztatót tartottak, melynek során a lehető legdicsérőbb szavakat lehetett hallani nemcsak a ma Cotroceni-ben lévő személyről, hanem Romániáról is. Ehhez a rendkívül fontos csúcstalálkozóhoz adódott hozzá aztán a június 23-i találkozó Franciaország új elnökével, Emmanuel Macron úrral és Németország kancellárjával, Angela Merkel asszonnyal.

A kommentátorok többsége arról beszélt, hogy

2017 júniusa óta egy másik Klaus Iohannis-szal van dolgunk.

Egy teljes mértékben jó irányba megváltozottal. Arról, hogy az elnök kilépett a kiváró állásból (igaz, ezt már januárban-februárban is megtette, amikor határozottan és megmentő módon szállt szembe az igazságszolgáltatás ellen és a PSD–ALDE-s – Szociáldemokrata Párt–Liberálisok és Demokraták Szövetsége – kormányzat tolvajai javára zajló akciókkal), hogy nyíltan és minden kétséget kizáróan vállalta a nagyszabású játékosi szerepet, hogy megkezdte a harcot a második cotroceni-i mandátumért. Ez utóbbi törekvésének már az első elkezdésekor hangot adott. Iohannis úr egy sor további nyilvános megjelenése is megerősítette ezt a véleményt, mint például a július 13-i látogatás a Mihail Kogălniceanu Katonai Légibázison.

Az is nagyon igaz, hogy az utóbbi 45-50 nap mindezen rendkívül pozitív tetteit egy sor olyan elnöki döntés árnyékolta be, melyek elég sok vitát váltottak ki. Némi csodálkozást okozott, hogy

az elnök bármiféle ellenvetés nélkül kihirdette a bértörvényt,

csak annyit jegyzett meg, hogy ennek rendelkezéseiért teljes mértékben a PSD–ALDE szövetség viseli a felelősséget. Még több csodálkozást és ellenvetést váltott ki Klaus Iohannis úrnak az a döntése, hogy belement Mihai Tudose úr miniszterelnöki jelölésébe annak ellenére, hogy bárki számára több mint nyilvánvaló volt, hogy a PSD által e nagy felelősséggel járó tisztségre javasolt személy távolról sem felelt meg a Románia elnöke által Brüsszelben megfogalmazott feddhetetlenségi kritériumoknak. Nem kevésbé igaz, hogy június 29-e estéjén, amikor a Mihai Tudose úr által vezetett új kormány letette az esküt, a régi/új „kiválóságok” olyan elnöki fejmosásban részesültek, ami képes volt drasztikusan beárnyékolni beiktatásuk örömét. Már amennyiben a Tudose-kabinet tagjai becsületes emberek, ami – ezt el kell ismernünk – nem igazán mondható el.

De Klaus Iohannis elnök egy másik rendkívül kellemetlen meglepetést is tartogatott nekünk azzal, hogy múlt pénteken (vagyis július 21-én)

kihirdette az érdekütközést gyakorlatilag megszüntető törvényt.

Mely nemcsak a fentebb idézett kifejezést cserélte a sokkal enyhébb „tisztség felhasználása bizonyos személyek előnyhöz juttatása érdekében” megfogalmazásra. A törvényt ezt megelőzően már megtámadták – a siker bármilyen reménye nélkül – a (teljesen átpolitizálttá, Liviu Dragnea úr magánhasználatú lábtörlőjévé vált) Alkotmánybíróságnál, hatályba lépésének megakadályozására pedig Iohannis elnök maradt az utolsó esély. Aki viszont inkább úgy döntött, hogy kihirdeti.

Iohannis úr múlt pénteki döntése újra kérdéseket vet fel az elnök következetességét és határozottságát illetően. Szinte magától adódik például az a kérdés, hogy Iohannis úr netán úgy döntött-e, hogy egy határozott kiállás helyett inkább a kétkulacsos játékot, a bukfenceket és az ismételt színeváltozásokat választja.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.