Elmarad a Holdra szállás – de mi történik a Peregrine-nel?

Hétfő reggel lélegzet-visszafojtva néztem, amint a United Launch Alliance (ULA) 61 méter magas Vulcan-Centaur rakétája, a csúcsára szerelt Peregrine holdkomppal – rajta a Puli Space Technologies Téridő plakettjével, amelyen az Erdélyi értéktár is ott van –, felemelkedik a floridai Cape Canaveralról, a Kennedy Űrközpont 41-es kilövőállásáról. Mindig is érdekelt az űrutazás és, ha csak tehetem, megnézem a rakétaindításokat (rengeteg ilyen eseményt élőben közvetítenek, főleg az Elon Musk vezette SpaceX szinte minden indítását), amelyekben az az első lenyűgöző mozzanat, hogy ezek a rettentő bonyolult, évekig, évtizedekig épített és fejlesztett szerkezetek mennyire gyorsan képesek elhagyni a Földet. A tökéletes start után a Vulcan-Centaur alig valamivel több, mint négy perc alatt lépte át a világűr határának számító 100 kilométeres magasságot, a Kármán-vonalat. A rakéta első fokozata tökéletesen működött, a tervek szerint a kellő pillanatban le is vált. Ezután a rakéta második fokozata, a Centaur szintén rendben megvált az orrborításától és szabaddá tette a Peregrine-t, amely megint csak a terveknek megfelelően levált a hordozórakétáról.

Az ULA munkatársai itt teljesen indokoltan bonthattak pezsgőt

és ünnepelhették, hogy a vadonatúj fejlesztésű rakétájuk, amelyet a következő években használni kívánnak küldetéseikhez, tökéletesen működött legelső útján. Ez valóban hatalmas eredmény, mivel az űrrepülés elmúlt hatvan évében iszonyú sok kudarc, baleset, robbanás, megsemmisülés, emberáldozat és csalódás előzte meg a sikereket. Az űrrepülés ugyanis rettentő nehéz és bonyolult műfaj, ami csak az utóbbi egy-két évtized műszaki fejlődése (főleg a számítástechnika és az anyagtudományok fejleményei) tett valamelyest könnyebbé. Például az „őrült” Elon Musk fantazmagóriájából mára az űrközlekedés vezető tényezőjévé vált SpaceX első három rakétája már az indításkor felrobbant. Ha Musk lelkesedése akkor letörik és meghátrál, akkor a SpaceX ma nem tudna évente több száz sikeres indítást, műholdak százainak pályára állítását vagy hasznos rakomány és asztronauták Nemzetközi Űrállomásra szállítását felmutatni.

A hétfői misszió ULA-t érintő szakasza, a kilövés és pályára állítás tehát száz százalékos siker. A gondok ezután kezdődtek, amikor a Peregrine önállóan repült tovább az űrben a Hold felé. A Peregrine egy startup vállalkozás, amit 2007-ben alapítottak az Egyesült Államokban, Pittsburgh-ben, kifejezetten azzal a céllal, hogy megnyerjék a Google Lunar X Prize versenyét. Ugyanezzel a céllal hozták létre a budapesti Puli Space Technologiest 2010-ben, az első magyar magáncégként, amely szintén megcélozta a versenykiírásban megfogalmazott feladatot. Ennek az a lényege, hogy egy magánvállalkozás juttasson el a Holdra egy rovert, amely ott megtesz legalább 500 métert és adatokat küld vissza a Földre. A Puli Space jelenleg is dolgozik a Puli nevű holdjáróján, az Astrobotic pedig a Griffin és a CubeRover elnevezésű holdjáró szerkezeteken.

A Peregrine holdkomp tehát egy magánvállalkozás első lépése a Hold felé.

A mostani útján nem szállított holdjárót, a misszió célja az volt, hogy teszteljék: képesek-e eljutni a Holdra és ott leszállni a Peregrine-nel. A holdkomp persze nem üresen ment, a fedélzetén van a NASA öt tudományos műszere, ezenkívül az eszköz szállítási kapacitását az Astrobotic eladta különböző cégeknek és nonprofit társaságoknak, amelyek időkapszulákat vagy egyéb emléktárgyakat (emberi hamvakat is) kívántak a Holdra juttatni. Így került a Peregrine fedélzetére a Puli Space Technologies Téridő plakettje, ez a 20x20 centiméteres alumíniumlemez, amelyre tízszeres kicsinyítéssel gravíroztak rá lézerrel különféle szövegeket: szerepel rajta szócikk a magyar focilegenda Aranycsapatról, Weöres Sándorról, Karikó Katalinról, Barabási Albert Lászlóról és más magyar tudósokról és személyiségekről is. És a Puli Space és a Főtér együttműködésének eredményeként ott van a plaketten az Erdélyi értéktár is, amit 2021 február-márciusában állítottunk össze olvasói szavazással.

Szóval a hétfőn elstartolt misszió problémái nem sokkal az indítás után kezdődtek.

A Peregrine levált a Centaurról, innen kezdve az Astrobotic mérnökeinek kezében volt az eszköz sorsa. A Peregrine a terveknek megfelelően „életre kelt”, beindultak a rendszerei, a földi irányítás pedig felvette vele a kommunikációs kapcsolatot. Nem sokkal ezután az Astrobotic közölte, hogy valamilyen „anomáliát” észleltek a rendszer működésében. Az űrszondák és műholdak áramellátását (de például a Nemzetközi Űrállomásét is) napenergiával biztosítják, ezért ezeken az eszközökön napelemeket helyeznek el. A Peregrine is napenergiával működteti az elektromos rendszereit, amelyek navigációs, kommunikációs vagy fűtési feladatokat látnak el. A hétfőn tapasztalt „anomáliáról” nemsokára kiderült, hogy mit jelent: a Peregrine Holdra vezető pályája során végig a Nap felé kell irányítsa napelemeit, hogy hasznosíthassa a napenergiát. A leválás után ez nem sikerült, mivel a Peregrine nem tudta tartani a Nap fele forduló pozícióját.

Ez az első és eddig egyetlen fotó az űrben repülő Peregrine-ről. Jól látszik, hogy a burkolat meggyűrődött. (Fotó: Astrobotic)

Az Astrobotic mérnökeinek sikerült az űrhajó mozgását szabályozó kormányfúvókákkal korrigálni a Peregrine pozícióját, a napelemek a Nap felé irányultak, az energiatárolók töltése pedig be is indult. Ekkor azonban kiderült az anomália oka is: meghibásodást észleltek a meghajtási rendszerben, ami a hajtóanyag folyamatos szivárgását eredményezte. Konkrétan arról van szó – ezt az Astrobotic kedden este közölte –, hogy egy üzemanyagszelep beragadt és nyitott helyzetben maradt, ami az egyik üzemanyagtartályban túlnyomást eredményezett, a tartály oldala pedig megrepedt. Az üzemanyag folyamatos szivárgása – majd elfogyása – miatt egyrészt a Peregrine-t egy idő után már nem lehet a fúvókákkal napirányban tartani, ezért az akkumulátorait feltölteni sem. Vagyis az űrhajó egyszer csak „meghal” és irányíthatatlanná válik – kedden este a működési időtartamot 40 órára becsülte az Astrobotic csapata. A másik következménye a meghibásodásnak, hogy

a Peregrine nem fog tudni leszállni a Holdon,

ehhez a manőverhez ugyanis üzemanyag és elektromos energia szükséges, az űrhajónak pedig addigra egyik sem áll majd a rendelkezésére. Onnan kezdve pedig, hogy a Peregrine „meghal”, kizárólag Newton első, tehetetlenségről szóló törvénye irányítja a mozgását. Vagyis az űrhajó addig folytatja mozgását, amíg valamilyen kölcsönhatás ennek a mozgási állapotnak a megváltozását nem eredményezi. Ez esetünkben azt jelenti, hogy a Peregrine tehetetlenül sodródik majd az űrben és egyelőre nem tudni, mi lesz a sorsa. Az Astrobotic csapata most minden hasznosítható információt begyűjt a Peregrine-ről, mielőtt a rendszerek leállnak. Elvileg az is lehetséges – bár aktív, pályakorrekciós irányítás nélkül igen kicsi az esélye –, hogy eltalálja a Holdat, ebben az esetben a Peregrine megsemmisül. Önző gondolat, de ott van az elméleti lehetősége, hogy a Téridő plakett végül így is eljut a Holdra, legfeljebb elgörbül vagy megrongálódik, mivel nem több, mit egy tömör fémlemez. De sokkal valószínűbb, hogy a Peregrine elsodródik az űrben és csak Isten tudja, meddig megy és végül mi lesz a sorsa. Dr. Pacher Tibor, a Puli Space Technologies vezetője kedden este élő videóban jelentkezett Floridából, ahol a Vulcan-Centaur indítását nézte a helyszínen. A kudarc ellenére nem volt túlságosan szomorú. Azt emelte ki ő is, hogy mennyire óriási siker a Vulcan-Centaur mondhatni tökéletes működése, a szűzrepülés, a pályára állítási misszió hibátlan, sima folyamata, de az is, hogy egy startup magáncég, az Astrobotic meg tudott építeni egy ilyen űreszközt, mint a Peregrine. Amelynek a projektje a mostani kudarc ellenére nem áll le és a jövőben minden bizonnyal lesz folytatása. Az űrkutatás és űrrepülés egy igen bonyolult és földi szemmel nézve igen nehéz és veszélyes terület, amelyen az olyan apró kis hibák, mint egy szelep beragadása, egy burkolatdarab leválása, egy vezeték elgörbülése meghiúsíthat egy-egy küldetést, vagy akár katasztrófákat is okozhat – gondoljunk csak az évtizedekkel ezelőtti amerikai és szovjet emberes missziók űrhajóinak felrobbanására, végzetes becsapódásaira, van belőlük elég.

De ezekből a hibákból mindig tanulni lehet.

Nemrég olvastam el Walter Isaacson Elon Muskról szóló, frissen megjelent, több, mint 600 oldalas könyvét – igen részletesen megtudható belőle, hogy Musk eddigi pályája bővelkedik a kudarcokban. De Musk kellően „őrült” és megszállott ahhoz, hogy előrehajtó erőként értelmezze a kudarcokat, továbblépjen és tovább ösztökélje a SpaceX-et is – meg is látszik az eredménye, ez a cég mára az űrutazás vezető tényezőjévé vált. Ugyanilyen „őrültek” dolgoznak az ULA-nál, az Astroboticnál és a Puli Space-nél is. Sok Facebookon kommentelő ember fanyalog, hogy mi értelme van emlékplakettet az űrbe küldeni, mi értelme van a Holdra szállni, meg úgy általában az űrbe menni. Ugyanazok az emberek, akik az Erdélyi értéktárban is szereplő néhai Erőss Zsoltról is azt írták, hogy egy őrült, minek ment fel a hegyre és hogy teljesen értelmetlen az egész. Nos, az, hogy ezek az emberek ma kommunikálnak, tévét néznek, GPS-t használnak, vagy teflonos serpenyőben sütik a tükörtojást reggelire – ezek mind az űrkutatás eredményei és hosszasan lehetne tovább sorolni, mi az, ami az általuk fölöslegesnek tartott űrkutatásból „melléktermékként” átkerül a mindennapi életbe. Másrészt pedig hogyan és

miért kellene megakadályozni, hogy az ember, ha már képes rá, kilépjen a világűrbe,

eljusson más égitestekre, a Holdra, a Marsra? Az ilyen projekteket pedig mindig „őrültek” találják ki és valósítják meg, hiába üvölti a világ a fülükbe, hogy fölösleges és lehetetlen. Amikor megjelentek, az elektromos energiára, a repülőgépre, a televízióra, az internetre is sokan azt mondták, hogy fölösleges és jól megvagyunk nélkülük. De mindig ott voltak az „őrültek”, a Leonardo da Vincik, az Edisonok, a Wright-testvérek, a Tim Berners Lee-k, a Steve Jobsok és Elon Muskok, a Karikó Katalinok, akik a buktatók ellenére makacsul mentek tovább a saját útjukon, mert tudták, hogy annak a végén ott a siker. És az Astroboticok, a Pacher Tiborok és a Puli Space-ek is, akikről egészen biztosan hallani fogunk még a közeljövőben. A sikereikről is.  

• Elindult a Holdra a Peregrine, fedélzetén az Erdélyi értéktárral
• Erdély nagykövetei a Holdon – közzétesszük a holdjegyzeteket
• Vigyük Erdélyt a Holdra! Megmagyarázzuk, miről szól a Puli Space és a Főtér közös projektje