Vigyük Erdélyt a Holdra! Megmagyarázzuk, miről szól a Puli Space és a Főtér közös projektje

Az előtörténet Az elmúlt év késő őszén készítettünk egy interjút Pacher Tiborral, a Puli Space Technologies nevű magyar űrkutatási magáncég vezetőjével, annak apropóján, hogy ők nyerték meg a NASA miniatűr hasznos műszerekre kiírt versenyének fődíját, az ún. vízszaglászóval (Puli Lunar Water Snooper), amelynek fejlesztését támogatja az amerikai űrügynökség. Az is szóba került, hogy a Puli munkatársai egy másik projekten is dolgoznak: egy olyan, Téridő plakettnek nevezett időkapszulát juttatnának el a Holdra, amelynek elemei híven reprezentálják a magyar kollektív emlékezetet. Ennek első tétele az Aranycsapat története, amelyre közösségi finanszírozási kampányt építettek, a listát azóta Weöres Sándor költővel és Kulin György csillagásszal bővítették. Ez az időkapszula tulajdonképpen egy kerámiatábla, amelynek eredeti példányát a hallstatti sóbányában helyeznék el, másolatát pedig az égi kísérőnkre valamikor az idei év második felében induló amerikai Peregrine űrhajó fedélzetén.

Beszélgetéseink során felmerült, hogy egy ilyen időkapszulából nem hiányozhatnak, valamilyen formában, az Erdélyhez kötődő értékek, személyiségek sem. Arra jutottunk, hogy a Puli Space egy tizenöt-húsz elemből álló összeállításnak képes teret biztosítani – az pedig a kezdetektől világos volt számunkra, hogy egy ilyen, többé-kevésbé reprezentatívnak szánt lista létrehozását nem lehet elképzelni a szélesebb közönség, olvasóink tevékeny hozzájárulása nélkül. Az idő szűkössége miatt – a Pulinak március végéig véglegesítenie kell a küldendő „hasznos terhet” – úgy döntöttünk, szerkesztőségünk egy száz elemből álló, kategóriákra lebontott listát állít össze és bocsát szavazásra. Ebből

a legnépszerűbb tizenöt (legfennebb húsz) elemet Önök választják ki szavazással

– ezekből pedig ún. holdjegyzetek, rövid szócikkek készülnek, amelyet egy különleges gravírozási módszerrel visznek fel a tábla felületére.   A módszertanról Mindjárt az első probléma, amivel szembe kellett néznünk, az volt, hogy mit tekintünk – térben, időben, definíció szerint – erdélyinek. Úgy döntöttünk, hogy Erdély fogalmát tágabb értelemben, a Trianon után Romániához került magyar területekre vonatkoztatva használjuk, vagyis a történelmi Erdély mellett idesoroljuk a Partium és Bánság romániai részeit is. Számunkra Erdély sosem csak a magyar vonatkozású helyszíneket, személyiségeket, intézményeket, emlékeket jelentette, de számot kellett vetnünk azzal, hogy a Puli projektje összmagyar jellegű – ezért bármennyire tiszteljük és hozzánk közel állónak érezzük az erdélyi román, szász, sváb kultúra értékeit, azokat ki kell hagynunk erről a listáról – tehát egy erdélyi (partiumi, bánsági) magyar értéktárról van szó. Az sem egyértelmű, hogy ki számít erdélyinek: az, hogy mondjuk Szék népi kultúrája vagy a vallásszabadságot kinyilatkoztató tordai országgyűlés specifikusan erdélyi jelenségek, nem kérdés – de egyes neves személyiségek esetében a határok képlékenyebbek. Úgy véljük, erdélyinek lehet tekinteni mindenkit, aki innen származik vagy itt született, még akkor is, ha tevékenysége máshol teljesedett ki (Brassaï, Puskás Tivadar), illetve az összmagyar vagy egyetemes kultúra általánosan elismert figurájaként tartják számon (Ady, Arany, Bartók). A kulturális érték fogalma vitatható, lezáratlan életművek esetére ez különösen igaz: ezért élő személyiségek csak akkor vannak jelen a listánkon, ha a teljesítményük objektív kritériumrendszerrel mérhető – a sporteredmények tipikusan ilyenek. Hogy minél többféle érték férjen el a Téridő plaketten, igyekeztünk kerülni az átfedéseket (bár teljesen így sem sikerült), ezért néhol teljes intézményeket (Erdélyi Helikon, Nagybányai festőiskola) szerepeltetünk a listán; de Mátyás király is azért maradt ki a történelmi személyiségek közül, mert szerepel másként: a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport révén. A különböző kategóriákat is igyekeztük kiegyensúlyozni (ezért bizonyos területeket összevontunk), a természeti, néprajzi, építészeti értékek terén pedig próbáltunk földrajzilag minél szélesebb és változatosabb spektrumot felölelni. Tisztában vagyunk azzal, hogy egy ilyen százas listát nem lehet oly módon összeállítani, hogy mindenki elégedett legyen vele, hiszen minden válogatás szükségszerűen szubjektív – de abban biztosak vagyunk, hogy ha ki is maradtak olyan értékek, amelyeknek méltán az összeállításban lenne a helyük, azok, amelyek viszont bekerültek, nagyjából hű képet nyújtanak az erdélyi magyarság történelmi-földrajzi-kulturális örökségéről.