Rossz napjai vannak Eugen Tomacnak: az USR és úgy hírlik, az RMDSZ is hátat fordított neki…

Romániának egy hónapja nincs kormánya, abszurdba (és alkotmányos válságba) torkollt az AUR és a PSD bizalmatlansági indítványa által előidézett helyzet. És az alagút vége semerre sem látszik.

Beszámoltunk arról, hogy a PNL egy emberként mutatott fityiszt a Nicușor Dan államelnök által miniszterelnöknek jelölt Eugen Tomac összetákolta kormánynak. Nos, péntek este az USR is tartott egy online gyűlést ugyanebben az ügyben: támogatják-e Tomac úr tervezett kormányát, avagy sem. És az eredmény lehangoló volt, legalábbis Tomac úr számára: a szavazáson 131 USR-tag voksolt a leendő kormány támogatása ellen, öten voksoltak mellette és egy ember tartózkodott.

Dominic Fritz USR-elnök ugyanakkor azt javasolta esetleges megoldásként, hogy alakítson kormányt a PNL, az USR, az RMDSZ és a kisebbségek. Ennek a (kisebbségi) kabinetnek mindenképp meglenne az az előnye, hogy politikai kormány, amely politikai felelősséget vállal a döntéseiért. A technokrata kormány esetében ilyen felelősségvállalásról nem lehet beszélni, az eredmény pedig maga a káosz. Ha pedig semmiképpen nem tudnak megegyezni a felek, akkor írjanak ki előrehozott választásokat.

A hírek szerint az RMDSZ is hátat fordított Tomac úr tervezett kabinetjének. Ugyan a hivatalos bejelentést hétfőn fogják megtenni, ám úgy hírlik, hogy az RMDSZ a PNL és az USR fityiszét követően gyakorlatilag visszalépett és arra vár, hogy Tomac úr elismerje, ez nem jött össze.

Románia remek többnemzetiségű állam lehetett volna. De nem az lett, hanem egy önmagát egységes és oszthatatlan nemzetállamnak kikiáltó entitás. Amely történelmének alig több mint 100 éve alatt elég sok mindent megtett azért, hogy a nemzetiségeit kiradírozza a tájból.

A Ceaușescu-diktatúra például eladta a szászokat, kilóra. A szászok házait, templomait, teljes ingatlanvagyonát is eladta volna, ha lett volna rá lehetősége. De nem volt. Vagy nem jutott eszébe. Ezért például a páratlanul szép szász erődtemplomok hálózata ma is ott áll (sok esetben rogyadozik) a Királyföldön.

Persze, az új, trikolór gazda 1989 után azonnal felismerhette volna ezekben a műemlékekben a turisztikai potenciált. De nem tette. Vagy nem érdekelte. (Értelemszerűen tisztelet a kivételnek.) Így fordulhatott elő, hogy a szász templomok állapota egyre romlott, míg aztán elkezdtek összedőlni. Ott van a 2016-os hírhedt szászveresmarti eset: a fokozottan védett műemléknek tekintett evangélikus erődtemplom tornya ledőlt. Ugyanabban az évben súlyosan megrongálódott a rádosi erődtemplom tornya is. Egyáltalán: a szász erődtemplomok oroszlánrésze siralmas állapotban van. Mert nincs, aki vigyázzon rájuk. A szászok eltűntek, a román állam meg mással van elfoglalva, amikor éppen van kormány.

Ezúttal a Medgyes közelében levő szászmuzsnai evangélikus erődtemplomnál történt baj: a péntekről szombatra virradó éjszakán leomlott a templom körül húzódó fal egy része. Szerencsére senki nem tartózkodott a közelben, így sérülés nem esett. A rendelkezésre álló információ szerint az erődtemplom északi tornyát már 2017-ben sürgősségi eljárással meg kellett volna erősíteni (most az északi védőfal omlott le), de a munkálatok a régészeti kutatás fázisában elakadtak. Valószínűleg elfogyott a pénz, újabb támogatás meg nem került.

Ha a tisztelt nem létező állam így folytatja, egy szép nap rádől a fél ország.

Na de nem csak összedőlnek, leomlanak, épülnek is dolgok a mioritikus hazában! Nézzük például az erdélyi autópályát: talán emlékeznek még rá, hogy az utolsó szalagvágás 2018 szeptemberében esett meg, amikor is a Gyalu–Magyarnádas szakaszt adták át.

A friss hír az, hogy ha minden jól megy (és hát miért ne menne minden jól ebben a csodaországban?!), júliusban átadják a Magyarzsombor–Vaskapu (Szilágy megye) autópálya-szakaszt. Na de tessék ám figyelni, mert ez a szakasz csak egy része annak a nagyobb szakasznak, amit jobb, hatékonyabb, gyorsabb munkával át lehetett volna adni idén nyáron. A teljes szakasz másik részét, a Magyarnádas és Magyarzsombor köztit sajnos csak decemberre ígérik.

Na de nem baj, mondja erre a hazai viszonyokhoz hozzászokott erdélyi (és nem csak) ember. Legalább ez a 12,24 kilométernyi pályácska meglesz, lehet majd csapatni, az ember felgyorsul 130-ra, aztán már lassíthat is, mert vége a gyorsforgalomnak.

Igen ám, de most jön a csavar. A fenti szakaszocskát csak akkor adják át a forgalomnak idén júliusban, ha elkészül az alsóegregyi csomópont! Mert ugye, az fogja összekötni a pályacsonkot a létező közutakkal. Na és ha a csomópontnál késnek, akkor nem lesz ünnepélyes átadás, szalagvágás, politikusi vigyázzállás, önvállveregetés. Hanem magyarázkodás lesz.

Azt viszont reméljük, de komolyan, hogy mire átadják az erdélyi autópálya újabb szakaszát, kormánya is lesz az országnak.