A Magyar Autonóm Tartomány léte maga volt a paradoxon: a véres ötvenes években az etnikai méltányosság egyfajta szigete, minden hibájával együtt. Most film készült róla.
Ha van szerencsétlen vonatkozása az erdélyi magyar autonómiatörekvéseknek, akkor mindenképpen az, hogy az elmúlt száz év Romániájában egyetlen ilyen irányú előzményre lehet hivatkozni: az 1952 szeptember 24-én létrejött Magyar Autonóm Tartományra (1960-tól 1968-ig: Maros-Magyar Autonóm Tartomány) – és legalábbis kétséges, hogy ez „haladó hagyomány”-nak nevezhető-e. Hogy miért? Többek közt erre is választ kaphatunk abból a friss, Autonómia alulnézetből című (a YouTube videómegosztón egyébként teljes terjedelmében megtekinthető, lásd lentebb) dokumentumfilmből, amit a Székelyföldi Stúdió készített, Fecső Zoltán rendezésében, és amely szakértők, egykori „tanúk” megszólaltatásával igyekszik körbejárni ezt az ellentmondásos korszakot – és azt a sajátos közigazgatási képződményt, amit kitermelt.
Mert ne legyenek illúzióink, az ötvenes évekbeli székelyföldi magyar (pszeudo)autonómia a kor és a rendszer „terméke”. Mégis, néhány évig képes volt azt az érzetet kelteni a Székelyföldön élő magyarokban, hogy – amint egy megszólaltatott nyugalmazott főorvos mondja a filmben –
Az, hogy Gheorghe Gheorghiu-Dej kőkemény sztálinista Romániájának közepén létrejöhetett egy etnikai alapon szerveződő autonóm tartomány, mindenkit meglepetésként ért, ugyanis semmiféle előjele nem volt érzékelhető. Ahogy Stefano Bottoni történész fogalmaz a filmben:
Azt gondolhatnánk, hogy a MAT létrehozása egy nehezen kicsikart engedmény volt a román államhatalom részéről, amelyet a bukaresti pártvezetés és az erdélyi magyar kommunista elit közti egyezkedések előztek meg, de ez nem így volt. Az autonóm tartományt egyértelműen szovjet nyomásra hozták létre, Sztálin állítólag – ezt már Novák Csaba Zoltán történésztől, szenátortól tudhatjuk meg – ceruzával írta bele a készülő új román alkotmány tervezetébe az önálló magyar régió megalapítását. Olyannyira szovjet elvárás volt ez, hogy a román állam- és pártvezetés úgy érezte, magyarázkodnia kell a döntés miatt, ezért propagandaanyagokban igyekezett „felvilágosítani” az ország népét a nemzetiségpolitika ezen fordulatának szükséges, sőt üdvös voltáról.
Ez a nemzetiségpolitika, Bottoni szerint, unikumnak számított Európában, és emögött a Szovjetunió nagyhatalmi érdekei álltak: Moszkva ugyanis így szeretett volna egyensúlyt teremteni a nemzetiségi kérdésben, hogy ezáltal még inkább ellenőrizhesse ezt a területet, Erdélyt, és sakkban tarthassa a magyar és a román felet egyaránt. Mindenki legyen egy kicsit megelégedve, de ne nagyon – és Sztálin mesteri játékosnak bizonyult ezen a téren.
Ha már megelégedés: a helyi (székelyföldi) románokat hidegzuhanyként érte a hír, árulásként érzékelték, úgy gondolták, a bukaresti hatalom – alig több mint egy évtizeddel a második bécsi döntés, azaz Észak-Erdély Magyarországhoz való visszacsatolása után – odadobta őket „a magyaroknak”, és valósággal pánikba estek. Ma már talán megmosolyogtatónak tűnhet, de akkor még teljesen komolyan
Hát nem járt azzal, de az kétségtelen, hogy bármennyire is „üvegház” jellege volt ennek az autonómiának, mégiscsak segítette a magyar identitás megőrzését. Az anyanyelvhasználati jogokat például kifejezetten széles körben alkalmazták: az intézményi élet többnyire magyarul zajlott, a hivatalos iratok egy része magyarul készült, a bírósági tárgyalásokat – a résztvevőktől függően – részben magyarul tartották, a helyi tartományi elitnek részarányosan (sőt talán felülreprezentáltan is) voltak tagjai székely-magyar káderek, élükön Csupor Lajos tartományi párttitkárral, Gheorghiu-Dej egykori börtönviselt mozgalmi elvtársával. Amint valaki fanyarul megjegyzi: még a szekusok is magyarok voltak.
Ezeknek a magyar pártembereknek a feladata volt a helyiek nyelvére lefordítani azt, hogy Bukarest mit gondol és mit akar, a román nemzetállam egyfajta meghosszabbított kezeként kellett megérteniük és megértetniük a magyarokkal a gyakran változó központi elvárásokat – ez is kérdésessé teszi, mennyire beszélhetünk valódi autonómiáról.
Mindeközben zajlottak az ötvenes évek, kollektivizálással, beszolgáltatásokkal, kvótarendszerrel, kuláküldözéssel, a szocreál államilag megszabott művészeti egyeduralmával, politikai elnyomással, és nem utolsósorban, a MAT-on kívüli területek erőltetett románosításával. A fordulópont talán 1956-ra tehető: a magyarországi forradalom élénk visszhangot váltott ki Romániában is, a leverését megtorlások, perek kísérték, a román állam- és pártvezetés pedig elérkezettnek látta az időt a megszerzett kisebbségi jogok elsorvasztására, az autonómia felszámolására és a centralizált, francia típusú nemzetállam kiépítésére – ennek érdekében gyakran hangsúlyozták azt az egyébként hamis vádat, miszerint a magyar forradalomnak nacionalista, revizionista célkitűzései lettek volna.
Bukarest levonta a következtetést: úgy látták – és úgy látják azóta is, ahogy arra Novák helyesen utal –, hogy
Ez a folyamat 1958-ban tetőződik, amikor a magyar pártvezetés Romániába látogat: a román elvtársak hatalmas csinnadrattával hordozzák őket körbe az országban, Kádár János pedig nyilvánosan bejelenti, hogy Magyarországnak semmiféle (főként területi) igénye nincsen Romániával szemben; a kisebbségi kérdés tehát ezennel megoldottnak tekinthető. Ezúttal – amint azt Nemes Levente színművész, aki egykor ott volt a marosvásárhelyi hallgatóságban, elmondja – az erdélyi magyarok érzik elárulva és az anyaország által elhagyatva magukat.
1960-ban pedig szétszabdalják a Magyar Autonóm Tartományt, létrejön a Maros-Magyar Autonóm Tartomány, amelyről lecsatolnak színmagyar vidékeket, illetve hozzácsapnak román többségű tájegységeket, a magyar lakosság számaránya így a korábbi 77 százalékról 62 százalékra csökken.
A többi már történelem.
Vagy nem is annyira…
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
A magyar kormány semmilyen elszigetelést, retorziót nem támogat Romániával szemben – jelentette ki pénteken Orbán Viktor.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Jégesőbe forduló vihar vonult végig és okozott károkat Udvarhelyszék több településén, köztük Székelyudvarhelyen és Szentegyházán is. A mintegy tíz percen keresztül hulló jég megállt az utcákon, a fákban, termésben is kárt tett.
A megismételt romániai elnökválasztás első fordulójának eredménye sokkolta a pénzpiacot, az egyre fokozódó aggodalmak erős érzelmi reakciókat váltottak ki a befektetők és a megtakarításokkal rendelkező lakosság körében is.
Önkénteseket jelentkezését várják homokzsákok rakásához Alsósófalván, ahol a vízügyi hatóságok a rét elárasztása mellett döntöttek a paradji sóbánya megmentése érdekében – számolt be Facebook-oldalán a Sóvidék Televízió.
Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.
Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.
Dés valóban hét dombra épült, akárcsak az olasz főváros. És hét határra szóló múltja van. A jelene viszont egy csendes kisvárosé. Ahol béke van. És némi rend, az össznemzeti rendetlenség közepette.
Dés valóban hét dombra épült, akárcsak az olasz főváros. És hét határra szóló múltja van. A jelene viszont egy csendes kisvárosé. Ahol béke van. És némi rend, az össznemzeti rendetlenség közepette.
Gondolatok a hétvégén Sepsiszentgyörgyön kezdődő divízió 1/A jégkorongvilágbajnokság elé.
Gondolatok a hétvégén Sepsiszentgyörgyön kezdődő divízió 1/A jégkorongvilágbajnokság elé.
Sajátos Erdély-tapasztalat, közösségi felelősség, angol romantika és Balassi-kard. József Attila nyelvi öröksége, mágikus ritmusok. Hogyan aránylik Kolozsvárhoz a mindenség? László Noémi költővel Visky András beszélgetett a magyar költészet napján.
Sajátos Erdély-tapasztalat, közösségi felelősség, angol romantika és Balassi-kard. József Attila nyelvi öröksége, mágikus ritmusok. Hogyan aránylik Kolozsvárhoz a mindenség? László Noémi költővel Visky András beszélgetett a magyar költészet napján.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.
Jó a bolti avokádó, rukkola, kaktuszgyömölcs és pomelo pénzért, de a természetben ingyen van a csalán, kövér porcsin, vadcseresznye, medvehagyma, tyúkhúr és szamóca. Tessék bátran szedegetni!
Jó a bolti avokádó, rukkola, kaktuszgyömölcs és pomelo pénzért, de a természetben ingyen van a csalán, kövér porcsin, vadcseresznye, medvehagyma, tyúkhúr és szamóca. Tessék bátran szedegetni!
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.