Hogyan védi meg magát a bizánci típusú bürokrácia Bolojan reformjai ellen?

Elég rosszul öregszik az a reformhullám, amely gyakorlatilag a Bolojan-kormány védjegye, és amely alighanem ott is marad rajta billogként.

A reform szót ugyanis alapvetően az állami apparátus megjavítására tett kísérletként értelmeztük eddig,

A bihari reformmester – akinek váradi polgármesteri, majd Bihar megyei tanácselnöki tevékenysége is a húsba vágó reformokról, az ottani hivatalos apparátus lefaragásáról, költségcsökkentések sorozatáról szólt – jól látja, hogy a bizánci típusú korrupt, nepotista, túlméretezett apparátust nemcsak megyei, de országos szinten is meg kell reformálni, hiszen működésképtelen pénznyelőként maga az állam lehetetleníti el az államot. Nem véletlen, hogy a több mint 9 százalékos hiánnyal küszködő, a nacionalisták karmai közül épphogy, és nem is feltétlenül törvényes eszközökkel megszabaduló ország élére őt, az addig csak „vidéki” politikusként tevékenykedő Ilie Bolojant tolták oda,

Így aztán a háttérben meggyőzték a bukaresti (bizánci) terepen még tapasztalatlan Bolojant: „Csak te segíthetsz, szükségünk van rád!” Bolojan pedig elfogadta a szerepet, ami alighanem a politikai karrierje végét fogja jelenteni a ciklus végére, ha ugyan nem előbb.

Bolojan és kormánya ugyanis elkövetett egy óriási hibát:

Szó se róla, a nép megsarcolása a jelen helyzetben – tetszik, nem tetszik – sajnos szintén szükséges, hiszen másképp aligha mászhatna ki az ország ebből a slamasztikából. Csakhogy a reform szóval illetni, illetve ezzel összemosni az adóemeléseket, a közterhek minden téren történő drágítását, nemcsak hiba, de arcátlanság is.

Tavaly nyáron, amikor lazán elfogadták és rövidesen életbe is léptették az úgynevezett reformok első csomagját – amely szinte kizárólag az egyszerű állampolgárokon csattant az adók és közterhek már említett drágításával –, rögtön az volt a szlogen, hogy semmi baj, mert majd a második csomag szépen rendet tesz az állami apparátus háza táján is. Jönnek majd a nagy leépítések a közigazgatásban – értsd a fölösleges állások megszüntetése, intézményi összevonások, az évek során felhalmozott jogtalan pótlékok eltörlése stb.

Aztán az a bizonyos ominózus második csomag egyre késlekedett.

A bizánci államapparátus ugyanis a maga rejtett mechanizmusaival, titkos és mocskos játékaival – miként az várható volt – szépen ellenállt még magától az államapparátustól érkező reformkísérleteknek is.

A legjobb és egyben legidegesítőbb példa erre a bírák és ügyészek különleges nyugdíja körüli huzavona: a kormánynak eleve kétszer kellett felelősségvállalással elfogadni a tervezett reformot, de még így is hónapokig húzta az egészet az alkotmánybíróság, hogy végül öt halasztás után fogadja el ímmel-ámmal.

(A kilenc alkotmánybíróból a négy PSD által delegált tag blokkolta az egész folyamatot, legvégül közülük az egyiket valahogy a háttérben sikerült meggyőzni, hogy meggondolja magát; ki tudja mit kapott cserébe – de ebbe talán ne is gondoljunk bele.)

Az év eleje ráadásul újabb közfelháborodással kezdődött:

Részben aztán, éppen a közfelháborodás miatt, kénytelen is volt visszakozni, enyhíteni a drágításon, de a lényeg nem változott: újabb bőrt húztak le a polgárokról, miközben az a bizonyos közigazgatási reform még mindig nem volt sehol.

Kedd este aztán elfogadták végre a közigazgatási reformot is, amit sok helyen azzal vezettek fel, hogy akkor végre jöhetnek a leépítések a túlméretezett közszférában. Ám az úgynevezett közigazgatási „reformcsomag” nem pusztán erről szól.

Még egy lenyúzott réteg bőr a polgárokról…

Egy egyszerű példa: aki ezentúl elmulasztja befizetni a közlekedési szabálytalanságok miatt kirótt büntetéseit, annak egyszerűen felfüggesztik a jogosítványát, Bolojan táblázatai szerint ugyanis az országban a közlekedési bírságok alig 40 százalékát fizetik be az emberek.

De a csomag egyik rendelkezése szerint például autót átíratni is csak úgy lehet ezentúl,

ne legyenek adó- és illetékhátralékaik, de még befizetetlen parkolási bírságaik sem.

Különösen jó hír ez az olyan legendásan sofőrbarát városokban, mint okos Kolozsvár, ahol a zsúfoltság és a parkolóhiány miatt gyakorlatilag lehetetlen parkolási büntetések nélkül megúszni huzamosabb ideig.

Mindeközben egy román polgármester máris elmondta (nyilván ismeri a rendszer működését), hogy

Az önkormányzatok úgynevezett kereskedelmi társaságokat hoznak létre a helyi tanács alárendeltségében, ahová áthelyezhetik a kirúgásra ítélt alkalmazottakat, így máris meg van oldva a probléma.

Eközben a Romániai Bírók Országos Szövetsége (UNJR) sztálinista mentalitással vádolta meg Bolojant a nyugdíjuk lefaragásáért, mert ez szerintük a kormány büntetése velük szemben, amivel alá akarják rendelni őket a politikumnak. Egyúttal azt követelik Nicuşor Dan elnöktől, hogy nehogy kihirdesse a törvényt (ez immár a legutolsó hiányzó lépés ahhoz, hogy életbe lépjen), hanem küldje vissza a parlamentnek felülvizsgálatra.

Így harcol a rendszer önmagáért, így aztán Bolojan minden jó szándéka ellenére a nép megsarcolását lesz kénytelen végül egyedüli reformjának tekinteni.

No persze nem mondhatjuk, hogy nem erre számítottunk volna.