A felvilágosítást a családon belüli erőszakról nem lehet elég korán elkezdeni

Sajnos sztereotípia, hogy Kelet-Európában hozzászoktunk a családon belüli erőszakhoz. Románia-szerte és Erdély-szerte is vannak még olyan formái, amelyek felett lezserül szemet hunyunk. Sokszor vagyunk tehetetlenek és tétlenek, ebből a bénultságból pedig többnyire igen nehéz kilépni – az áldozatokról nem is beszélve.

Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre adott választ egy hiánypótló konferencia, amelyet a kolozsvári BBTE joghallgatók csoportosulása, a Jurátus Kör hozott tető alá: az Üvegplafonok és védőhálók címet viselő esemény célja a jelenkori kelet-európai nőket érintő kihívások, különösen a családon belüli erőszak és a társadalmi akadályok interdiszciplináris megközelítése volt pénteken, március 13-án a Zbor Hub közösségi térben.

Túlélés és védelem: A családon belüli erőszak elleni fellépés rendszerszintű nehézségei és lehetőségei – ezt a frappáns és erős című panelbeszélgetést hallgattuk meg, amelyen három feketeöves szakember vett részt: Burca Mercédesz jogász, az ELTE Jogtudományi karának doktorandája, Deme Ilona, az Életfa Családsegítő Egyesület szakpszichológusa és terapeutája, valamint dr. László Bodrogi Éva pszichológus, a BBTE Magyar Szociológia és Szociális munka Intézetének igazgatója, egyetemi adjunktusa. Őket Kovács Eszter negyedéves jogászhallgató kérdezte.

Már a beszélgetés első felében felmerült több szempontból is, hogy itt, Kolozsváron tulajdonképpen nem állunk épp annyira rosszul az áldozatvédelem és rehabilitáció, segítségnyújtás terén. Annak ellenére, hogy mindig rendkívül nehezek ezek a helyzetek, bárhol is lennénk, itt sokkal hozzáférhetőbb a segítség.

Az Életfa Családsegítő Egyesület már a kilencvenes évek végétől segíti a magyar családokat mindenféle programmal, Deme Ilona pedig kiemelte, hogy számos olyan multifunkcionális képzésen vett már részt, ahol rendőrök, ügyészek, ügyvédek, joghallgatók, pszichológusok, szociális munkások igyekeztek összehangoltan együttműködni a családon belüli erőszak megelőzése és az esetek hatékony megoldása érdekében. László Éva áldozatok számára létrehozott menhelyeken is dolgozott és dolgozik.

De mi van ott, ahol nincs ilyen védőháló, vagy nagyon eltérő a hozzáállás? – merült fel a kérdés, Deme pedig hozzátette, ő maga is

Pedig a bántalmazás ott kezdődik, ahol az áldozat bántalmazva érzi magát, ezt pedig nem szabad elvitatni tőle.

A családon belüli erőszak módjairól és áldozatairól sokszor sztereotipikusan beszélünk, ennek ellenére az egész nem áll meg a fizikai bántalmazás fogalmánál, amelynek sokszor látható jelei vannak, ugyanakkor László Éva elmagyarázta: létezik az intim terror, amely alatt világossá válik a kontroll és az erőfölény, ebben a dinamikában pedig a feszültségépülést és a kitörést az úgynevezett „mézeshetek” periódus váltja, amely alatt az elkövető megbánást mutat és manipulálja az áldozatot, hogy az ne léphessen ki.

Noha a fizikai bántalmazás jeleit könnyebb felismerni, a lelki terror és érzelmi kontroll is felismerhető barátok, családtagok, környezet által: a legfontosabb jel az áldozat viselkedésének megváltozása, aki elszigetelődik, lemond a karrierjéről, hobbijairól, de az is árulkodó jel lehet, ha a párja mindenhová elkíséri (soha nem megy egyedül sehová), helyette beszél, társaságban megalázza, lehülyézi, degradálja. Egy sokkal nehezebben felismerhető forma viszont a gazdasági bántalmazás, ami a pénz megvonását jelenti a kontroll eszközeként, valamint arról, hogy a bántalmazó gyakran a gyerekeket használja eszközként, például az áldozat szeme láttára veri meg a gyereket, hogy az anyát büntesse.

A családon belüli erőszakot Romániában a 217/2003-as számú törvény szabályozza, amely az utóbbi években jelentős módosításokon ment keresztül. Korábban a törvény ugyan nevesítette a verbális, testi, lelki és szexuális bántalmazást, de nem adott pontos definíciót ezekre, ami megnehezítette a jogalkalmazást, fejtette ki László Éva és Burca Mercédesz. A jelenlegi szabályozás már konkrét definíciókat tartalmaz, és a bántalmazási formák köre kibővült az internetes (cyber), a gazdasági, a szociális és a spirituális bántalmazással is.

– míg korábban főként a házastársakra és a közeli hozzátartozókra vonatkozott, ma már ide tartoznak a volt házastársak, az élettársak és a partnerkapcsolatban élők is, függetlenül attól, hogy együtt élnek-e az elkövetővel vagy sem. Ez azért kritikus, mert a bántalmazás sokszor a szakítás után is folytatódik (bosszúállás formájában pl.).

Védelmi eszközök szempontjából a védelmi rendelet és a technológia adhat biztonságot: létezik ideiglenes védelmi rendelet – ha a rendőrség úgy ítéli meg, hogy az áldozat veszélyben van, azonnal kiállíthat egy ideiglenes rendeletet, amellyel az elkövetőt eltávolíthatják a lakásból, még akkor is, ha ő az ingatlan tulajdonosa. Ezt öt napra állítják ki, és a bíróságnak 72 órán belül határoznia kell a meghosszabbításáról.

amelyek riasztják a rendőrséget és az áldozatot is (egy speciális telefonon keresztül), ha a bántalmazó megszegi a távolságtartást. Bár előfordulhatnak technikai hibák, a rendőrség minden riasztás esetén köteles kiszállni – és nagyon fontos, hogy a rendőrség minden esetben megérkezzen, hibás és véletlen riasztás esetén is, ugyanis az elkövetőnek lehet megtévesztő viselkedése is, például rábeszéli az áldozatot, hogy azt hazudja a rendőrségnek, minden rendben, nem akarja bántani, vagy csak véletlen, de közben ott áll mellette.

Az illetékmentesség számottevő segítség lehet: a családon belüli erőszak áldozatai mentesülnek a válás és a vagyonosztás során felmerülő bírósági illetékek kifizetése alól, ami korábban gyakran akadálya volt a kilépésnek, sokuknak nincs erre anyagi fedezete. Állami gyorssegélyt is igényelhetnek az áldozatok öt bruttó minimálbérnek megfelelő összegben, ezeket alapvető szükségletekre fordíthatják (lakhatás, élelem, gyógyszer), bár ezzel a lehetőséggel az információhiány miatt kevesen élnek. Létezik továbbá lakbértámogatás is, bizonyos településeken, például Kolozsváron is az önkormányzat lakbértámogatást nyújthat az áldozatoknak.

A rendőröknek kötelező egy interjúalapú kockázatfelmérést végezniük, amely olyan életveszélyt jelző tényezőket vizsgál, mint a kóros féltékenység, a magas kontroll vagy a követés (stalking). A rendőrségnek ugyanakkor ma már kötelessége értesíteni a szociális szolgáltatókat minden bejelentett esetnél, ami növeli az esetek láthatóságát. A jogrendszer elismeri a tanúvallomásokat bizonyítékként, és amint arra László Éva is rámutatott a saját munkatapasztalatai alapján, a gyermekek esetében is már hároméves kortól léteznek olyan meghallgatási technikák, amelyek eredménye megállja a helyét a bíróságon.

László Éva ugyanakkor hozzátette, hogy a rendszerben még mindig ingoványos a talaj, például az önvédelem fogalmát nem ismeri el megfelelően olyan esetekben, amikor az áldozat hosszú évek bántalmazása után, végső kétségbeesésében lép fel támadólag. Ez kétségkívül kontroverz: tudunk olyan esetekről, hogy áldozatok ülnek börtönben amiatt, mert önvédelemből támadták meg azt, aki hosszú ideje bántalmazta őket.

László szerint viszont

– az áldozat tulajdonképpen rendkívüli vészhelyzetben van, és ahogy a pszichológus fogalmazott, olyan, mintha háborús zónában élne, ezért az anyanyelvi segítségkérés és -nyújtás létfontosságú, hiszen még anyanyelven is nehéz ilyenkor kifejezniük magukat.

Burca Mercédesz maga is annak hatására kezdett el jogilag foglalkozni családon belüli erőszakkal, amikor azt tapasztalta, hogy körülötte több olyan nő is van, aki ennek áldozata lett. A Jogaink Egyesület tagjaként született meg az ötlete, hogy jó lenne elindítani egy beszélgetéssorozatot, ami a megelőzésről szól, és arról, hogy milyen jelekre kellene odafigyelni, ami arra utal, hogy egy férfi bántalmazó lehet, illetve arról, hogy ha már áldozatok lettünk, akkor milyen jogi lépéseket tehetünk. Az első ilyen beszélgetés nagyon pozitív élmény volt, ugyanis voltak érdeklődők, akik eljöttek és beszéltek a saját tapasztalataikról, és ebből látható volt, hogy van értelme.

A panelbeszélgetés alatt a közönség soraiból felszólalt egy tanárnő, aki Burca felvetésére reagált az iskolai jogi oktatás hiányosságai kapcsán és elmondta, hogy jelenleg egy kolozsvári iskolában tanít, ahol az ötödiktől nyolcadik osztályig terjedő korcsoport számára heti egy órában kötelező tantárgy a szociális nevelés. Ez a jogok megtanításából áll, a tanterv részeként minden órán egy-egy újabb jogot ismertetnek meg a diákokkal. A bántalmazás elleni fellépéshez a szociális védelemhez való jogról tartott órát, amelynek keretében a gyerekek megtanulták, mi a teendő, ha otthon erőszak éri őket. A diákok emellett megtanultak egy konkrét telefonszámot, amelyet bármikor felhívhatnak, ha úgy érzik, bántalmazzák őket.

Talán a legnehezebb pillanata volt a panelbeszélgetésnek, amikor arra terelődött a szó, hogy

Hogyan lehet segíteni, ha nem mer feljelentést tenni? Deme Ilona saját tapasztalatból mondta, hogy az erőltetés bizony ellenreakciót szülhet, ami hatására az áldozat elkezd hazudni vagy elszigetelődik a segítőtől, ezt Burca Mercédesz is megerősítette. A legfontosabb, amit tehetünk, az a türelem és a biztosítás afelől, hogy a segítőre bármikor számíthat. László Éva hangsúlyozta, hogy bár nem erőltethetjük a döntést, a realitást nem szabad torzítani: meg kell mondani például, hogy „látom a kék-zöld foltokat rajtad és aggódom érted” –

Adalék ehhez, hogy amennyiben gyermek is van, egy komplex bántalmazási esetben a gyermeknek az áldozat általi elhanyagolása nem mentesíthető azzal, hogy a szülő is bántalmazott, mert a gyerek érdeke mindenek felett áll (ezt pedig a jogszabályok is alátámasztják). Egy példa erre: ha egy bántalmazott például nem viseli gondját, nem ad enni a gyerekének csak azért, mert az az elkövetőre emlékezteti vagy rá hasonlít, az őt nem menti fel semmilyen szín alatt.

Végül fontos fejleményként és technikai segítségként mutattak be egy telefonos applikációt, amely a bizonyítékok összegyűjtését és tárolását, illetve az információnyújtást teszi lehetővé: a neve Bright Sky, magyar menüje is van, és a telefonon időjárás-jelentő alkalmazásnak álcázza magát, amiatt, hogy az elkövető ne vehesse észre.