Úgy tűnik, tételezhető: a magyargyalázás európai érték

Mint tudjuk, Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnök szombaton végre átvette az európai egység kovácsolásában élen járó nagyembereknek járó Nagy Károly-díjat. (Sokak szerint neki épp nem járt volna, de az európai karaván halad, ugye.) És persze, hogy megkérdezték tőle, mi a véleménye a renitens Magyarországról (nyilván a kormányra gondoltak). Ionopot elnök, akinek az országában épp - eszeveszetten tombol a pandémia, az egészségügyi rendszer megint az összeomlás szélén billeg, noha alig két hónapja ez az elnök a tőle megszokott fapofás önelégültséggel kijelentette, hogy legyőzték a járványt, - a parlament nemrég kukába dobta a bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó törvénytervezetet (jaj, hát ez belefér a jogállamiságba, ha az illető ország csókos vezérei ott és azt csókolgatják, ahol és amit kell), - röpke másfél év alatt lángba borult a harmadik kórház is, emberek haltak meg, megint, továbbá kiderült, hogy a kórházban súlyos hiányosságok voltak, megint, - éppen azon a napon, amikor az elnök nyakába akasztották az európai láncot, hatalmas korlátozás-ellenes tüntetés zajlott Románia fővárosában, a járványügyi intézkedések kaotikus és improvizatív alkalmazása közepette, szóval ez az európai nyakláncos ember nagylelkűen azt nyilatkozta, hogy nem kell kiebrudalni a pofátlan szomszédot Európából, mert hát végül is rokon. Briliáns húzás, nem? Az elcseszett utódállam egyre elcseszettebb elnöke (a nagy európai testvérrel a háta mögött) ráugatott a szomszédra. Óva intjük Magyarországot! Mást is mondott az elcseszett utódállam elcseszett elnöke: hogy őt is idegesítik a szomszéd Trianonra vonatkozó kijelentései. Sőt, jobban idegesítik, mint a nagy európai testvért. Mert hát az erdélyiek annak idején népszavazással döntöttek arról, hogy a létrehozandó (eleve elcseszett) utódállamhoz akarnak tartozni, most akkor mi a baja a szomszédnak?! Úgy látszik, az elcseszett államelnök megfeledkezik arról, hogy ha a győztesek nem rajzolgattak volna egy jót Európa térképén, a derék erdélyiek (már akik) száz évig népszavazhattak volna az egyesülésről. Itt jegyzem meg, hogy ez a gyökere annak a szenvtelen, cinikus hozzáállásnak, amelyet a kiváló és értékközpontú európai központ tanúsít mindenféle autonómia-törekvés esetén (lásd Katalónia, Minority SafePack stb.). És akkor nézzük: amikor 2020-ban Ionopot elnök bemutatta az azóta híressé vált magyarellenes performanszát, a Nagy Károly-díj döntnökei (akik, ugye, odaítélték neki a láncot) azt mondták, eh, nem gáz, ilyenek a politikusok, néha élesen fogalmaznak. Most pedig, miután Ionopot elnök az uniós kutyaólból ráugatott Magyarországra, na mi történt? Hát az, hogy Vera Jourová (az uniós kutyaól érték- és átlátszóság-biztosa) melegen, bocsánat, forrón gratulált ennek az elcseszett államelnöknek, hogy milyen ihletett és ihlető beszédet mondott a demokrácia, a jogállamiság nyakláncos hőseként. Következtetés: úgy tűnik, tételezhető, hogy a magyargyalázás európai érték. Ki tudja, talán hamarosan felkerül az európai kulturális örökség örökranglistájára is. Jó, mi?