Jean St'AyA könyvünnep esete Makedón (Nagy) Sándorral, aki civilben polgár
Egy könyvünnep kellős közepén – mint amilyen a 12. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét – hogy is ne örülne az ember. Például annak, hogy a betűnek becsülete van. Hogy is ne gondolná azt, hogy a Gutenberg-galaxist hosszú évek óta siratók afféle álkasszandrák. Hát nézzünk csak körül: ugye, hogy nem halott a könyv az erdélyi végeken?
Pedig a veszély fennáll. Mármint a halálé. Az ugyanis szép – vagy Bréda Ferenc író, költő szavajárását megfogadva, aki szerint a pátosz használata nem ciki, ha tudjuk, mikor és mire jó –, szóval szép, sőt, hősies dolog, hogy a jelenlegi, irtó nehéz körülmények között (ijedt ménesként megugró papírárak, hogy mást ne mondjak, de a sor sokkal hosszabb) a kiadók továbbra is könyveket adnak ki. A nyomdák nyomtatnak, a szerkesztők szerkesztenek, a tördelők tördelnek, a korrektorok korrigálnak… az írók meg írnak.
A baj az olvasással van, a hírek szerint. Hogyaszongya: nemigen akaródzunk olvasni. Hogy miért, annak okai számosak, szintén a hírek szerint. Szeretném felhívni a figyelmet e könyvünnepen is, hogy… kezdeném picit távolabbról. Vagyunk ezeken az erdélyi végeken, vagy közepeken, ahogy tetszik, nézőpont kérdése, vagy egymillióan. Egy ország kitelne belőlünk: Luxemburgban, Montenegróban, Máltán, Izlandon (hogy csak Európára szorítkozzak) kevesebben élnek. Csak hát úgy hozta a sors, hogy jogilag, politikailag nem vagyunk ország.
És akkor azt mondom: aki nem olvas, határokat kerít. Maga köré. Aki viszont olvas, az terjeszti a határokat. Mégpedig kifelé. Talán az egyetlen olyan hódító tevékenységről beszélek, amely önmagában nem bánt senkit. Inkább megismer. Megismeri a helyet, ahol él, az embereket, akik ott élnek. Aztán megismeri azt a másik közösséget, amellyel megosztja a jogi, politikai értelemben vett határok közé szorított tájat. Aztán megismeri a határon túlt, ahol történetesen vagy inkább történelmesen ugyanazt a nyelvet beszélik. A magyarra gondolok. Végül pedig megismeri a további határokon túlokat, no meg – jó esetben – a határtalant. Kis logikai bukfenccel tehát azt mondhatom, hogy az olvasás a mi világhódító nem-fegyverünk.
És akkor nézzünk szét: a könyvek, ezek a nem-fegyverek, itt vannak. A kezünk ügyében. És nem csak könyvünnepeken, mint amilyen a 12. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét, amelyek pár napig tartanak. A mindennapok valóságában nem három nap egy esztendő, hanem szökőéves kivételekkel 365. Tegyük őket is apró könyvünnepekké. Hódítsuk meg magunkat, a szomszédságot, az országot, a világot. Nagy Sándor, civilben makedón polgár is ezt tenné, hasonló esetben. Az Íliásszal a párnája alatt.
Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?
Fall Sándor
A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.
„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”
Sánta Miriám
Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.
Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?
Sánta Miriám
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.
„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”
Sólyom István
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Hagyományos magyar utcanevek kerülnek a román személyibe – és még magyar többség sem kell hozzá
Soós Sándorral, a „Györgyfalva-modell” ötletgazdájával és fő „kivitelezőjével” beszélgettünk a magyar utcanevekről, a közigazgatási bravúrról, a román–magyar együttélés működőképes receptjéről.
Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
Vonat gázolt el egy motorkerékpárt Csíkverebesen – két tizenéves fiú életét vesztette
Súlyos vasúti baleset történt csütörtökön délután a Tusnád községi Csíkverebesen, a vasúti megálló közelében. Egy motorkerékpár ütközött egy vonattal, a balesetben két fiatal fiú vesztette életét.
Ádám gyógyulásáért példátlan összefogás bontakozott ki Kalotaszegen
Az elmúlt napokban egy emberként mozdult meg a kalotaszegi közösség, hogy segítsen egy közel kétéves, daganatos betegséggel küzdő körösfői kisfiúnak, akinek egy barcelonai kórházban most esélye lehet a gyógyulásra.
Két lábra emelkedett a vadász előtt a medve Szentléleken – ez lett a veszte
Kilőttek egy medvét szerdán este Székelyszentléleken, miután az állat ismét lakott területen bukkant fel és agresszíven viselkedett. A nagyvad már hosszabb ideje félelemben tartotta a környékbelieket, akik gyermekeiket is féltették tőle.
A Magaskultúra (papjainak, papnőinek) esete a nehéz időkkel
A Magaskultúra (papjainak, papnőinek) esete a nehéz időkkel
Pelé Erdélyben
Pelé Erdélyben
Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?
Fall Sándor
A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.
„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”
Sánta Miriám
Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.
Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?
Sánta Miriám
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.
„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”
Sólyom István
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
