Mint tudjuk, Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnök szombaton végre átvette az európai egység kovácsolásában élen járó nagyembereknek járó Nagy Károly-díjat. (Sokak szerint neki épp nem járt volna, de az európai karaván halad, ugye.) És persze, hogy megkérdezték tőle, mi a véleménye a renitens Magyarországról (nyilván a kormányra gondoltak). Ionopot elnök, akinek az országában épp
- eszeveszetten tombol a pandémia, az egészségügyi rendszer megint az összeomlás szélén billeg, noha alig két hónapja ez az elnök a tőle megszokott fapofás önelégültséggel kijelentette, hogy legyőzték a járványt,
- a parlament nemrég kukába dobta a bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó törvénytervezetet (jaj, hát ez belefér a jogállamiságba, ha az illető ország csókos vezérei ott és azt csókolgatják, ahol és amit kell),
- röpke másfél év alatt lángba borult a harmadik kórház is, emberek haltak meg, megint, továbbá kiderült, hogy a kórházban súlyos hiányosságok voltak, megint,
- éppen azon a napon, amikor az elnök nyakába akasztották az európai láncot, hatalmas korlátozás-ellenes tüntetés zajlott Románia fővárosában, a járványügyi intézkedések kaotikus és improvizatív alkalmazása közepette,
szóval ez az európai nyakláncos ember nagylelkűen azt nyilatkozta, hogy nem kell kiebrudalni a pofátlan szomszédot Európából, mert hát végül is rokon. Briliáns húzás, nem? Az elcseszett utódállam egyre elcseszettebb elnöke (a nagy európai testvérrel a háta mögött) ráugatott a szomszédra. Óva intjük Magyarországot!
Mást is mondott az elcseszett utódállam elcseszett elnöke: hogy őt is idegesítik a szomszéd Trianonra vonatkozó kijelentései. Sőt, jobban idegesítik, mint a nagy európai testvért. Mert hát az erdélyiek annak idején népszavazással döntöttek arról, hogy a létrehozandó (eleve elcseszett) utódállamhoz akarnak tartozni, most akkor mi a baja a szomszédnak?! Úgy látszik, az elcseszett államelnök megfeledkezik arról, hogy ha a győztesek nem rajzolgattak volna egy jót Európa térképén, a derék erdélyiek (már akik) száz évig népszavazhattak volna az egyesülésről. Itt jegyzem meg, hogy ez a gyökere annak a szenvtelen, cinikus hozzáállásnak, amelyet a kiváló és értékközpontú európai központ tanúsít mindenféle autonómia-törekvés esetén (lásd Katalónia, Minority SafePack stb.).
És akkor nézzük: amikor 2020-ban Ionopot elnök bemutatta az azóta híressé vált magyarellenes performanszát, a Nagy Károly-díj döntnökei (akik, ugye, odaítélték neki a láncot) azt mondták, eh, nem gáz, ilyenek a politikusok, néha élesen fogalmaznak.
Most pedig, miután Ionopot elnök az uniós kutyaólból ráugatott Magyarországra, na mi történt? Hát az, hogy Vera Jourová (az uniós kutyaól érték- és átlátszóság-biztosa) melegen, bocsánat, forrón gratulált ennek az elcseszett államelnöknek, hogy milyen ihletett és ihlető beszédet mondott a demokrácia, a jogállamiság nyakláncos hőseként.
Következtetés: úgy tűnik, tételezhető, hogy a magyargyalázás európai érték. Ki tudja, talán hamarosan felkerül az európai kulturális örökség örökranglistájára is. Jó, mi?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.