// 2026. november 22., vasárnap // Cecília
Szántai János Szántai János

Hogy szeresselek, te december 1.?

// HIRDETÉS

Alapállás: mi, erdélyi magyarok nem szerethetjük a román nemzeti ünnepet, mert jól átvertek minket annak idején Gyulafehérváron. Na de biztos csak ez az oka?

(Külön)Vélemény

Szerző: Szántai János
2025. december 02., 17:34

1990-ben, a diadalmas rendszerváltás után a román parlament összeült, hogy megvitassa, mi legyen az új, posztkommunista (a biztonság kedvéért álljanak itt a posztkommunista köré kívánkozó időzőjelek: „”) Románia nemzeti ünnepe. Mert még a Ion Iliescu elvtárs úr vezette kriptokommunista Nemzetmegmentési Front (FSN) is érezte, hogy

a régivágású kommunisták által 1948-ban bevezetett augusztus 23-i nemzeti ünnepet nem kéne tovább erőltetni.

Bár önmagában nem volt baj vele, hiszen a komcsiknak sok közük nem volt a naphoz, amikor 1944-ben Mihály király letartózttatta Ion Antonescu marsallt és kiléptette Romániát a náci Németországgal meglévő szövetségből. Csakhogy a komcsik csavartak egyet a dolgon, és nagy antikapitalista és antiimperialista lázadássá kozmetikázták az eseményt. Na hiszen, majd pont egy király…

Jó, de mi legyen helyette? A múltba semmiképp sem akartak visszamenni.

Pedig 1861 és 1866 közt január 24. volt az akkori ország nemzeti napja (Moldva és Havasalföld egyesülésének emlékére). Aztán 1869 és 1947 közt (kis megszakítással) május 10. volt a piros betűs nemzeti ünnepnap. A független Románia ideájával még csak-csak kibékültek volna Iliescu úrék, a monarchia napja azonban megakadt a torkukon. De akár június 8-ra is eshetett volna a választás: ez volt, ugye, a restauráció napja, jeles ünnepnap annak idején, de itt is beleköpött a levesbe egy koronás fő, a zűrös előéletű II. Károly király.

// HIRDETÉS

A formálódó demokratikus ellenzék (liberálisok és parasztpártiak) előállt az ötlettel:

legyen december 16. a nemzeti ünnep, hiszen ezen a napon tört ki a forradalom Temesváron,

amely aztán országossá terebélyesedett és végül elsöpörte a nacionálkommunista diktatúrát. Ez se tetszett a kriptokommunistáknak. Annál is inkább, mert ahhoz dátumhoz Tőkés Lászlónak is köze volt (magyar, juj!), közben meglett a marosvásárhelyi fekete március, majd a júniusi nagy bányászjárás, szóval az Iliescu-bandának nagyon nem volt ínyére valami demokratikus, nyitottságot, toleranciát, összefogást is sugalló, azaz mindenkinek fekvő nemzeti nap. Nem:

nekik egy olyan kellett, ami a nagyromán ideát erősítette.

Így esett a választásuk december 1-ére, amivel jó nagy pofont adtak a romániai magyar közösségnek (a miheztartás végett, Európa legnagyobb, autonómiával nem rendelkező kisebbsége).

Azóta tehát a román többség minden évben megünnepli Erdély, a Bánság, Partium és Máramaros egyesülését a Román Királysággal. És mi, magyarok (mert a szászoknak, sváboknak, szerbeknek, cseheknek, ukránoknak már nincs hangjuk) minden évben magyarázhatjuk, hogy hahó,

a tolerancia és békés egymás mellett élés nevében elfogadjuk, hogy ti, románok ezen a napon ünnepeltek.

De a tolerancia és a békés egymás mellett élés nevében nektek is el kellene fogadnotok, hogy ez a nap számunkra minden, csak nem ünnep, hiszen azóta egy önmagát egységes és oszthatatlan nemzetállamként meghatározó alakulat határai között élünk, amely természetéből fakadóan ellenségként, jobb esetben gyanakvással tekint ránk, a gyulafehérvári (román) ígéretekre fittyet hány, a közösségként való fennmaradásunk garanciájaként működő területi autonómiáról pedig hallani sem akar.

Mindezek mellett azt mondom, hogy a magam december elsejei kisebbségi szomorúsága ellenére

tudok örülni a román nemzeti örömnek (figyelem, tehát nem az ünnepnek, az ünnepelt történelmi eseménynek) ezen a napon.

Na nem úgy, ahogy Verestóy Attila szenátor úr örült Adrian Năstase, Medgyessy Péter, Kovács László és Göncz Árpád oldalán a budapesti Kempinski szállodában 2002. december elsején, amikor pezsgővel koccintottak arra, hogy… szóval nem úgy. Azoknak a román embereknek az örömével tudok azonosulni, akiknek ez a nap fontos. Mert az ő, identitásukat, közösségi érzésük megélését erősíti ez a nap. És nyilván bízom abban, hogy

ők is örülnek, amikor én március idusán azt ünneplem, ami az én identitásomat, közösségi érzésem megélését erősíti.

Igaz, december elsejével ellentétben a március 15-i ünnepnap történései nem sértik román polgártársaim érzéseit.

Na de visszatérve december 1-re: tény, hogy 1918-ban jól átvertek minket a románok. Viszont nem tudom, hány többségi polgártársam gondol bele, hogy amikor felhőtlenül ünnepel, tulajdonképpen mire is koccint. Tessék:

azt is ünneplik a románok, hogy sikerrel lekapcsolták az utolsó vagont is a civilizált Nyugat fele robogó vonatról.

Jókora közhely, hogy Románia három nagy történelmi régiója közül Erdély volt az, amely lényegileg a nyugati kultúrához és civilizációhoz tartozott. Mégpedig az osztrák–magyar monarchiához való kapcsolódás okán. Ennek tudható be az is, hogy Moldva északi része, pontosabban Bukovina is európai arculattal bír, a déli részhez képest. Havasalföld viszont, nos, teljesen más világ.

Ami tehát 1918-ban történt, nem egyéb, mint

Erdély (és Bukovina) elbalkániasításának, elfanariótásításának teljes sebességre kapcsolása.

Persze, nem tudhatjuk (és irreleváns is, mint minden alternatív történelmi forgatókönyv), mi történt volna, ha 1945 után nem borít be mindent az internacionalista, majd nacionálkommunizmus életellenes televénye. Azt azonban tudjuk, látjuk, hogy egyrészt a valóságot tudomásul venni nem akaró ideológiavezérelt gondolkodás ma is itt van: Románia, mint államalakulat egyszerűen képtelen elfogadni, hogy

hiába vésték bele az ország alkotmányába az egységes és oszthatatlan nemzetállamot,

odakint, terepen, pontosabban Erdély bizonyos részein és a Székelyföldön ez egyszerűen nem igaz. Még mindig nem, hiába tettek meg minden tőlük telhetőt a különböző rezsimek, hogy igaz legyen.

Másrészt, többek közt éppen azért, mert 1918. december elsején az az 1228 küldött úgy döntött, lecsatlakoztatják Erdélyt az Occident Expresszről,

a balkáni-fanarióta mentalitás ma is itt van velünk, elsősorban többségi nemzettársaink gondolkodásában.

Ezért fordulhat elő az, hogy az országot irányító elit soraiban annyi a tolvaj, csaló, plagizátor, diplomahamisító, smekker. Én a románok helyében halálra lennék rémülve. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy köztünk ne lennének smekkerek, ahogy azt sem, hogy a civilizáltnak nevezett Nyugaton ne lennének smekkerek. Vannak. Azt akarom mondani, hogy a román elit smekkerei kritikus tömeget alkotnak. Amely minduntalan

visszahúzza az alig száz éves gyermekállamot a korrupció, a maffiaállam, a kísértethajóként sodródó ország jelképezte mocsárba.

Ilyen körülmények közt valóban nehéz – a tolerancia jegyében – felállva tapsolni december elsejének, a románok nemzeti ünnepének. Akkor is, ha történetesen nem december elsején lenne. Amikor az ország védelmi miniszteréről, aki egyébként egy önmagát progresszívként meghatározó párt tagja (és nem kriptokommunista ivadék, legalábbis tudtommal), kiderül, hogy hazudik az önéletrajzában. Amikor a Kolozsvárt igazi multikulti paradicsomnak kikiáltó, Emil Boc úr vezette polgármesteri hivatal kultúráért felelős ügyosztálya élén

egy legionárius szimpatizáns szélsőséges magyargyűlölő áll ma is.

Amikor az ország egyik volt elnöke (Klaus Ionopotchivanoc Iohannisra gondolok) egyszerűen megtagadja az állam felé felhalmozott adósságának visszafizetését. Amikor az ország egyik volt miniszterelnöke (Adrian Năstase úrra gondolok) nyakon lövi magát (persze ügyesen, nehogy már belehaljon), hogy megússza a sittet. És a sort nagyon, de nagyon hosszan lehetne folytatni.

Azt mondhatnám, afféle jó tanácsként: kedves Románia,

jó lenne visszacsatlakoztatni a vagonokat az Occident Expresszre.

Amire akárki furcsán nézhet rám. Hát né, Románia NATO- és EU-tag, stratégiai szövetséges, olyan szépen bólogat a nemzetközi fórumokon, hogy öröm nézni. Mi kéne még? Igen, de ezt is amolyan balkáni-fanarióta módon teszi. Vízió és határozott érdekképviselet nélkül. Smekkerként. Erről kellene lemondani. Ha lehet. És akkor együtt örülhetnénk a román nemzeti ünnepnek. Mert akkor mi is a magunkénak éreznénk, ha nem is a történelmi pillanatot, a jelen valóságát. Így akár szeretni is tudnálak, édes december 1.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
A PSD-s főbojár megüzente: az RMDSZ írjon haza, ha nem tetszik neki a közigazgatási reform
Főtér

A PSD-s főbojár megüzente: az RMDSZ írjon haza, ha nem tetszik neki a közigazgatási reform

Csoma Botond nem maradt adós a válasszal, szerinte süket duma zajlott eddig az átszervezésről. És az e heti cukiság: Nicușor Dan felpróbált egy VR-szemüveget, bár ő anélkül is pont ugyanúgy mozog.

Kulákgyerekként megbélyegezték, de nem adta fel, egész életét isteni ajándéknak tekinti a százéves Balogh Gizella (1.)
Krónika

Kulákgyerekként megbélyegezték, de nem adta fel, egész életét isteni ajándéknak tekinti a százéves Balogh Gizella (1.)

Kézdivásárhelyen született 1926-ban, átélte a front borzalmait, kuláklányként kitették az egyetemről, de nem adta fel, tanár lett. Két évtizeden át vezette a kolozsvári katolikus nőszövetséget. A százéves Balogh Gizellával beszélgettünk.

Vége a többszörös időpontfoglalásoknak az orvosnál: a betegek számára a CNP váltja fel a beutalókat és az orvosi leveleket
Főtér

Vége a többszörös időpontfoglalásoknak az orvosnál: a betegek számára a CNP váltja fel a beutalókat és az orvosi leveleket

RMDSZ-es törvényjavaslat: ötvenezer eurós kártérítés a medvetámadások áldozatainak. Továbbá: megkéselt egy nő egy tizenegy éves kisfiút Kolozsváron, egy másik nyolcévest pedig megvert.

Ettől a hétvégétől már gazdag: bement a lottótársasághoz a csaknem egymillió eurós főnyereményért
Székelyhon

Ettől a hétvégétől már gazdag: bement a lottótársasághoz a csaknem egymillió eurós főnyereményért

Jelentkezett a Román Lottótársaság központi székhelyén tegnap a november 12-i Loto 6/49-sorsolás 5 226 582,80 lej (mintegy 980 ezer euró) értékű főnyereményének nyertese.

Kiderült, milyen „kincsekre” bukkantak a régészek a magyar történelem fontos alakjához kötődő nagybányai házban
Krónika

Kiderült, milyen „kincsekre” bukkantak a régészek a magyar történelem fontos alakjához kötődő nagybányai házban

Számos, a 15.–20. századból származó leletet találtak a város legrégebbi polgári épületeként számon tartott nagybányai Hunyadi-házban végzett ásatások során – közölte a Máramaros Megyei Történelmi és Régészeti Múzeum

Száz méter széles vadátjárók épülnek az autópályán a barnamedvék számára
Székelyhon

Száz méter széles vadátjárók épülnek az autópályán a barnamedvék számára

Harmincöt éves a marosvásárhelyi Milvus Csoport, amely a helyi természetvédelmi kutatásoktól az országos és nemzetközi fajvédelemig jutott. A jubileumi sajtótájékoztatón az A8-as autópálya vadátjáróiról és a veszélyeztetett fajokról is beszéltek.

// még több főtér.ro
Melyik a szexibb? Az áleurópai PSD? Vagy az álszuverenista AUR?
2026. november 18., szerda

Melyik a szexibb? Az áleurópai PSD? Vagy az álszuverenista AUR?

Az utóbbi évek tetszhalott hazai politikai faunája a Bolojan-kormány megbuktatása óta feltámadt, sőt, állandó párzási időszakba lépett. Minden mioritikus pártlénytárs bőg, rigyet, dürög, ki-ki állása és ízlése szerint, élen a PSD-vel meg az AUR-ral.

Melyik a szexibb? Az áleurópai PSD? Vagy az álszuverenista AUR?
2026. november 18., szerda

Melyik a szexibb? Az áleurópai PSD? Vagy az álszuverenista AUR?

Az utóbbi évek tetszhalott hazai politikai faunája a Bolojan-kormány megbuktatása óta feltámadt, sőt, állandó párzási időszakba lépett. Minden mioritikus pártlénytárs bőg, rigyet, dürög, ki-ki állása és ízlése szerint, élen a PSD-vel meg az AUR-ral.

Az RMDSZ és az őszinteség politikája
2026. november 17., kedd

Az RMDSZ és az őszinteség politikája

Kimerülőben van az a politikai képviseleti modell, amelyben a választóktól négyévente bizalmat kérnek, a választások között pedig a politikai szervezet saját maga határozza meg, mit tart fontosnak elmondani a közösségnek.

Az RMDSZ és az őszinteség politikája
2026. november 17., kedd

Az RMDSZ és az őszinteség politikája

Kimerülőben van az a politikai képviseleti modell, amelyben a választóktól négyévente bizalmat kérnek, a választások között pedig a politikai szervezet saját maga határozza meg, mit tart fontosnak elmondani a közösségnek.

Ezért szeretem Romániát
2026. november 03., kedd

Ezért szeretem Romániát

Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.

Ezért szeretem Romániát
2026. november 03., kedd

Ezért szeretem Romániát

Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.

Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS