Nem azért, de hogy néz az ki

Ha valamire azt mondják Kovácsék, hogy hogy néz ki, az rosszul néz ki. Igaz, azt nem állítják, hogy rosszul, csak így egyszerűen megjegyzik: hogy néz az ki? De ebből lehet tudni, hogy ami hogy néz ki, az valami borzasztó. Vagy sehogy nem néz ki. Ezt ki is mondják: nem néz ki sehogy. Ami azért furcsa, mert minden kinéz valahogy, ha jól belegondolunk. Olyan nincs, hogy valami sehogy se nézzen ki, ha jól belegondolunk. Mert ami nem néz kis sehogy, az nincs is, de Kovácsék szerint van, ez egészen különös. Bár az igaz, hogy általában nem kézzelfoghatóan van, inkább egy tett következménye a sehogy sem kinézés, arra kell érteni.

De szerencsére Kovácsék tudják, hogy mi kell ahhoz, hogy valami másképp nézzen ki, mint sehogy.

Egy csomó ilyen tudás birtokában vannak, igaz, mindig csak maguknak mondják el, hogy mit kell tenni, másoknak nem, ezért mások nem mindig tudják. Velük kapcsolatban csak utólag állapítják meg, hogy hogy nézett ki valami.

Kovácsék például mindig tisztában vannak azzal, hogy egy esküvőn minek hogy kell lenni. Alaposan meg is nézik, hogy minden úgy van-e, ahogy kell, de bizony nincs úgy. A menyasszony nem tesz fátylat a templomban, vagy ha tesz, félig csupasz a felsőteste, azon már nem segít a fátyol. Vagy ha nem csupasz a felsőteste, ki van engedve a haja. Hogy néz az ki, hogy lobog a menyasszony haja a templomajtóban, mint valami hippi-indián sátortáborban, ahelyett hogy a fátylát lebbentené a szél szépen befésült kontya felett?

Aztán a menyasszony anyja mennyit intézkedik, járkál fel-alá, hát hogy néz az ki?

Nem találtak valakit, aki nem közeli családtag, hogy szervezze a dolgokat? Az apja pedig csak ül bambán a világos öltönyében. Igen, világosat vettek neki, látszik, hogy új. Szegény örömapa. Nem tudja leplezni: alig várja, hogy vége legyen. Issza a feleseket egymás után a bulin, hát ilyenkor sem tudja egy kicsit megállni? S aztán ilyen esküvőt, hogy tányérokra kiporciózva tálalják az ételt, mint egy kifőzdében. És ha valakinek nem elég, azzal mi lesz? Éhes marad? Egy esküvőn? Kéri a repetát, mint a napköziben? Hogy néz az ki? Bár Kovácsék szerint ne csodálkozzunk. Az egyik ismerősük férje galléros pólóban és vászonnadrágban ment a múltkor esküvőre, azóta semmin se lehet csodálkozni. Az hogy nézett ki, uram atyám! Nincs egy öltönye az ilyennek? Milyen a felesége, hogy nem szól?

Kovácsék a temetéseken is otthonosan mozognak. Valahogy mindig tudják, hogy kinek hová kell állni a koporsó körül, majd a gyászmenetben. Csak az a baj, hogy mások nem tudják. Ott állnak a koporsó körül teljesen felháborító sorrendben. Kovácsék olyan temetésen is voltak, hogy az elhunyt volt felesége az özvegy közelében foglalt helyet. Na, az, hogy nézett ki! És a gyászmenetben az elhunyt egyik lányának a férje két sorral hátrébb vonult valami ismeretlenekkel, az is milyen házasság lehet. De mindegy, milyen házasság, mert milyen házasságok vannak, ugye. De hogy néz az ki, hogy ott őgyeleg egyedül az a pasas, most komolyan. Ráadásul az özvegy testvérének a családja ott sem volt a temetésen! Hol vannak azok ilyenkor?

De Kovácsék azt is tudják, hogy hányszori meghívás, és mennyi álldogálás után kell bemenni a halotti torba,

hogy ne úgy nézzen ki, mintha be akarnának menni, hát az ember nem enni jött ide, mint annyian mások. És azzal is tisztában vannak, hogy milyen időközönként kell közösen felállni, és hangosan megemlékezni a drága halottról evés közben. Mások meg csak ennének, pedig az embernek nincs egy csepp étvágya ilyen szomorú eseményen, hát hogy is nézne az ki.

És Kovácsék azzal is tisztában vannak, hogy templomba, színházba és különböző eseményekre hogyan kell járni – hát nem úgy kell járni, ahogy egyesek –, de azt is tudják, hogy mi nem néz ki sehogy odahaza.

Hazajönnek nyaralásból, és rögtön kicsomagolnak, mindegy, mennyire fáradtak. Most essenek át a bőröndökön a lakásban, hogy néz az ki? S amíg kicsomagolnak, gyorsan betesznek egy félórás mosást is a nyaralós ruhákkal, igaz, csak a színeseket, a fehéreket mindig hosszabb programon mossák, nehogy elszürküljenek időnap előtt. Amíg Kovács helyre teszi a felső polcokra a nagy bőröndöket, a felesége már teríti is ki a ruhákat, csodálkoznak is a szomszédok, hogy most érkeztek haza, s már tereget. De nem egyszerűbb így? Utána aztán nyugodtan lehet vetni az ágyat, és feküdni le. Kovácsék hajnalban indultak a nyaralásra, és estére értek haza onnan, de úgyis bevetették az ágyakat, mert jön a szomszédasszony virágokat locsolni, ne legyenek vetetlenek az ágyak. De ha nem jött volna, akkor is bevetik, mert hogy néz az ki, hogy egy hétig vetetlenek legyenek az ágyak.

És Kovácsék rögtön leviszik a szemetet, amikor kiveszik a szemetes zacskót a vederből.

Nem csak úgy megkötik a zacskó száját, és előkészítik a bejárati ajtóhoz, és akkor viszik le, amikor épp dolguk van odakinn. Vagy akkor sem, mert késnek el, és már nincs idő megtenni a kitérőt a szemétgyűjtő konténerig. Egyrészt Kovácsék mindig időben elkészülnek, bár ez most teljesen mindegy is, mert ugye, rögtön leviszik a szemetet. Ők nem kerülgetik az előszobában, és főként nem teszik ki a lépcsőházba, mert hogy néz az ki? Rugdalni az üres flakonokat jobbra-balra a lakásban? Szagolni a szemetet? Lefutnak vele, és kész.

És nem, nem az otthoni papucsban futnak le a szeméttel. Szépen felhúzzák a fűzős kinti cipőt, be is fűzik, nem beletömködik a fűzőt a nyitott cipőbe, és csoszognak vele, hát hogy nézne az ki? És nem azért nem mennek az otthoni papucsban, mert valaki tudná, hogy az az otthoni papucs, hanem mert senki nem fut le otthoni papucsban az utcára. Az otthoni papucs otthonra való. Abban nem megyünk ki. Mert ha kimentünk benne, alaposan meg kell törölni a talpát vizes ronggyal, vagy le kell mosni, azzal nem járkálunk a lakásban. De mezítláb sem járkálunk a lakásban, s aztán az összejárkált zokninkkal húzzuk fel a kinti cipőt, hogy néz az ki: a lakásban mindig fel kell húzni a papucsot.

Azért milyen különös ez is.

Hogy Kovácsék mindig papucsot húznak, rögtön kicsomagolnak, rendesen leviszik a szemetet, bevetik az ágyat, akkor is, ha magukban vannak, és nem látja őket senki. Nem is tudnánk róla, ha később el nem mondják. Szerencsére többször is elmondták.