nincs, ahová leülni, állunk – mintha a szakadék szélén, mondja valaki – a Krónika nagyjából kiürített szerkesztőségében 2022 karácsonya előtt,

S akkor sírunk, hogy nem elég. Persze, hogy nem elég. Költöd a pénzt, fogy. Ilyen egyszerű.

A bevásárlásban nem az az igazán nehéz, hogy be kell vásárolni, hanem az, hogy úgy kell bevásárolni, hogy otthon is jó legyen.

Az ember néha aggódik másokért. Hogy nehogy valami baj legyen aztán. Nehogy megártson. Nehogy túl korai legyen. Nehogy ne sikerüljön.

Kovácsék szerint semmin ne csodálkozzunk. Az egyik ismerősük férje galléros pólóban és vászonnadrágban ment a múltkor esküvőre. Nincs egy öltönye az ilyennek?

El-elborzadva gondozd erdélyi magyar humánértelmiségidet, és amikor csak lehet, fejezd ki, hogy úristen, még egy humánértelmiségi.

Az erdélyi élet elmaradhatatlan tartozéka a hétvégi ház. A hétvégi ház az a hely, ahová pihenni/szórakozni érkeznek az erdélyi magyarok, de végül mindig nagyon elfáradnak.

Megjelent az asszisztens néni, körülnézett, és kiabálva megkérdezte, hogy ki a vizeletfertőzéses?

Ha nagy leszek, független leszek, független káeurópai polgár.

Az ügyfél oly zavaró. Látványa lehangoló. Kérése felkavaró. Nyomasztó. Á, puszta léte is lelombozó. Ez fárasztó, ez fárasztó.

Ha nincs virslid, kerítesz a föld alól is. Sokan vagytok kis helyen. A magyar éjfél az igazi.

Az jut eszembe rólatok, amit látok a telefonomon. Azok vagytok, aminek látszotok, barátaim.

Amikor az erdélyi ember rég nem látott ismerősével találkozik, például november elsején a temetőben, feltétlenül megállapítja, hogy nagyon telik az idő.

Csak éltek bele a vakvilágba. S azt hiszitek, hogy. Pedig dehogy.

Az erdélyi ember igen gyakran úgy dicsér, hogy nem dicsér. Utólag lehet arra rájönni, hogy ha nem jött kritika, az akár dicséret is lehetett.

Jöjj el hozzánk, a nyár heves. (A kassza még nem egyenes. Gyere!)

Erősítem a szervezetem. Segítem a bélrendszerem. Nyugtatom az idegzetem.

Egyfajta életérzés a kérdés. A választ az olvasóra bízzuk.