// 2026. november 23., hétfő // Kelemen, Klementina
Papp Attila Zsolt Papp Attila Zsolt

A hír szent, a vélemény szabad, de minek

// HIRDETÉS

Valaha az előítélet próbája a valóság volt, ma a valóság próbája az előítélet – avagy miért idegenedtem el a közéleti újságírástól.

(Külön)Vélemény

Szerző: Papp Attila Zsolt
2022. december 31., 14:06

Elhatároztam egy ideje, hogy nem írok úgynevezett közéleti publicisztikát, és az elmúlt években ehhez többé-kevésbé tartottam is magam. Talán ez lesz az utolsó. Talán nem. Ennek persze nincs túlságosan sok relevanciája, mert nem magamról akarok írni, nem a rosszkedvem teléről, amely nem mostanában kezdődött, még csak nem is magának a véleményműfajnak a hanyatlásáról – illetve csak annyiban, amennyiben a műfaj válsága a nyilvánosság válságát is jelenti, hangozzék ez bármennyire drámaian.

Az elmúlt napokban egy kollégám így fakadt ki:

„lassan semmi nem marad abból, amiért annak idején ezt a szakmát megszerettem”.

Mármint az újságírást. Benne van ebben a kifakadásban természetesen az erdélyi magyar médiában bekövetkező változások – magyarán, a cégcsoportunk alá tartozó lapok ilyen-olyan mértékben való bedőlése – miatti elkeseredettség, a korszakzáró spleen; de nem csak ennyi.

Láttunk az elmúlt két évtized alatt már elég bosszankodnivalót

(lám, az angyalian derűs Botházi Marit is elhagyta a humorérzéke, amikor erről írt, pedig ez, tanúsíthatom, ritkán fordul elő). Az állami vagy magánfinanszírozói érdekeknek való kiszolgáltatottság, ignoráns menedzserek és inkompetens strómanok tündöklése, a hatalmi-politikai szempontok szerencsétlen összeházasítása a könyvelői szemlélettel, az indokolatlan átszervezések, amelyekből éppen csak a tartalmi megfontolásokat sikerült kifelejteni – mindez nem új, legfennebb láthatóbbá vált. Ahogyan sok minden más is, amit nehéz elmondani anélkül, hogy visszatérnénk Ádámhoz és Évához.

A kétezres évek fordulója, amikor a legtöbb aktív kollégámmal együtt beléptünk a (kisbetűs) médiatérbe, a nyilvánosság szempontjából rendkívül izgalmas időszak volt. Az erdélyi magyar média egy része kezdett eltávolodni attól a szerepfelfogástól, amely korábban – érthető módon – pusztán a nemzeti identitás megőrzőjének szerepére kárhoztatta, és igyekezett a sajtó klasszikus értelemben vett funkcióit ellátni, a politikai szereplők ellenőrzésétől a különböző nézetek ütköztetésén át a jó értelemben vett szórakoztatásig.

Az internet megjelenésével pedig eleinte kitágult a szellemi viták terepe: akik emlékeznek még a Disputa nevű felületre, tudják, hogy egészen pezsgő és parázs viták folytak a közállapotokról, kíméletlenül és udvariaskodás nélkül, de tisztelettel a másik álláspontja iránt, amennyiben azt érvekkel tudta alátámasztani. A kritika és az ellenvélemény általánosságban véve nem a vitapartner személyének, hanem véleményének szólt; és kissé lomhább tempóban, de az írott sajtó egyes felületein (például a Krónika azóta jobblétre szenderült Szempont mellékletében) is hasonló történt.

A vélemény egykor olyan álláspontot jelentett, amelyet logikus és racionális (vagy legalábbis annak tűnő) argumentumokkal lehetett körülbástyázni – ma a vélemény azt jelenti: valami, amit mondunk.

Bizonyára doktori dolgozatok és médiatörténeti munkák fogják majd felvázolni azt a folyamatot, amely ide vezetett, mindenesetre a politikai polarizáció erősödésének, a közösségi médiák megjelenésének, a nyilvánosság átalakulásának, az ugrásszerű technikai-technológiai fejlődésnek a szerepe megkerülhetetlen, bár ezeket összevetve a tyúk és a tojás elsőbbségének dilemmájával találhatjuk szembe magunkat.

Nem akarom újfent felmondani a leckét véleménybuborékokról és visszhangkamrákról – legyen elég annyi, hogy a közéleti viták „demokratizálódása” és az azonnali, ellenőriz(het)etlen reakció lehetősége azzal a nem szándékolt következménnyel járt, hogy minden vélemény lett, a vélemények között pedig, megalapozottság szerint, egyre nehézkesebbé – értsd: energiaigényesebbé – vált különbséget tenni. Mindez azt a benyomást keltette, hogy a vélemény kialakítása nem kerül különösebb erőfeszítésbe, ellenben a tájékozottság tudatával ruházza fel megfogalmazóját.

(Könnyű ezért az alternatív világmagyarázatokat és újdon törzsi mítoszokat saját érdekeik szolgálatába állító politikusokat hibáztatni, de ők inkább csak a maguk hasznára fordították ezt; bár bajnak ez is elég, mert nemcsak a hagyományos értelemben vett média, hanem a hagyományos értelemben vett politika végét is jelentheti.)

A nyilvánosság egy végtelen kommentmezővé vált,

amelyen a szereplők, az egyszerű felhasználóktól a politikusokon át az ún. véleményformálókig, a közösségi média játékszabályaihoz és végletekig lecsupaszított világképéhez igazodnak. Azt látva, hogy egy botcsinálta influenszer követők tízezrei számára képes referenciapont lenni, megmosolyogtatóan anakronisztikusnak tűnhet a hajdani szerkesztőségekben bibliaként lobogtatott műfajelméleti kézikönyv szigorú alapvetéseihez való ragaszkodás.

Bármit mondjanak a humántudományok művelői, a meghaladottnak vélt posztmodern él és virul. De a „mindenkinek igaza van” elve nem azt jelenti, hogy ténylegesen mindenki érvelése tartalmazhat némi igazságmorzsát, hanem azt, hogy mindenki tudja az igazságot, már azelőtt, hogy az ún. tényekkel szembesülne. És mindegy is: minden, ami eltéríthetne az előregyártott meggyőződéseinktől, félreértésnek vagy valamilyen ellenséges mesterkedés folyományának tűnik föl. Vita nincs, mert az ellenvéleményen állót megvették vagy megvezették – előbbi esetben erkölcstelen, utóbbi esetben ostoba. Párbeszéd végképp nincsen, hiszen az ilyenekkel nincs miről beszélni. Akár egy ismerősöm utólag bonmot-vá nemesedett felhorgadása:

„Megint esik. A kurva anyjukat!”

– csak az egészséges (ön)irónia nélkül.

Bármi, amit mondunk vagy írunk – újságíróként, „publicistaként” is –, bekerül egy olyan kommunikációs térbe, amelyben a fogadtatását és valóságértékét a különböző, egymást kizáró instant hiedelmek döntik el. (Azét is, amit most írok – nincsenek ezirányban illúzióim.)

Valaha az előítéletek próbája a valóság volt – ez ellentétébe fordult: a valóság próbája az előítélet.

A „társadalmi párbeszéd” célja többé nem egyfajta józan közmegegyezés kimunkálása vagy fellengzősebben az igazság keresése, hanem annak egyoldalú felmutatása, a vita pedig olyanná lett, mint a Holló színház híres jelenetében (nézzük meg

">itt, esetleg a Monty Python-féle eredetit

">itt, hadd viduljunk kicsit az óesztendő vége felé).

Függetlenül a jelenlegi lehangoló és vérlázító médiaállapotoktól, ebben a közegben kell helytállnia annak, aki ma azon szakma művelésére adja a fejét, amelyet egykor az imént említett kollégámmal együtt annyira szerettünk – hogy visszakanyarodjak a szubjektívebb felütéshez. Erre szokás eufemisztikusan mondani, hogy szép és emberpróbáló feladat.

Egyébiránt az a véleményem, hogy az új évnek az ideinél jóval boldogabbnak és békésebbnek kellene lennie.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
A PSD-s főbojár megüzente: az RMDSZ írjon haza, ha nem tetszik neki a közigazgatási reform
Főtér

A PSD-s főbojár megüzente: az RMDSZ írjon haza, ha nem tetszik neki a közigazgatási reform

Csoma Botond nem maradt adós a válasszal, szerinte süket duma zajlott eddig az átszervezésről. És az e heti cukiság: Nicușor Dan felpróbált egy VR-szemüveget, bár ő anélkül is pont ugyanúgy mozog.

Kiderült, milyen „kincsekre” bukkantak a régészek a magyar történelem fontos alakjához kötődő nagybányai házban
Krónika

Kiderült, milyen „kincsekre” bukkantak a régészek a magyar történelem fontos alakjához kötődő nagybányai házban

Számos, a 15.–20. századból származó leletet találtak a város legrégebbi polgári épületeként számon tartott nagybányai Hunyadi-házban végzett ásatások során – közölte a Máramaros Megyei Történelmi és Régészeti Múzeum

Vége a többszörös időpontfoglalásoknak az orvosnál: a betegek számára a CNP váltja fel a beutalókat és az orvosi leveleket
Főtér

Vége a többszörös időpontfoglalásoknak az orvosnál: a betegek számára a CNP váltja fel a beutalókat és az orvosi leveleket

RMDSZ-es törvényjavaslat: ötvenezer eurós kártérítés a medvetámadások áldozatainak. Továbbá: megkéselt egy nő egy tizenegy éves kisfiút Kolozsváron, egy másik nyolcévest pedig megvert.

Ettől a hétvégétől már gazdag: bement a lottótársasághoz a csaknem egymillió eurós főnyereményért
Székelyhon

Ettől a hétvégétől már gazdag: bement a lottótársasághoz a csaknem egymillió eurós főnyereményért

Jelentkezett a Román Lottótársaság központi székhelyén tegnap a november 12-i Loto 6/49-sorsolás 5 226 582,80 lej (mintegy 980 ezer euró) értékű főnyereményének nyertese.

Bezárják Máramaros legszebb vasútvonalát: a Monarchia idején megépítették, a mai Románia fenntartani sem tudja
Krónika

Bezárják Máramaros legszebb vasútvonalát: a Monarchia idején megépítették, a mai Románia fenntartani sem tudja

Súlyos veszélybe került a történelmi Máramarost Erdély többi részével összekötő, festői tájakon áthaladó vasútvonal jövője. A 118 kilométer hosszú, több mint tíz viadukton átvezető vasúti szakasz forgalmát a hidak állapota miatt függesztik fel.

Megvan az első konkrét lépés a községek összevonásáról
Székelyhon

Megvan az első konkrét lépés a községek összevonásáról

Luca Niculescu miniszterelnök bejelentette, hogy a fejlesztési minisztérium elkészítette az ezerötszáz fő alatti községek önkéntes egyesítéséről szóló jogszabálytervezetet, amelyet pénteken közvitára bocsátanak.

// még több főtér.ro
Melyik a szexibb? Az áleurópai PSD? Vagy az álszuverenista AUR?
2026. november 18., szerda

Melyik a szexibb? Az áleurópai PSD? Vagy az álszuverenista AUR?

Az utóbbi évek tetszhalott hazai politikai faunája a Bolojan-kormány megbuktatása óta feltámadt, sőt, állandó párzási időszakba lépett. Minden mioritikus pártlénytárs bőg, rigyet, dürög, ki-ki állása és ízlése szerint, élen a PSD-vel meg az AUR-ral.

Melyik a szexibb? Az áleurópai PSD? Vagy az álszuverenista AUR?
2026. november 18., szerda

Melyik a szexibb? Az áleurópai PSD? Vagy az álszuverenista AUR?

Az utóbbi évek tetszhalott hazai politikai faunája a Bolojan-kormány megbuktatása óta feltámadt, sőt, állandó párzási időszakba lépett. Minden mioritikus pártlénytárs bőg, rigyet, dürög, ki-ki állása és ízlése szerint, élen a PSD-vel meg az AUR-ral.

Az RMDSZ és az őszinteség politikája
2026. november 17., kedd

Az RMDSZ és az őszinteség politikája

Kimerülőben van az a politikai képviseleti modell, amelyben a választóktól négyévente bizalmat kérnek, a választások között pedig a politikai szervezet saját maga határozza meg, mit tart fontosnak elmondani a közösségnek.

Az RMDSZ és az őszinteség politikája
2026. november 17., kedd

Az RMDSZ és az őszinteség politikája

Kimerülőben van az a politikai képviseleti modell, amelyben a választóktól négyévente bizalmat kérnek, a választások között pedig a politikai szervezet saját maga határozza meg, mit tart fontosnak elmondani a közösségnek.

Ezért szeretem Romániát
2026. november 03., kedd

Ezért szeretem Romániát

Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.

Ezért szeretem Romániát
2026. november 03., kedd

Ezért szeretem Romániát

Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.

Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS