Autósorok a benzinkutaknál és a határokon, a katonai behívótól való félelem, a menekülés és a kivárás dilemmája – ezek határozzák meg a Kárpátalján élő magyarok közérzetét Oroszország ukrajnai invázióját követően. Az elmúlt években rengetegen elmentek a régióból, jellemzően Magyarországra, a bizonytalan politikai és gazdasági helyzet, a kilátástalanság, illetve a fokozódó magyarellenes hangulat miatt, amit 2014 óta súlyosbított – különösen a fiatal férfiak esetében – a kelet-ukrajnai frontra való behívás réme.

A háború kitörése minderre rátett egy lapáttal: a „menni vagy maradni?” kérdése azonnali egzisztenciális kérdésként vetődik fel nagyon sokak számára – amíg még lehet. Vidnyánszky Attila, a budapesti Nemzeti Színház igazgatója, a beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház alapítója szerint például a beregszászi társulat összes férfitagja megkapta már a katonai behívóját – a kárpátaljai társulat, amelynek előadása van ma este a budapesti Nemzetiben, alig jutott át a határon.

Olvasson még:

Kárpátalján ugyan béke van, de csak annyira, amennyire béke lehet egy megtámadott, háborús helyzetben lévő ország konkrét hadászati cselekmények által egyelőre nem érintett részében. Babják Zoltán, Beregszász polgármestere közleményben ismertette a legfontosabb tudnivalókat. Ennek megfelelően:

Az oktatási és más jellegű intézmények a megszokott módon működnek (Viktor Mikita, Kárpátalja kormányzója azóta bejelentette, hogy az iskolákat távoktatási formára állítják át – szerk.);

Az EU országaival a határátkelők mindaddig nyitva maradnak, amíg a Legfelső Tanács nem szavazza meg azok lezárását a hadiállapot kihirdetése kapcsán. Mindemellett a határozat értelmében a sorkatonák és a tartalékos katonák számára megtiltják, hogy az illetékes hivatalok tudta nélkül módosítsák lakóhelyüket;

Dolgoznak továbbá azon is, hogy helyet találjanak az evakuáltak elhelyezésére.

Kárpátaljai ismerőseim, barátaim között vannak olyanok, akik már korábban a (legalábbis ideiglenes) elvándorlást választották – ők otthon maradt szeretteikért aggódhatnak. Egyik fiatal ismerősöm, Cs. D. Budapesten él, nem tudja, megkapta-e már a katonai behívóját. Folyamatosan kapja az információkat otthonról, bár nem könnyű tájékozódni, mert nagyon sok az álhír.

„Rengeteg a menekülő ember, mindenki informálódik, hogyan tud ő s a gyermeke kijutni az országból. A hadköteles magyarok rettenetesen aggódnak, joggal, hiszen bármikor megkaphatják a behívót. Eközben hatalmasak a sorok elsősorban a benzinkutaknál, ezért ott maximalizálták a benzin elvihető mennyiségét. Az emberek a bankok előtt is tolongnak, mert ki akarják venni a pénzüket. Az ukrán hrivnya váltási árfolyama elszállt, ami megint csak gond”

– vázolja a helyzetet.

Esélyesnek tartja, hogy lekapcsolják az internetet, úgyhogy néhány embernek, akit be kell majd fogadni, már most elküldte az adatait, mert utána már nem biztos, hogy sikerül. Mint mondja: van egy általános pánikhangulat, a boltok tele vannak vásárolni kívánó emberekkel:

„még nem a vészes kategória, azonban ez már csak órák kérdése.”

Vannak, akik – legalábbis egyelőre – az otthonmaradás mellett döntöttek. Shrek Tímea és Marcsák Gergely költő-író házaspár már csak azért sem távozik az országból, mert kisgyereküknek nincs útlevele, azt holnap szeretnék kérvényezni – „ha még lehet…”, teszi hozzá.

Beregszászon pánikhangulat uralkodik, az emberek megrohamozták a boltokat és benzinkutakat, az iskolákat, óvodákat kiürítették, sokan nekiindultak a határnak, de a határátkelők tele vannak – erősíti meg értesüléseinket Shrek Tímea. Úgy tudja, a katonai behívókat még nem kézbesítették. Arról, hogy ők mit terveznek, ezt mondja:

„Itthon vagyunk, nem tudjuk, mi most a legjobb megoldás. A kivárás mellett döntöttünk. Nincs értelme menekülni, és nincs is hova, mert rengetegen vannak a határon, holnapután sem érnénk át. Amíg itt nyugalom van és nem lőnek, addig nincs értelme menni sem…”

Kárpátalján még nyugalom van és még nem lőnek tehát. A következő napok, sőt órák döntőek lehetnek – ottani nemzettársaink számára is.