Trenul fantomă / Kísértetek vonata (fotó forrása: Román Nemzeti Filmarchívum)

Magyar és román kísértetek ijesztgetnek nagy egyetértésben Kolozsváron

Nyugalom, csak a filmvásznon. De mi ez az egész rémtörténet?

Hirdetés

Ön mit tenne, ha egy véletlennek tűnő incidens miatt lekésné a vonatcsatlakozását, és egy világvégi, elhagyott állomásépületben lenne kénytelen tölteni az időt reggelig – ahol a helyi szóbeszéd szerint éjszakánként holt lelkek (egy húsz évvel korábbi vasúti szerencsétlenság áldozatai) kísértenek? Rendben, nem egyedül, hanem egy véletlenszerűen összeverődött, szintén a csatlakozásra váró társasággal, de akkor is, egy romlást hozó fantomvonat érkezésére várva…

Mert Lázár Lajos 1933-as, Kísértetek vonata című filmjének hősei pont így járnak. Meg Jean Mihail ugyanabban az évben rendezett Trenul fantomă című filmjének hősei szintén. Sőt, Walter Forde 1931-es, The Ghost Train című munkájának szereplői is – ez utóbbi film forgatókönyvét egyébként ugyancsak egy magyar, Bíró Lajos írta, Arnold Ridley színművéből.

Remélhetőleg most már sikerült mindenkit kellőképpen összezavarnunk.

Ezek a filmek ugyanis egymás remake-jei (vagyis a román és a magyar változat az angolnak), a dolog mégis bonyolultabb kicsit. Lényegében ugyanis az történt, hogy egyfajta koprodukciós projekt keretében

ugyanabból az alapsztoriból leforgattak egy filmet a magyar nyelvű, egyet pedig a román nyelvű közönség számára, a két opusz pedig szinte tökéletes hasonmása egymásnak,

jelenetről jelenetre, párbeszédről párbeszédre megegyeznek, egy-két apróságtól eltekintve. A két stáb között jelentős átfedés van – mondhatni azonosak –, csupán a színészválogatást adaptálták a két különböző közönség elvárásaihoz: vagyis Lázár filmjében magyar színészek (köztük az akkoriban igazi sztárnak számító Rökk Marika), Mihail filmjében román színészek alakítják a főbb szerepeket, takarékossági okokból pedig néhány külső felvételt egyenesen az angol eredetiből emeltek át – mindkét változatba.

Nos, ezeket a filmeket lehet megtekinteni – többek közt – az idei, jubileumi kiadását ülő (merthogy 20.), járványügyi óvintézkedések mellett megtartandó Filmtettfeszten, Kolozsváron és „társult helyszínein” (a Filmtettfeszttel kapcsolatos naprakész információkért és programért ide kattintsanak). Pontosabban, egy izgalmas filmnyelvi csavarral, a román és a magyar film egy jelenetről jelenetre összemontírozott verzióját, egy most először látható „rommagyar” filmet – az egybeszerkesztett példány Kővári Szabolcs munkáját dicséri. Meg – áttételesen – Zágoni Bálint főszervezőét is, aki évről évre gondoskodik valami filmtörténeti különlegességről (tavaly például erről).

Hirdetés

(A Kísértetek vonatának egy nem túl jó minőségű változata megtalálható a YouTube-on is, mondom ezt azoknak, akik nem tudnak részt venni a fesztiválon.)

És hogy mi a magyarázata ezeknek a két külön verzióban elkészült filmeknek? Kurutz Márton filmtörténésztől, a Magyar Nemzeti Filmarchívum munkatársától megtudhatjuk, hogy

akkoriban, amikor ezek a filmek készültek, a szinkronizálás mestersége igencsak kísérleti fázisban létezett, ezért sokkal egyszerűbb volt egy filmgyárba elhívni egy másik nemzet színészeit, és ugyanazt a történetet két külön szereplőgárdával ugyanazon a helyszínen elkészíteni. Magyarországon több mint egytucat ilyen film készült, jellemzően németek és franciák közreműködésével, 1932 és ’42 között, ezek többnyire vígjátékok.

Mint láthatjuk, ez a fajta együttműködés létezett a korabeli magyar és román filmipar között is, a Kísértetek vonata nem az egyetlen terméke ennek, csak ebben az esetben, szerencsés módon, mindkét kópia fennmaradt – sőt később, a második világháború után is készültek ilyenek. Zágoni Bálint hívja fel a figyelmünket például egy 1947-es „kettős” produkcióra, amelynek magyar címe Hazugság nélkül, román címe Două lumi și o dragoste, ráadásul mindkettőt Gertler Viktor rendezte.

És hogy milyen a Kísértetek vonata / Trenul fantomă? Bájos.

Afféle bűnügyi vígjáték, némi horrorbeütéssel és kémtörténet-utánérzéssel, aljas bűnszövetkezettel, leleményes és sármos nyomozóval, csinos és elbűvölő naivával, titokzatos halálesetekkel, némi lövöldözéssel, táncos-zenés betéttel és – természetesen – az elmaradhatatlan szerelmi szállal. És a kísértetvonat is megérkezik – de minden jó, ha jó a vége. Mint ennek a magyar–román (filmes) együttműködésnek.

(A szerző a Filmtett munkatársa is)

Hirdetés