Klaus Iohannis Temesváron: néhány fotó, amely elmond mindent
2019. december 17., kedd 11:58
Klaus Werner Iohannis államelnök Temesváron járt, és miután minden óvintézkedést megtett, hogy nehogy véletlenül előforduljon azon a helyszínen, a Mária tér és a református parókia környékén, ahonnan a tiltakozás elindult – mert még végül összefuthatott volna Tőkés Lászlóval, akitől megvonta a forradalomban játszott szerepéért kapott érdemrendet –, részt vett az esti hivatalos forradalmi megemlékezésen.
Az eseményről szívhez szóló bejegyzést közölt a Facebook-oldalán, többnyire kliséket tartalmazó szöveggel és három fotóval.
A fotók tanúsága szerint az elnök gyertyát gyújtott és koszorúzott, néhány katonatiszt, ortodox egyházi méltóság, a temesvári polgármester (az egyébként a Tőkés-féle megemlékezésen nagyon korrekt beszédet tartó Nicolae Robu), politikusok és az összegyűlt emlékezők társaságában.
Az egyik kommentelő – több más hozzászólóval egyetértésben – kissé keserűen jegyzi meg:
Hirdetés
milyen ironikus, hogy az elnök a katonasággal és a pópákkal együtt ünnepel, amikor tudjuk, hogy 1989 decemberében azért borították halottak a katedrális lépcsőit, mert a hadsereg a tömegbe lőtt, a templomajtót pedig bezárták a menekülők előtt.
Nem is fűznénk ehhez hozzá semmit; talán csak annyit, hogy békés ünnepet, nyugodt lelkiismeretet kívánunk.
Hirdetés
gycsaba
Kis ünnepi nosztalgia tömbház előtt haldokló disznóval, indulni nem akaró autókkal, szőnyegporolással
2021. december 23., csütörtök 19:30
Egyvisítva haldokló disznó hangja tépte ki az ágyból csütörtökön a tömbházlakókat valahol Bukaresttől két lépésre, a Popești-Leordeni nevű településen, ahol egy ünnepre készülő tréninges csapat úgy döntött, a rendszerváltás előtti időket megidézve egy lakótelepi parkolóban gyilkolja meg Dezsőkét, mert minek cipelni összevissza. S különben is csak egy állat, jön az ünnep, valamit fel kell dobni az asztalra.
A hagyományőrzők hajnalban estek neki szegénynek – ahogy Bödőcs mondta, biztosan azért kell olyan korán kezdeni a disznóvágást, mert akkor még alszik a Greenpeace –, s már a pörzsölődő szőr illata járta át a panelcsokrot, amikor egy idegesebb tömbházlakó úgy döntött, lefilmezi a munkacsoportot és belerakja az internetbe, hátha a rendőrség majd kiszáll és jól megcseszi őket.
Akik a rendszerváltás előtt születtek és tömbházban nőttek fel (mint jómagam), igen jól tudják, hogy a térképnek ezen a részén az ilyesfajta élmények pontosan úgy hozzátartoztak az ünnepre való készülődéshez és az ünnephez, mint mondjuk a petárdázás.
Még mindig tisztán él az emlékezetemben, ahogy a 80-as évek végén, december huszonvalahányadikán azt kellett hallgatni, amint öt-hat szomszéd egyszerre porolja a szőnyeget a hóban, a tömbházakkal körülvett játszótér közepén, hogy visszhangozzék ügyesen, közben valahol, talán egy utcával odébb egy jó kövér Dezsőke épp az utolsókat visította, s ezt a csodálatos ünnepi zajmasszát még kiegészítették azok, akik kínkeservesen próbálták begyújtani a Škodát vagy a Daciát a reggeli mínuszokban.
Mert ezen az Istenáldotta környéken a szent ünnepre nem csupán harangszóval, angyalkának öltözött gyerekek énekével és száncsengővel készültünk, volt még ott muzsika elég.
MTímea
A sziréna csendje, a megállt idő és a rendszerváltás kudarca
2021. december 20., hétfő 19:20
A Temesvár szívében található Opera tér (mai nevén Victoriei tér) a kommunizmus bukásához vezető 1989-es forradalom egyik jelképes helyszíne, a golyó-ütötte épületekkel övezett tér tulajdonképpen a város lelke. Más városokban alig kezdtek el mozgolódni, itt már lőtték az embereket. A Tőkés László temesvári református lelkipásztor melletti kiállás december 20-ig népfelkeléssé nőtte ki magát, a téren ezen a napon már százezres tömeg demonstrált. Mindez kellett ahhoz, hogy Temesvár – az előző napi komoly áldozatok árán –
Románia első szabad városa lehessen.
Erre emlékeztetett 32 éven át egy szimbolikus gesztus: 1990 óta minden év december 20-án, déli 12-kor az egész városban megszólaltak három percre a légvédelmi szirénák. Idén viszont hiába gyűltek össze páran emlékezni az Opera téren, a sziréna néma maradt. „Szégyelljétek magatokat” – reagált a csendre néhány egykori forradalmár az Opera erkélyén, pontosan ott, ahol 32 évvel ezelőtt szabadságért kiáltottak.
Persze, az illetékesek hihető magyarázattal szolgáltak a technikai malőrre:
reggel tízkor még működött az Opera téri légvédelmi riasztó, mely az egyik legrégebbi a városban, délre azonban beadta a kulcsot. A városban egyébként 11 másik sziréna szólt, nem tűnik tehát nagy dolognak, hogy éppen az Opera téri maradt néma.
Mégis, van ebben a véletlenben valami, ami a reményteljesen indult rendszerváltás kudarcára és az elmaradt igazságtételre emlékeztet, konkrétan arra, hogy a vérontásért felelős személyeket ennyi idő elteltével sem vonták felelősségre. Az önkormányzat legalább bocsánatot kért a meghibásodásért azoktól, akik emlékezni gyűltek össze az Opera téren,
az elmaradt rendszerváltásért viszont 32 éve senki sem vállalja a felelősséget.
Hirdetés
A kolozsvári Széchenyi téren van egy óra, mely ugyan nem hibásodott meg, de 33 éve 12 óra 7 percet mutat. Egy kolozsvári magyar villanyszerelő állította meg annak az örömteli pillanatnak a hevében, amikor Nicolae és Elena Ceauşescu 1989. december 22-én helikopterrel elmenekült Bukarestből.
A Széchenyi tér, akárcsak az Opera tér némán őrzi a forradalom nagy pillanatait, mintha hirtelen megszakadt volna egy film. A tér, az idő és csend dacol egy ország lelkiismeretével, miközben lassan a jelképes gesztusok is kikopnak az emlékezés kultúrájából.
fsandor
Hollósy Simon herezacskója
2021. december 19., vasárnap 14:51
Szegény Hollósy Simon, ha ezt látná, egy összecsukott festőállvánnyal zavarná szét az emlékének megcsúfolására összesereglett népeket. De még egy jó nagy – használt, festékes – ecsetet is utánadobna az ájtatos szoboravatóknak.
Ott állingált, nézett ki a fejéből, mondott beszédet egy sor elöljáró, nagyember, államtitkár, polgármester, politikus és egyéb illetékes, és senki nem vette észre, hogy sikerült Máramarosszigeten szobrot állítani a város szülöttje, Hollósy Simon festőművész, a nagybányai festőiskola egyik alapítója HEREZACSKÓJÁNAK.
De miért nem látta senki, amikor az ember, ha rátekint erre a rettenetre, már nem tudja visszacsinálni, nem tudja többé „nemlátni” a szobor közepét, amerre a nadrág gyűrődésének vonalai mutatnak, létrehozva a műalkotás középpontját, szegény Hollósy Simon herezacskóját? Ráadásul úgy, mintha az a testrész nem diszkréten meghúzódva a nadrágban lenne a műalkotás szempontjából lényegtelen konstitutív része a férfialaknak. Nem! Az a herezacskó mintha szándékosan ki lenne buktatva a nadrágból, sőt, mintha gumi lenne húzva köréje, hogy minél jobban látszódjon, hogy a szemlélő tudomására hozza: én vagyok Hollósy Simon herezacskója, nesztek.
Marcel Duchamp avangárd francia művész 1917-ben kiállított egy piszoárt. Egy rendes porcelánpiszoárt, amivel a férfivécékben lehet találkozni. Mire jöttek a művészetelmélészek és szakértők, és szőttek köréje koncepciót és programot, ami a művésznek esze ágában sem volt. Emberek, a pofátokba vágtam egy piszoárt, amibe férfiak szoktak pisilni a közvécékben, ti meg esztétikát kreáltok belőle! – röhögött Duchamp.
Hirdetés
Soha nem tudjuk meg, hogy szegény, szegény Hollósy Simon mit szólna a róla mintázott alkotáshoz, mert Hollósy Simon több mint száz éve, 1918-ban meghalt. De hadd kiáltsuk helyette: hahó, emberek, szobrot állítottatok egy művész herezacskójának, hát hol volt az eszetek?
fsandor
És akkor ez a miniszter a szemünkbe nézett és azt mondta: én vagyok a jani
2021. december 15., szerda 17:45
Volt régebb egy szerkesztőségi viccünk, így szólt: Hogy viszi el a DNA a korrupt politikusokat? Találomra. És hát az árnyékra vetődéseket és mellétrafálásokat leszámítva a korrupcióellenes ügyészség évekkel ezelőtt bizony rendesen aprította a korrupt törvényhozókat, minisztereket, az egyéb országos és helyi tisztségviselőket, sokan börtönbe kerültek és kihulltak a közéletből.
De nehogy azt higgyük, hogy a DNA domesztikálásával az intézmény létjogosultságát indokló állapotok is megszűntek, szó sincs róla, továbbra is él és virágzik a smekkerség, a közügyekhez, közvagyonhoz való, saját anyagi és egyéb hasznot célzó hozzáállás. Igaz, manapság már nem divat – vagy kevésbé derül ki – az olyan ócska, pitiáner korrupció, mint amiből például a néhai Decebal Traian Remeș volt pénzügyminiszter vette ki a részét, akit többek között májashurkával vesztegettek meg és ezért börtönbe is került.
Viszont makacsul tovább élnek a korrupció légiesebb, nem disznózsírszagú formái:
a szakmai önéletrajz meghamisítása, a csalásra alapuló tudományos fokozatszerzés, a tudományos plágium. Victor Ponta, Liviu Pop, Radu Stroe, Darius Vâlcov, Gabriel Oprea, Florian Bodog – hogy csak a nagyobb neveket soroljuk az elmúlt években leleplezett, doktori disszertációkat érintő plágiumügyekről. Vagy ott van a bukaresti Alexandru Ioan Cuza Rendőrakadémia, ahol idén tavasszal számolták fel a doktori iskolákat, miután kiderült, hogy futószalagon dobálták a doktori címeket összevissza plagizált értekezésekért.
A legújabb botrány a PNL-s Florin Romant, a kínkeservesen összelegózott, alig egy hónapja hivatalba lépett torzszülött PSD-PNL-RMDSZ-kormánykoalíció tudományos kutatásért, innovációért és digitalizálásért felelős miniszterét érinti, akit önéletrajz-hamisítással és plágiummal vádolnak, és aki emiatt le is mondott a magas tisztségéről. Nézzük csak: Roman egy olyan könyv szerzőjeként tüntette fel magát, amelyhez semmi köze nem volt, azt állította önéletrajzában, hogy a kolozsvári BBTE-n végzett, pedig nem, ráadásul a doktori értekezésének egy jelentős részét „átvette” egy másik tudományos munkából.
A kérdés, ami itt felmerül, nem is igazából az, hogy miért próbált csalni a miniszter, hanem hogy
mégis hogyan képzelte, hogy ez a hazugságfüzér nem derül ki?
Hirdetés
Nem jutott eszébe, hogy ezek a dolgok igen hamar lelepleződnek? Mert az történik hosszú évek óta, hogy a frissen hivatalba lépett magas rangú tisztségviselőt azonnal megbogarássza a média, megnézik a CV-jét, előveszik a doktori értekezését, a könyveit, ráeresztik a plágium-szoftvereket és minden kiderül, aminek ki kell derülnie. Nem látta Florin Roman, milyen hosszú azoknak a névsora, akikről az elmúlt években kiderültek a hasonló mocskos ügyek? Akkor meg mégis hogy gondolta, hogy beleül a miniszteri székbe – éppen a tudományos kutatások területét istápoló minisztérium élén! –, belenéz egy ország szemébe és azt mondja, hogy igen, én vagyok az alkalmas miniszternek, én fogom elvégezni a munkát, én vállalom a felelősséget ezért a területért?
Erre két válasz lehetséges: az egyik az, hogy Roman nem gondolta, hogy mindez kiderül.
Ami viszont olyan fokú naivitást vagy torz személyiségképletet feltételez, amelynek nem kellene átmennie egy miniszterjelöltséget megelőző szűrőn. Persze tudjuk: nem is nagyon vannak ilyen szűrők. Erre a politikai kontraszelekció egyik jeleként lehet tekinteni. (Florin Roman a PNL alelnöke!)
A másik lehetséges válasz az, hogy Roman tudatosan, a rizikót vállalva ment bele a játékba,
mert nem gondolta, hogy lebukik. Esetleg abban bízott, hogy megvédik. Esetleg erre biztosítékot is kapott. Na, ez az igazán vérfagyasztó verzió.
gycsaba
Három hete él a torzszülött koalíció, máris kirúgtak egy reformista bírát
2021. december 14., kedd 13:03
Emlékezzünk csak vissza egy picit: két évvel ezelőtt minden második hír a PSD-ALDE-kormány és az igazságszolgáltatás szervei között zajló állóháborúrólszólt, a szociáldemokraták gyakorlatilag mindent (is) megtettek, hogy politikai ellenőrzés alá vonják az ügyészeket.
A 2020-as választások után látszólag véget ért ez a törekvés, csak hát idén valahogy úgy alakultak a dolgok, hogy a torzszülött kormánykoalíció létrejöttével a PSD ismét nyeregbe került a PNL és az RMDSZ mellett, és nagyon úgy tűnik, egy friss fejlemény kapcsán legalábbis az jut először az ember eszébe, hogy
a vörösek tovább folytatnák a – nemzetközi szervek által is elítélt – destruktív munkát.
Nem kicsit beszédes, hogy hétfőn a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) úgy döntött, Cristi Danileţnek, a Kolozs megyei törvényszék bírájának nincs többé keresnivalója a bírói karban. Hogy miért? Most kell fogózni: mert tavaly néhány videót tett közzé a TikTokon, amint füvet nyír vagy medencét takarít – ez pedig a CSM szerint nem vet jó fényt az igazságszolgáltatás megítélésére.
A döntésnek tehát az égadta világon semmi köze nincs a törvényszéki bíró munkájához, de nem csak emiatt bűzlik a dolog:
az országszerte ismert Danileț korábban rendszeresen bírálta a PSD-t az igazságszolgáltatás szétbarmolása miatt és reformokat sürgetett, tehát kényelmetlen embernek számít.
Az USR elnöke, Dacian Cioloş egy Facebook-bejegyzésben már is megjegyezte, a PNL–PSD–RMDSZ-koalíció máris nekilátott az igazságszolgáltatás lerombolásának, ami még az ország európai megítélését is negatívan befolyásolja.
Hirdetés
Danileţ kizárása egyébként nem jogerős, a legfelsőbb bíróságon megóvható. Ne legyen igazunk, de nem kizárt, hogy hasonlóan gyanús, mondvacsinált okokból történő elmozdításokra lesz még példa az igazságszolgáltatási prérin, ha már a szociáldemokraták visszatértek a Victoria-palotába. „Érdekes” év elé nézünk, ilyen szempontból is…
Jean St'Ay
Románia, a kétarcú „jogállam”
2021. december 11., szombat 17:01
A római Janust (vagy Ianust), a kezdet és a vég istenét két arccal ábrázolták: az egyik a kezdet, a másik a vég felé tekint. Aztán eltelt az idő, a kétarcú istenképhez más értelmezés tapadt: a kétszínűségé.
Románia már régóta felvarrhatta volna a Janus-arcot a nemzeti zászlajára, nincs ebben semmi újdonság. Csak épp a napokban történt pár dolog, amikről megint eszébe jut az embernek az klasszikusnak nevezhető trikolór kétszínűség.
Joe Biden amerikai elnök úr megszervezte ezt a demokrácia-csúcsot. Jól van, demokráciából sose elég, csúcstalálkozókból annál inkább, na de ha egyszer menni kell, hát menni kell. A hon álkisebbségi államelnöke, Klaus Ionopotchivanoc Iohannis futva futott egy jóízűt demokráciázni a virtuális térben. És mondott is szépeket, tessék csak nézni:
„Ami az emberi jogok terén elért haladást illeti, fontos a közösségek, személyek és intézmények biztonságának biztosítása az antiszemitizmus, xenofóbia, radikalizáció és gyűlöletbeszéd ellen.”
Teccik érteni? Oda, kifele, a demokratikus mérce-nagyvilágba úgy beszél ez az álkisebbségi államelnök, mint egy igazi Nagy Károly-díjas européer Szupermen.
Tehát, üldözni kell az antiszemitizmust, a xenofóbiát, a radikalizációt és a gyűlöletbeszédet, ugye, elnök úr? Na, nézzük meg újra az Ön 2020. április 29-i híres performanszát, amikor Ön arról beszélt, hogy a PSD odaveti Erdélyt a magyaroknak.
Hirdetés
Lássuk csak: a beszéd nem antiszemita, gratulálok, de csak azért, mert magyarokról van benne szó. Idegengyűlölő? Igen, hiszen idegenként állítja be a magyarokat. Radikalizált? Igen, mert egészen szélsőséges baromságokkal vádolja a magyarokat. Gyűlöletbeszéd? Naná, hát magától értetődően feketeseggűeknek állítja be a magyarokat.
De beszélhetnénk például az azonos neműek közötti bejegyzett élettársi kapcsolat helyzetéről is Romániában. Pontosabban arról, hogy nincs helyzet. Se bejegyzett élettársi kapcsolat. Hahó, demokratikus fejlett világ! Valami komment, fejcsóva, jogállami tűzcsóva?
És persze, beszélhetünk megint az egységes és oszthatatlan és szuverén és független nemzetállam talpában jó száz éve mélyen éktelenkedő tövisről, a romániai magyar közösségről is. Amelyet jó száz éve igyekszik a nemzetállam kipiszkálni, feloldani, de egyelőre nem megy. És a másik, a befele irányuló Janus-arc ilyenkor mit tesz? Ott tördeli, csupálja, ahol csak lehet. A sok példa közül kiragadnék egy nagyon frisset: ugye, az van, hogy a két erdélyi magyar kispárt, az MPP és az EMNP hosszas huzavona után eldöntötte, fuzionál. Aztán a bukaresti törvényszék szépen megmondta nekik, hogy ez nem játszik, mert hát a születendő Erdélyi Magyar Szövetség nevében benne van az, hogy „magyar”. Hát mégis mi lenne benne? Dák? Oké, a pártok fellebbeztek, mire éppen pénteken megjött a bukaresti táblabíróság ítélete, hogy ugyan már, ne háborogjanak, a fellebbezés megalapozatlan, nincs fúzió, pont.
És ezek azok a pillanatok, amikor az ember csak ül, nézi a Janus-arcot a trikolóron és elcsodálkozik az emberi jogok sokszínűségén, no meg a román Janus kétszínűségén. Aztán előszedi a jól megfent bicskát és nekiáll szalonnázni. Mert a maga módján hisz a jogállamban. És nem xenofób. Nem is radikalizált. Nincs is tele gyűlölettel. Csak csendben utálja a független, szuverén, egységes és oszthatatlan nemzetállami kétszínűséget.
Jean St'Ay
A hazai elit esete egy bűnözőről szóló bestseller-könyvvel
2021. december 07., kedd 15:07
Románia olyan hely, ahol jó ideje minden év vége felé megjön a lehangoló statisztika, miszerint az ország az olvasás terén is sereghajtó Európában. Mert az istenverte istenadta nép nem és nem és nem akar olvasni. Biza, szomorú dolog ez, nyájas Olvasó! Persze, szerteágazó okai vannak a jelenségnek, de ebbe most nem mennék bele.
Idén is befutott a könyvmolyos gyászjelentés, utána viszont történt valami, ami felrobbantotta a román irodalmi (és nem csak) közvéleményt. Megjelent egy könyv, bizonyos Codin Maticiuc tollából. A címe: Nuțu Cămătaru élete – Az oroszlán- és lúzerszelídítő. Amint a cím is mutatja, az influenszerként, bloggerként, színészként, producerként (lásd, Miami Bici) elhíresült szerző egy híres-hírhedt alvilági vezérről írt könyvet és bumm, be is jött neki: az ominózus kötet első kiadása, 15 000 darab két nap alatt elkelt, darabonként 49 kemény lejes áron, plusz szállítási költségek.
Ebben első ránézésre nincs semmi irtó különös. Nekünk, magyaroknak is van hasonló sztárunk, úgy hívják, hogy Ambrus Attila (vagy a Viszkis, ahogy tetszik), akinek az életét, tetteit több könyvben, sőt, egy filmben is feldolgozták. És gondolom, azok a könyvek is elfogytak, a filmet is megnézték az emberek. Aztán ennyi.
A román irodalmi (és nem csak) közvélemény viszont rettenetesen kiakadt az alvilági főember történetének sikere okán. Hogy hát hiába, ilyenek a románok, nem olvasnak, évi három eurót (se) költenek könyvekre, egy gengszterről szóló alkotást bezzeg azonnal felzabálnak. Irodalmárok, pszichológusok estek neki a jelenség (nem a szöveg) elemzésének. Nyilván van igazság abban, hogy ha valaki (jelen esetben a szerző) jó marketinges (hiszen otthonosan mozog a szociális hálók labirintusában), szélesebb közönséget tud megszólítani (magyarán, jobban el tudja adni magát), mint az egyetemi kampuszok és elit körök tájékán kedvelt, műveiket 500–1000 példányban közreadó írók, költők.
Másrészt abban is van igazság, hogy a bűnözők romantizálása – például Robin Hoodtól Jesse Jamesen és Sobri Jóskán át egészen Al Caponéig vagy épp Nuțu Cămătaruig – mindig is kifizetődő volt, ha jól megcsinálta (és/vagy jól eladta) valaki az ominózus alkotást. Az is érthető, hogy Robin Hoodtól manapság már kevesen borulnak ki, hiszen eljárt fölötte a mitikus ködökkel terhes idő. Cămătaru úr (civilben Ion Balint) viszont most is köztünk jár, annak idején igazán „monumentálisan” hagyta el a börtönt (videó itt)… és az áldozatai is élnek (jó esetben).
Hirdetés
Ezen túl azonban nem igazán értem a nagy kiborulást, főleg olyan, önmagukat az elit Grál-lovagjainak tartó értelmiségiek részéről, akik a tévén kívül sose látták az illető gengsztert, akiket semmivel nem károsított meg a lúzerszelídítő, sőt, akik abban a rossz hírű fővárosi negyedbe (Ferentari) se tették be életükben a lábukat, ahol a gengszter korábban akciózott. Szóval nehezen tudom lenyelni, hogy ezek a háborgó értelmiségiek pocskondiázzák a könyvet és a könyv kapcsán az ostoba olvasókat, hiszen nem csak Cămătaruhoz és világához, de úgy általában, a körúton túli román valósághoz kábé annyi közük van, mint ama nevezetes tyúknak az ábécéhez.
A fentiek alapján azt ajánlanám a hörgő-morgó elitnek, olvassák buzgón a kötetet, amikor majd megjelenik a második kiadás, mert esetleg megismerkedhetnek azzal a világgal, amelynek szószólóiként, fároszaiként, ostorozóiként bejelentkeznek a hazai nyilvánosság legkülönbözőbb – természetesen a lekezelt külvilágtól hermetikusan elzárt – bugyraiban. Akkor esetleg (nem biztos, de esetleg) még az is előfordulhat velük, hogy olyan dolgokat is le fognak írni, ha kedvük, ihletettségük engedi, amelyeket többen elolvasnak majd, mint az a pár száz lelkes rajongó. Másrészt az is előfordulhat, hogy a kortárs román elit találkozik a kortárs román valósággal. Ami talán fáj, de hosszú távon akár gyümölcsöző is lehet. Mindkét fél számára.
Edgár
30 éves a román alkotmány, és a torzszülött koalíció máris szanaszét módosítaná az egészet
2021. december 06., hétfő 18:33
Van ez az alapvetően ellenzéki pártokból összetákolt kormánykoalíció, amiben az is benne van, akinek kívül kéne lennie. Ez már önmagában muris, bár tény, hogy ezzel elsöprő többségük van a parlamentben, ami akár arra is elég, hogy alkotmányt módosítsanak.
Amit meg is tennének szíves-örömest, csakhogy minden koalíciós tag a saját szájíze és érdekei szerint, így kérdés, hogy mi lesz belőle.
Mert hogy most van a román alkotmány elfogadásának 30. évfordulója. Amiről a parlamentben meg is emlékeztek, és mindenki elmondta, szerinte hogyan kéne átírni az egészet.
Marcel Ciolacu PSD-elnök, egyben a képviselőház elnöke szavaival élve azért, hogy a mai társadalom igényeit tükrözze, amit nyilván úgy kell érteni: azért, hogy az ő igényeiket tükrözze. Mert ő úgy vélte, hogy korlátozni kéne az államelnök jogkörét, különösen a miniszterelnök kinevezésére vonatkozó részét, és szabályozni a bizalmatlansági indítványok körüli dolgokat.
Ezt nyilván azért szeretné a PSD, mert a PNL-hez húzó Klaus Iohannis elég sokszor beleköpött a levesükbe az eddigi másfél mandátuma alatt: hiába kapták például a szocdemek a legtöbb szavazatot a tavaly decemberi választásokon, a nagyfőnök csak addig mesterkedett, amíg egy jobbközép koalíciót tolt a hatalomhoz, Florin Cîțu vezetésével. És miután a jobbközép koalíció tagjai annak rendje és módja szerint összevesztek, és bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatták a Cîțu-kabinetet, a nagyfőnök tovább mesterkedett a háttérben, aminek következtében hónapokig nem volt kormányunk egy igen válságos időszakban, most meg itt van ez a torzszülött koalíció, és igazából még mindig nem tudjuk eldönteni, hogy ez hozadék vagy deficit.
Hirdetés
Ezzel szemben Florin Cîțu, a PNL és a szenátus elnöke már 16 éves kortól megengedné a polgároknak, hogy szavazzanak. Ezt nyilván azért, mert az általa (Cîțu) és pártja által oly gyakran hangoztatott (de valójában nem képviselt) liberális értékekre sokkal fogékonyabbak a fiatalok, a felmérésekszerint mélyrepülésben lévő PNL szavazótáborára meg igencsak ráférne a vérfrissítés.
Csoma Botond, az RMDSZ képviselőházi frakciójának vezetője szerintúgy kell módosítani a dolgokat, hogy a nemzeti kisebbségek végre a román állam tényleges alkotó részeivé váljanak, de az RMDSZ-re kábé annyira szoktak figyelni a nagykutyák, mint nőszövetségi nagymama az óvszerreklámra.
Van tehát a riadt beteg (az alkotmány) aki fölött azon vitáznak a sebészek, hogyan kéne felvágni. Csak nehogy belehaljon szegény a műtétbe…
Jean St'Ay
Emil Boc egy működő Romániát akar, a francba!
2021. december 03., péntek 13:18
Olvasom, hogy a kincses város multikultiba áztatott polgármestere, Emil Boc olyan beszédet mondott, hogy azt bizony Demagógosz is kölcsönkérné, ha élne. Tessék csak nézni, így kezdte:
Ez kérem, egyenes beszéd! Ugye, ott van a rétori egót Grál-kehelyként rejtő névmás-alany, aztán ott van a sziklaszilárd, felhorgadó, virilis akaratot kifejező állítmány, aztán ott van a mindenki számára világosan körülhatárolt tárgy (mert, ugye, a működő Románia olyan, mint például egy működő százas szög) és végül, de egyáltalán nem utolsósorban ott van a hozzáadott érték, az a karakán, néplélekből táplálkozó, közületek-vétettem-veletek-vagyok bukéjú kiszólás: a francba!
Megnéztem egy kifejezésszótárban, milyen magyar fordításai vannak a „fir-ar să fie” kifejezésnek, és ezeket találtam: a fenébe!, a pokolba!, az istenit!, szent szar!, csessze meg!, bassza meg! Szép, nem? A néplelkű polgi.
De mondta tovább is a Rétor, tessék (zárójelben a saját kommentjeim):
„Egy olyan Romániát akarok (bassza meg!), amely nem idegesíti az állampolgárt minden nap (az istenit neki!), egy olyan Romániát, amely a jól végzett munkán alapszik (ionopot chivanoc, Herr Klaus, a pokolba is!), ahol senki sem áll a törvény fölött (csak én meg a klientúrám, meg a szent szar!), egy olyan Romániát, ahol tiszteletben tartják a szerződéseket, a munkálatokat jól és időben végzik el (hogy csesznék meg!), egy olyan Romániát, ahol nincs bürokrácia és posvány (értitek, a fenébe is?!), egy olyan Romániát, ahol az embert jól megfizetik az elvégzett munkáért (bassza meg a szent szar, az istenit nekije!).”
Hirdetés
És akkor most tessék megfogózni, mert következik a rétori mesterkérdés:
„Mi olyan nagy dolog abban, hogy legyen egy működő Romániánk?”
Hát a fenébe is polgármester úr, tényleg, mi olyan nagy dolog ebben? Tessék esetleg eltöprengeni ezen, két szikrázó néplelkű szónoklat között. Mert bizony, igaza van, polgármester úr, az istenit neki, nem olyan nagy dolog ez. Csak a pokolba, ehhez először fel kellene számolni az évtizedek alatt maga köré gyűjtött politikai klientúrát, például. És valóban ki kellene tekernie a szanaszét burjánzó hivatali bürokrácia nyakát, hogy cseszné meg! Továbbá olyan közoktatási és munkakörnyezetet kellene teremtenie, a francba, ahol a gyermekek és a dolgozók nem azon törik a fejüket, hogyan lehetne minél előbb itt hagyni ezt a nem létező országot. Ja, és olyan légkört kellene teremtenie, polgármester úr, az istenit neki, ahol a polgár bizalommal tud viszonyulni a kínnal-keservvel megválasztott képviselőihez. Na és persze, arról sem kellene megfeledkeznie, polgármester úr, bassza meg, hogy bizonyos tájakon (például az ön hőn szeretett városában is) élnek olyan emberek, akiknek nem román az anyanyelvük, de attól még adófizető állampolgárok, és talán, fir-ar să fie, nem kellene őket a multikulturalizmus tüllfüggönye mögül újra meg újra megalázni.
Tetszik érteni, polgármester úr, a pokolba is?
fsandor
A kolozsvári karácsonyi vásár magyar feliratainak igaz története
2021. november 29., hétfő 20:15
2012. november 12. Kolozsvár, városháza
– Pp..polgármester úr…
– Mi van?
– Hát… j-jönnek az ünnepek…
– És?
– Hát… lesz a karácsonyi vásár a főtéren…
– Drága tanácsos úr, mondja már, mi baja?
– Szóval jó lenne, ha… ha magyarul is felírnák oda mindazt, amit románul.
– Óóó, édes drága jó Dumnyezóm, megint ezzel jönnek! Nincs egyéb dolguk?
– …
– Na, szóljanak Escunak a bizottságból, hogy tegye bele a magyar feliratokat is a karácsonyi vásár költségvetésébe.
– Jaj, nagyon köszönjük, drága polgármester úr!
– Jól van, nem kell annyit köszönni…
– Te, Escu, figyelj, küldöm hozzád ezt az RMDSZ-es tanácsost, írjátok oda valahová, hogy a karácsonyi vásár költségvetésébe bekerül a magyar feliratok legyártása és kihelyezése, „a lehetőségek függvényében”. Így írjátok, oké?
– Meg van értve, séfu!
2021. november 26.
– Polgármester úr…
– Tessék, mi a gond már megint?
– Kinn voltam a főtéren…
– És?
– Megnyílt a karácsonyi vásár…
– Persze tudom, de mi a baj?
– Hát… nem láttam a magyar feliratokat, sehol…
– Na.. várjon egy kicsit…
– Hálló, te Esculé, aszongya itt a tanácsos úr, hogy nincsenek magyar feliratok.
– Jaj séfu, igen, hát, az volt, hogy „a lehetőségek függvényében”, de az a helyzet, hogy már nem fért bele.
– Hmm, na jó de ezek most itt sírni fognak.
– Majd sírnak egyet, séfu, aztán elhallgatnak, mint mindig. Mit csináljunk, ez van, nem fért bele.
– Na jó, valamit mondok nekik.
– Na szóval, kedves uram, az a helyzet, hogy most nem fért bele a költségvetésbe. De hát ezt meg kell értenie, nem juthat mindenre. A kolozsvári magyarok úgyis tudnak románul, megértik, hogy ott kolozsvári vásár van. Most már ez így történt, nem lehet folyton tekintettel lenni, hogy egy kisebbség mit akar, maguk négyen vannak magyarok a tanácsban, és van huszonhárom román… És a magyarok Kolozsváron… az a tizenakárhány százalék…– Értem… Na jó, nem akarok tovább zavarni, polgármester út, szép napot!
Hirdetés
***
– Na hejj, Esculé, meg van oldva, ne törődj, csend van, mint mindig. Könnyen megúsztuk.
– De séfu, nem lesz gond Bukarestben? Hunor elmegy Florinhoz s cirkusz lesz.
– Ne félj, nem lesz semmi, Florinnél már nem számít. Klaust meg amúgy sem érdekli ez az egész magyarosdi, majd mondja, hogy chelemescoraciont és kész. Na, a lényeg, hogy megoldottuk.
– 2021. december 8.
– Hálló , séfuuu, a Muszájmuszáj beperelte a városházát! Mert nem írtuk ki magyarul is a dolgokat a vásárban!
– Óbazmeg, azt hittem, ezek már nem léteznek… Akkor muszáj lesz kitennünk magyarul is azokat a kurva feliratokat. Te, keress valakit, aki lefordítja latinra is, hogy „Boldog karácsonyt!”
Jean St'Ay
És akkor most kik Európa „idiótái”?
2021. november 22., hétfő 17:32
Félreértés ne essék: ez nem egy antivakszer-védő szöveg. Inkább arról a nagyon fentről lefele néző tekintetről szól, amellyel a civilizáltnak nevezett Nyugat bámul ránk, ká-európaiakra. Illetve arról, hogyan fordulhat (nagyon sajnálatos módon) a kocka.
2021. október 28-án megjelent egy cikk egy civilizált, nyugat-európai ország (Németország) civilizált, nyugat-európai lapjában (Hamburger Morgenpost), melynek címe: „Európa idiótái”: Miért súlyosbodik durván a koronajárvány Keleten?.
Persze, a civilizált nyugat-európai újságírók szépen idézőjelbe tették a minősítést, egyrészt azért, mert „csak” „idéztek” egy bolgár egészségügyi szakit, másrészt azért is, mert hát a civilizált, nyugat-európai országokban így nem illik beszélni (ellentétben, ugye, az elmaradott, gyúrja-bele-a-f***át, oltástagadó stb. Mordorban, izé, Kelet-Európában). De azért odaírták, mert „erős üzenete van”, hiszen né, milyen gyatrán áll ez a Ká-Európa (különösen Románia és Bulgária), ami az átoltottságot illeti.
Egy hónap se telt el, éppen 2021. november 22-ét írunk és ha az ember belenéz a hírekbe, elszörnyedve veszi tudomásul, hogy a civilizáció nyugati helyesirány-mutató világítótornyai sorra dőlnek lefele, ami a járványszámokat illeti. Tessék parancsolni, három példa-grafikon:
Ausztria: a görbe a járvány elejétől araszol 2021. november 21-ig (forrás: JHU CSSE COVID-19 Data).
Mielőtt megnéznénk, hogy áll a helyzet, ha úgy tetszik, a terepen a jelen pillanatban, még egy mondatot említenék, amely különböző formákban jó ideje kering a nemzetközi sajtóban: „A civilizált országok az oltás fegyverével legyőzték a pandémiát és az élet visszatért a normalitáshoz.” Igaz, ilyet „Európa idiótái”-nak egyik jó (értsd, EU-barát, Nagy Károly-díjas) szuperhőse is mondott idén júniusban (Ionopot chivanoc): „Gyakorlatilag megállítottuk a pandémiát.” De hát úgy tűnik, a civilizált (nyugat)-európaiak (és hű másolóik) ebben profik.
És akkor most vegyük sorra a fenti három példát. Ausztriában annyira dúl a normalitás (a járvány abszolút rekordot döntött), hogy a kormány teljes lockdownt rendelt el (a beoltottaknak is, szegényeknek, pedig ők tényleg azért oltatták be magukat, hogy visszatérhessenek a normalitáshoz), továbbá belengette a kötelező oltás bevezetését (2022. február). A hétvégén hatalmas tüntetések zajlottak az országban, nyilván a bevezetett „normalitás” ellen. És persze, a felvilágosult (értsd, civilizált, nyugat-europid) sajtó, megmondóemberek azon ironizálnak, hogy a szélsőséges csőcselék ágál a „normalitás” ellen.
Hollandiában szintén abszolút rekordokat döntött a járvány, a haladó kormány ismét „normális” korlátozásokat vezetett be, mire a múlt hétvégén civilizálatlan, „nem normális” tüntetések zajlottak, melynek során a holland rendőrség civilizáltan, normálisan meglőtt két tüntetőt. Tudjuk, ez így normális. Ha egyszer a civilizált nyugat-európai országokban így történik.
Németországban sem más a helyzet, annyi különbséggel, hogy ott nem lövöldöznek „normálisan” a tüntetők közé. Az ország egyetlen nagy járványgóc, mondja egy egészségügyi főszaki, és ahogy a grafikon is mutatja, igaza van. Na, akkor szigorítsunk, mondják az illetékes hatóságok. Csak civilizáltan, normálisan, ahogy nálunk, a fejlett Nyugaton illik.
És akkor kérdezem, civilizálatlanul, ká-európaian (és nagyon halkan): akkor most kik Európa „idiótái”?
gycsaba
A liberálisok addig kavarták a torzszülött koalíció moslékát, hogy a végén még a párt is belefullad
2021. november 22., hétfő 17:00
A kormányalakítási kutyakomédia ma (látszólag) véget ért, végig kellett néznünk egy hosszú hetekig tartó blöffölést, kakaskodást, aztán egy olyan kaliberű köpönyegforgatást, amilyet csak a román politika tud produkálni.
Hogy a Nemzeti Liberális Párt (PNL) hogyan fog együttműködni a kismilliószor elátkozott, az ország összes létező problémájáért okolt – sőt, Erdély kiárusításával is megvádolt – ellenségével, a Szociáldemokrata Párttal (PSD), az egyelőre a jövő zenéje, viszont most
úgy tűnik, a liberális párt hamarosan darabjaira hullhat a politikai kényszerházasság miatt.
A belső krízis nem ma kezdődött: mint tudjuk, a PNL korábbi elnöke és korábbi kulcsfigurája, Ludovic Orban és pár támogatója már korábban jelezte, hogy levetik a sárga mezt és távoznak a hajóról – Orban ma egyenesen azt nyilatkozta, a PNL ezennel elhalálozott, egy ágyban a PSD-vel –, de hétfőn a liberálisok két vezető politikusa, Raluca Turcan és Dan Motreanu is verni kezdte az asztalt, Florin Cîțu pártelnök lemondását követelve, mintha csak ma ébredtek volna fel, hogy
„basszus, mit tettünk, kollektíve arcon köptük a vörös pestist gyűlölő választóinkat”.
Az említett későn ébredők szerint az alig két hónappal ezelőtt a párt élére megválasztott Cîțu „letérdelve tárgyalt a PSD-vel”, majd hazugnak és felelőtlennek nevezték a saját főnöküket. Turcan szerint hiába figyelmeztette felettesét arra, hogy a hónap végén a nyugdíjak kifizetésére sem jut pénz, Cîțut csak az érdekelte, hogy a számok jól mutassanak a Facebookon.
Érdekes egyébként, hogy ugyanezek az első vonalas liberális politikusok korábban végig tapsikoltak annak a Florin Cîțunak, aki a szemük előtt vezényelte le ezt az egészen elképesztő pálfordulást, nyilván (a felfüggesztése miatt is aggódó) Klaus Iohannis államfő utasítására. Ne felejtsük el, hogy két hónappal ezelőtt, a pártkongresszuson még Cîțu is okádta a „toxikus PSD-t”, de hát azóta változtak az idők.
Hirdetés
Hogy mi a tanulság? Beszéljenek a számok: egy friss felmérés szerint, ha vasárnap választásokat tartanának Romániában, a PSD 38 százalékot kapna, míg a PNL már 18 százalékocskára csökkent. Itt tart ma a Iohannis által navigált liberális hajó, melynek legénysége
valójában soha egy pillanatig sem tudta elhitetni, hogy a PNL bármiben is különbözik az ősellenségnek csak kampánycélokból kikiáltott PSD-től.
Ugyanolyan elvmentes lépéseket produkáló, erkölcstelen, hosszú távú stratégiákat felmutatni képtelen, hataloméhes alakulat a liberális párt is. S ami a legijesztőbb talán, hogy alternatíva sincs, és nem is lesz az elkövetkező években. Ilyen az ország, ilyen a termés.
Jean St'Ay
Ki a buta? És ki az okos? Kis intelligencia- és oltásügyi eszmefuttatás
2021. november 17., szerda 19:13
Rég nem szólok bele a parttalanul virális és virálisan parttalan pandémiavitákba. Az elmúlt bő másfél év alatt rendesen elszabadultak az indulatok, az emberek pillanatok alatt eljutnak a véleménytől az „olcsad vagy épp gyúrjad be(lé) a f***od”-ig, gyepálják egymást, mintha nem lenne holnap. Nyilván remélem, hogy ha másképp nem, így legalább kisistereg némi gőz a borzalmas hazai járványkezelés okozta elkeseredettség kazánjából (is).
Most azonban úgy érzem, van némi mondanivalóm. Mégpedig azzal a (többnyire) közösségi hálózatokon hangoztatott véleménnyel kapcsolatban, miszerint az oltatlanok buták. Mert oltatlanok. Ellentétben az oltottakkal, akik okosok. Mert oltottak. Azt is mondhatnám, a fenti nézet tulajdonosai, a felvilágosult véleményvezér(elt)ek valamilyen irtó tudományos és széles körű kutatások alapján (például elmélyült le- és felmászkálás az üzenőfalon) egyfajta intelligencia-mértékegységgé kiáltották ki az oltottságot. Konkrétabban: aki háromszor oltott, az zseni, aki kétszer, az okos, aki egyszer, annak van reménye a megvilágosodásra, aki egyszer sem, az sík hülye. Természetesen ennek a botnak is van másik vége: ott állnak azok a véleményvezér(elt)ek, akik szerint az intelligencia-hányados éppen fordítva változik.
A magam részéről azt gondolom, hogy mindkét véleményvezérelt kategória téved. És nem azért, mert azt állítja, hogy vannak okosok meg buták. Hej, ekkora közhellyel tévedni gyakorlatilag lehetetlen! Inkább azért, mert kicsit összemossák a fogalmakat. Az oltottak nem az oltás okán okosok, a buták meg nem a beoltottság híján. Hogy ki miért (mikor, hogyan) okos vagy buta, ennek okait talán máshol kellene keresgélni, de ez nem jelen írás tárgya.
Ami a mondanivalóm lényege: a „buták” (értsd, tanulatlan, műveletlen fők) nekimennek mindenkinek, aki például az oltás, a maszkviselés hasznáról beszél. Mert, ugye, „buták”. Az „okosok” (értsd, tanult, művelt fők) viszont azoknak mennek neki, akik az oltás, a maszkviselés hiábavaló, fölösleges voltáról beszélnek. Na mármost, ha elfogadom, hogy a „buták” „buták”, akkor máris meg tudom őket érteni, emberileg legalábbis. Hiszen nem tudják, miről beszélnek. Mert „buták”. Az „okosokat” viszont sehogy sem tudom megérteni, emberileg sem. Mert hát ha egyszer ők az „okosok”, akkor hogy az Isten haragjába nem képesek belátni, hogy nem érdemes nekimenni a „butáknak”? Úgy egyetlen embert sem (engem sem, Önöket sem, nyájas Olvasók) lehet okosabbá – partikuláris esetünkben oltottabbá – tenni, hogy hülyének nevezik. Bár lehet, tévedek. Amennyire beoltott és buta vagyok.
Hirdetés
A végére egy apró sztori: háromszor oltott ismerősöm lekapja a maszkot Kolozsvár főterén. Hogy neki elege van, ő háromszor be van oltva, kész, pont. Mondom, rendben, ha nem zavarja a tény, hogy ez a szabály (ja, az állam elnökét sem szokta zavarni, értem én, meg azt is, hogy az államelnök a mioritikus haza legokosabb embere, hát akkor miért is zavarna nála kevésbé okos embereket, ugye), akkor gondoljon arra, hogy háromszoros beoltottságában (vagyis, tetszik érteni, az oltás-IQ skálán ő a zseni) esetleg lehet vírushordozó és esetleg légútilag megfertőzhet egy oltatlan „kőbunkót”.
És akkor most eltöprenghet mindenki azon, hogy ki az okos, és ki a buta. És mikor. És hogyan. És miért.
Jean St'Ay
A trikolór szervek megint „felébredtek”: a romániai magyarok hazaárulók!
2021. november 16., kedd 17:50
2021 nyarán a Bálványos Intézet és a Transylvania Inquiry közvélemény-kutató cég készített egy átfogó felmérést (1218 embert kérdeztek meg), többek között arról, mit tekintenek a romániai magyarok hazájuknak, szülőföldjüknek, mit gondolnak a magyar állampolgárságról, a magyar választásokon való részvételről, melyik magyar politikus a legnépszerűbb stb.
Alig telt el egy hét a kutatás eredményeinek novemberi bemutatása óta, és a román sajtó máris visszhangzani kezdett a felháborodástól. Mi az, hogy a romániai magyaroknak csak 10 százaléka tekinti Romániát hazájának? És csak öt százaléka szülőföldjének? Kérem, ez hazaárulás! Na de erről mindjárt részletesebben.
Az éber román sajtó elsőként a profikat (értsd, román szociológus szakembereket) kérdezett. Akik természetesen kitettek magukért. Egyikük (Alfred Bulai filozófus, történész, szociológus, egyetemi oktató, ex-kormánystratégiai tanácsadó, akit mellesleg, saját bevallása szerint, 1989 előtt zaklatott a kommunista szekuritáté) nemes egyszerűséggel kijelenti: „Ez egy választási hakni, ha pontosak akarunk lenni, nem egy tudományos kutatás.” Értsd, az egészet a magyar kormány vezényelte le, a saját kampányszükségletei szerint. Ja, még ezt is kijelenti a tudós úr: „Semmilyen tudományos relevanciája nincs, hiszen nem ismerjük a kutatás módszertanát, amelyet nem közöltek.” Nos, talán az illetékes fordító kihagyta a dokumentum első pár oldalát, amely éppen a módszertanról számol be. A szakértő úr szövegére persze én is mondhatom, hogy irreleváns, hiszen anélkül kezd vagdalkozni, hogy megnézte volna a módszertant. Na de ez ugye, akár bele is férhet a „szakmai etikába”, ha egyszer azt kell igazolni, hogy itten, kérem szépen, kívülről importált hazaárulásról van szó. Mert tudjuk: aki nem tekinti hazájának az országot, amelyben él, az csakis hazaáruló lehet.
Egy másik román szociológus, bizonyos Mircea Kivu (aki, hoppá, 2017-ben bevallotta, hogy Mihai álnéven együttműködött a kommunista szekuritátéval) finomabb eszközökkel támadja a felmérést, értsd, utal arra, hogy olvasta a módszertant: szerinte az a nagyon gyanús, hogy nem tudni, hogyan kérdeztek és hol kérdeztek, mert nem mindegy, hogy tömbmagyar vidékeken tették fel a kérdéseket, vagy például Kolozsváron, ahol a magyarok aránya csekély. Tehát – kis nagy logikai bukfenccel – egyértelmű, hogy manipuláltak!
Én nem akarom itt védeni Kiss Tamás és Toró Tibor szociológusokat, a felmérés gazdáit. Meg tudják ők védeni magukat. Esetleg a romániai magyar szociológus-társadalomtól várnám el, hogy markáns véleményt mondjanak, mint a szak értői.
Hirdetés
És hogy miért utaltam az idézett jeles román szociológusok „szekusmúltjára”? Hát azért, mert a román sajtó által megkérdezett következő szakember egy volt SRI-igazgató, bizonyos Costin Georgescu (az úr 1997 és 2000 között volt a szeku-utód SRI vezére, és milyen érdekes, egyike azoknak, akik nyíltan és vehemensen ellenezték azon SRI-tisztek felfedését, akik a szekunak is dolgoztak). Nos, ez az úr egyenesen azt állítja – azon túl, hogy a felmérés a magyar kormány évek óta importált választási stratégiájának részét képezi, jó, ásítunk, lapozunk –, hogy itt bizonyos értelemben Románia nemzetbiztonsága ellen intéztek támadást. A szociológusok. A felmérésükkel. Más kérdés?
A magam részéről gratulálok a magyar szociológusoknak a kiváló munkáért. Továbbá gratulálok a román szerveknek is, ugyanazért. És azon töprengek, vajon lesz-e nemzetbiztonság-ellenes terrorista attaknak álcázott tűzijáték az ügyben. Szmájli.
fsandor
Mit állítunk? Vajon mit akar közölni a BBTE magyar tagozata a Szamosközi-ügyről?
2021. november 12., péntek 18:30
A kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Magyar Tagozatának Vezetőtanácsa (így csupa nagybetűvel) csütörtökön délelőtt végre kiadott egy – rövid – nyilatkozatot a Szamosközi-ügyben. Azért írjuk, hogy végre kiadott, mivel az egyetem korábbi megnyilatkozásai, amelyek közvetlenül a botrány kirobbanása után születtek, csak az egyetem honlapjára kerültek fel, a médiának nem küldték ki. Ez azért érdekes, mert eddig minden fontos vagy kevésbé fontos témáról gond nélkül kiadtak sajtóközleményeket, amelyek el is jutottak a médiához, vagyis az egyetem kommunikációs szolgálata kiküldte ímélben.
Szóval érkezett egy közlemény (alább mondatonként végigvesszük), és egy napja próbájuk kihámozni belőle, mit is akartak ezzel a közléssel. Már az is beszédes, hogy a gyúrjabeléző professzor úr nevét nem írják le benne, és a botrányt is csak fázósan idegenkedve említik, hogyaszongya: „kialakult helyzet”… Szépen jelzi ez a megfogalmazás, hogy a BBTE magyar tagozata vezetőtanácsának púp a hátán ez az egész „kialakult helyzet”, ami kellemetlen, mert előállt (vagy mert kitudódott).
Na de a magyar tagozat vezetősége rendkívüli értekezleten tanácskozott erről a „kialakult helyzetről” – közlik:
„A Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Tagozatát képviselő oktatók és diákok 2021. november 10-én rendkívüli értekezlet keretében tanácskoztak a kialakult helyzetről, valamint a BBTE Vezetőségéhez és az egyetem Etikai Bizottságához benyújtott panaszokról.”
Ami dicséretes, tényleg. De aztán kifut a csövön még az is, hogy
„Az egyetem Etikai Bizottsága által elindított eljárások szerves részei azoknak az elmúlt években kialakított mechanizmusoknak amelyek a hasonló problémák megnyugtató megoldását biztosítják”
– ami nyilvánvalóan, de valamilyen fura meggondolásból mégiscsak fontosnak tartott üres szólam, kommunikációs ballaszt, magyarán bullshit, ami a „kialakult helyzetben”, vagyis magyarán: miután a Szamosközi-ügy húsz-huszonöt év után végre közvetlen közelről rárobbant a BBTE-re, teljesen fölösleges lózung. Mivel ilyen válsághelyzetekben – igen, ez egy válsághelyzet – pontos, rövid és tényleges információkat közlő mondatokban, mellébeszélés nélkül kellene kommunikálni, ez alap.
De nézzük tovább:
„A BBTE Magyar Tagozatának Vezetőtanácsa aggodalommal állapítja meg, hogy az elmúlt időszakban több oldalról megkérdőjelezték az egyetemen belül uralkodó légkör akadémiai és kollegiális jellegét.”
Hirdetés
Na ez újdonság, ez lenne a kommüniké egyetlen érdekes mondata. Amit közölni szeretne, már fontos infó lenne, de kár, hogy végül nem közli. Egyszerűen nem derül ki, hogy miről van szó, legalábbis nekünk nincs tudomásunk semmilyen megnyilvánulásról, ami megkérdőjelezte volna „az egyetemen belül uralkodó légkör akadémiai és kollegiális jellegét.” Vagyis: nem tudjuk, miről beszél a BBTE Magyar Tagozatának Vezetőtanácsa. Hadd merüljön fel az a kérdés, hogy vajon csak mi nem tudjuk, vagy ők sem? Az elmúlt napok kommunikációja alapján elképzelhető a második verzió is.
És akkor, a közlemény zárómondataként jön az atombomba:
„Biztosítjuk jelenlegi és volt diákjainkat, teljes akadémiai közösségünket, hogy tagozatunk és egyetemünk működését az európai egyetemi értékrend irányítja, amely kiterjed valamennyi egyetemi polgárunkra.”
Ami ugye – szinte mondanunk sem kell – minden semmitmondászati és bullshitológiai tankönyv alap példamondata lehetne. Mert hogy a biztosítás ellenére elég nehezen lehetne az európai egyetemi értékrendbe beleilleszteni azt, hogy noha a Szamosközi-ügy nem a múlt héten alakult ki, hanem úgy két és fél évtizeddel ezelőtt, most sikerült eljutni oda, hogy végre tanácskozni sikerült „a kialakult helyzetről”.
Miért kell ilyen bénán kommunikálni? Miért kell ennyire hülyének nézni a közvéleményt? Egy olyan ügyben, amely a jelenlegi és egykori „egyetemi polgárok”, vagyis diákok ezreit, de tanárokat is közvetlenül és kellemetlenül érint. Ők egészen biztosan nem lózungokat, hanem egy kis – ha csak a nyilatkozatok szintjén is létező – együttérzést és valamilyen elégtételt is várnak az egyetemtől.
Reméljük, teljesen világos, mi kellene legyen a Szamosközi-ügy végkifejlete, és ehhez kellene szabni a kommunikációt is. Ha viszont nem teljesen világos, akkor az sajnos egy újabb „kialakult helyzet” lesz, de sokkal durvább és sötétebb, ráadásul ami nem csak az egyetemet érinti majd, hanem az egész (erdélyi magyar) társadalmunkat.
You must be logged in to post a comment.