Olvasom, hogy a derék Titus Corlățean (PSD-s szenátor, ex-külügyér) aggódik. Fel is kapom a fejem: nocsak, hát most épp miért szorong a jó honatya? Ugye, kicsit korábban azért aggódott, hogy Szijjártó Péter magyar külügyminiszter machinációi nyomán Klaus Ionopotchivanoc álkisebbségi államelnök nem hirdette ki az egyébként épp Corlățean mester által kezdeményezett „nemzetmentő” Trianon-törvényt.
Nos, most épp azért aggódik, hogy a tervezett ukrán közigazgatási reform során, a területi-adminisztratív határmódosítások következtében felhígul az ukrajnai román közösség aránya. Vagyis: ahol a románok eddig többségben voltak, a jövőben döntő kisebbségben lesznek. Ami érthető módon aggályos. Mi, magyarok pont ilyen jól értjük ezt, hiszen ha az ukránok végrehajtják a reformot, az ukrajnai magyar közösség is megy ugyanabba a híg levesbe. Szóval, jogos az aggodalom. És jogos az a burkolt fenyegetés is, hogy amennyiben a román és ukrán külügyminiszterek hamarosan sorra kerülő találkozóján nem sikerül kölcsönösen elfogadható megoldást találni, Románia készen áll a harcra, hiszen, miként Magyarországnak, Romániának is kötelessége megvédeni az országhatárokon kívül rekedt román közösségeket. Korrekt! Az igaz, hogy Corlățean úr beszédében annyiszor használja a szuverén szót, mikor Ukrajna azon jogáról beszél, hogy területi adminisztratív módosításokat hajtson végre, hogy az felér egy alapos bakancscsókkal, térden! De ez csak amolyan apró fanarióta nüansz.
Olvasson még:
Ami igazán csodálatra (és elmegyógyászi vizsgálatra) méltó: Corlățean úr (és társai) amnéziája. Mert miközben a határokon átnyúló nemzet pallosát lengeti Ukrajna felé, megfeledkezik arról, hogyan reagáltak a mioritikus vezérek arra a számtalan próbálkozásra, amelyet a romániai magyar közösség tett annak érdekében, hogy a lassan száz évnek tűnő bő évtized alatt benyújtott különböző regionalizálási tervek értelmében meggátolja ugyanezt a folyamatot Romániában. És mintha az is törlődött volna a derék szenátor memóriájából, milyen szájhabzó vehemenciával hőzöngött minden román vezér, ahányszor a magyar kormány valamit (bármit) lépett a jelenlegi román határokon belül rekedt magyar közösség érdekében.
Röviden összefoglalva: a romániai magyaroknak kuss! Magyarország meg ne pofázzon bele a szabad, szuverén, független, egységes és oszthatatlan Isten anyjának virágoskertjének házirendjébe. Há’ hogy képzeli, mi van itt, császárság és királyság? Románia viszont 6000 watton sikoltozhat a határokon átívelő nemzet szent nevében, ha éppen úgy hozza a politikai sors szele.