Hogy micsoda? Pink Floyd magyarul?

Bizony, a rocktörténelem szent tehenét „megfejték”, méghozzá nem is a hold sötétebbik oldalán, hanem Kézdivásárhelyen, ahol Demeter Elemér dalszerző-énekes/gitáros vezényletével a maga nemében egyedülálló produkciót állított színpadra a helyi zenészek válogatottja. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a lenyűgöző lelkesedéssel, zenei alázattal játszó brigád a legendás brit zenekar dalait magyar szöveggel adja elő úgy, hogy közben az eredmény egy pillanatig sem tűnik szentségtörésnek, sőt!

Olvasson még:

Bár az ötletgazda eleinte egyetlen koncertben gondolkodott, végül kettő lett belőle, de már készülnek a harmadik fellépésre is, mi több, a projekt az erdélyi koncertszervezők figyelmét is felkeltette. És ez így van jól.

A Pink Floyd magyarul-projektről Demeter Elemért, a céhes város Roger Waters-ét faggattuk.

A Comfortably Numb című dal átirata.

Ahogy mondani szokás, ma már mifelénk is Dunát lehet rekeszteni feldolgozásokat játszó – úgynevezett tribute vagy cover – zenekarokkal, a kézdivásárhelyi projekthez hasonló kezdeményezésről azonban nem igazán hallottunk Erdélyben. Hogyan született az ötlet?

Zenész kollégákkal beszélgetve, egy sör mellett merült fel a téma először. Korábban én már játszottam néhány zenekarral külföldi előadók dalait úgy, hogy az eredeti dalszöveget magyarra fordítottam, szóval az alapgyakorlat már adott volt valamilyen formában. Abban viszont a legtöbben egyetértenek, hogy a Pink Floyd dalaihoz nem lehet csak úgy hozzányúlni, a mély értelmű dalszövegeket nem szabad, vagy legalábbis nagyon nehéz magyarra fordítani. Zenész barátaim meg is jegyezték, hogy nagy valószínűséggel bele fog törni a bicskám. Így aztán szinte viccből, na jó, inkább dacból fogtam neki a fordításoknak.

Demeter Elemér dalszerző-énekes, a projekt ötletgazdája.

A személyes és szakmai ambíción túl volt valami célod azzal, hogy magyar nyelvű szövegekkel színpadra állíts egy műsort a legendás brit zenekar fontosabb kompozícióiból?

Az első számú cél az volt, hogy magyarul is énekelhetővé tegyem a dalokat, ügyeltem arra, hogy az eredeti üzenet megmaradjon – ennyi és semmi több. Annak viszont szívből örülök, hogy az eddigi visszajelzések pozitívak voltak. Azt elárulom, hogy amennyire nehéznek tűnt első ránézésre, épp annyira ment könnyen a fordítás. Megkönnyítette a dolgomat az is, hogy néhány dal esetében egy az egyben le lehetett fordítani az eredeti szöveget.

Talán nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy nagyjából minden második zenész imádja, vagy legalábbis tiszteli a Pink Floyd munkásságát. Szűk pátriádban, Kézdivásárhelyen hogyan sikerült összeverbuválni a megfelelő brigádot ehhez produkcióhoz?

Olyan barátokkal raktuk össze a műsort, akik egyrészt nagyon képzett és tehetséges muzsikusok, és akik hajlandóak voltak belevágni ebbe a kicsit hajmeresztő próbálkozásba.

Demeter Elemér (ének, gitár) ötletgazdán kívül Gergely Sándor (basszusgitár, vokál), Baricz Lajos és Daczó-Hodor Barna (szólógitár), Vikol János és Fábián Csaba (zongora, szintetizátor), Pakó Isa (dobok), Illés Zoltán (szaxofon), Vajna János (ének, vokál, ütőhangszerek) és Kudelász Gyöngyi (ének, vokál) erősíti a háromszéki Pink Floyd-csapatot. A repertoárban a The Dark Side of the Moon, a The Wall, a Wish You Were Here, A Momentary Lapse of Reason, valamint a The Division Bell című albumokról szerepelnek dalok.

Kezdhettük volna talán azzal is, hogy miért épp a Pink Floyd dalaira esett a választás? Neked mi jut eszedbe először a zenekarról?

Számomra ez a zenekar egy flow-élményt nyújt, hogy egy pszichológiából kölcsönvett, divatos kifejezéssel éljek. Ez látszik a zenekaron is egyébként: általában hétfőn próbálunk, de olyankor nem baj, hogy épp hétfő van. A csapat valahogyan egyszerre merül el abban, amit éppen csinál, abban teljesen feloldódik és megszűnik az idő.

A Shine On You Crazy Diamond magyarított változata.

Emlékszel az első Floyd-élményedre?

Azt hiszem ötödikes koromban – 1981 tájékán – hallhattam először a The Wall című Pink Floyd nagylemezt, természetesen egy kalózkazettán. Nyilván egy kukkot sem értettem az egészből. Mi akar ez lenni? Milyen zene ez? De a zene az valahogyan olyan helyről bugyogott ki, hogy egyszerűen muszáj volt hallgatni. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy ez az élmény nagy mértékben meghatározta a zenéhez, a zenéléshez fűződő viszonyomat.

A produkciót tavaly november 16-án, majd idén április 5-én a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Ház nagytermében mutatták be, legközelebb augusztus 31-én, szombaton lesz látható az Őszi Sokadalom nagyszínpadán, szintén az udvarteres városban.

A fotókat Kátai Jocó készítette (Kátai Jocó Photography/Facebook).