Történetekből tanuljuk Kolozsvárt

Akkor menthejtük meg a belvárost, ha ezeket a történeteket a város többi lakóinak is elmeséljük. Az Uránia-palota téglából és mozis sztorikból épült fel.
Hirdetés

Miért háborodtak fel az Uránia-palota faldíszeire 1910-ben, mikor még meg sem nyitották az épületet? Kik használják ma és mire az Urániát? 

Az egyik legszebb kolozsvári bérház történeteit a Brassai Sámuel Elméleti Líceum diákjai kutatták fel és mesélték el Szász Enikő irányítótanár vezetésével, mivel ennek az épített örökségnek ők az őrei az Örökségünk Őrei Erdélyi Hálózatában, az RMDSZ műemlék-örökbefogadási programjában, amelyet tavaly hirdettek meg először Kolozsváron.
 
A diákok legjobb húzása pedig az volt, hogy ezeket a történeteket nem tartották meg maguknak, hanem elmesélésükből sikerült közösségi és médiaeseményt kreálniuk hétfő este az Uránia egykori mozitermében.
 
A volt Uránia mozi terme
 
A volt Uránia mozi terme. Hogy fért ide be 500 néző száz évvel ezelőtt?
 
Tőlük tudtuk meg például, hogy az Uránia-palotát annak köszönhetjük, hogy Udvari András kocsigyártó, kovácsmester és vállalkozó a 20. század elején mozit akart építeni, de az akkor érvényes városrendezési terv miatt csak emeletes házak építését engedélyezték, ezért három emeletet épített a mozi fölé.
 
A Wesselényi és a Ferenc József utat a Szamos fölött összekötő, akkor még új vashíd sarkainál már álltak a paloták. Udvari a következő sarokra szánt bérház megtervezésével a budapesti Kappéter Gézát és az aradi Steiner Józsefet bízta meg, az utóbbi valószínűleg magát az építkezést is vezette. Az épület valamikor 1910 nyarán készült el a bécsi szecesszió stílusában, decemberben nyitották meg. De még előtte, októberben feljelentették a városházánál a faldísz miatt: a tisztelt kolozsvári publikum nehezen viselte el a munkát és a tudományokat szimbolizáló, meztelen férfialakokat.
 
Uránia meztelen férfialakjai
 
Az Uránia meztelen férfialakjai | Fotó: az örökségvédő Brassaisok
 
A földszinten több üzlethelyiség és a mozi, az emeleteken 17 úri lakás kapott helyet. A mozi mellett a később nyílt, másik közösségi tér volt a leghíresebb az Urániában: a cukrászda. Híresen jók voltak a krémes süteményei, külföldi vendéget ide illett elhozni, derítették ki a diákok, akik nagyon sajnálták, hogy fotót nem találtak róla. Fel is kérték a közönséget, hogy akinek tudomása van a cukrászdáról készült fényképről, az jelentkezzen náluk.
 
Az épületben működik Kolozsvár legrégebbi felvonója, a Wertheim cég gyártotta szerkezetből ma már csak a csörlő és a motor eredeti. A fülke és rács, illetve a kovácsoltvas lépcsőkorlát az egész lépcsőházat nagyon hangulatossá teszi. A központi fűtéses épületben 1910. december 10-én avatták fel a város első, kifejezetten erre a célra épített moziját 500 férőhellyel plusz a páholyokkal, ahol további 60 ember foglalhatott helyet. 
 
A páholyok eltűntek, amikor a mozit átépítették a kommunista időszakban, sőt a mozi bejáratát is áthelyezték a szomszédos épületbe. 1943-45. között Árpád mozgóképszínház, majd 1948-ig ismét Uránia néven működött. Az államosítástól 1990-ig Augusztus 23. volt a neve, ezt a forradalom után Favoritra változtatták, 2007-ben zárták be. 
 
Az Uránia-palota lépcsőháza
 
A lépcsőház | Fotó: az örökségvédő Brassaisok
 
Az államosított épületet visszaszolgáltatták a tulajdonosoknak, akiknek nem volt pénzük felújításra, ezért eladták egy üzletembernek. Jelenlegi működtetője bérli a helyiséget, fel is újíttatta, és alternatív kulturális rendezvényeknek ad helyet benne.
 
Az Uránia-palota sem úszta meg a polgármesteri hivatal „műemlékvédő tevékenységét”, jegyezték meg ironikusan a diákok: idén január hatodikán szálltak ki a tűzoltók, hogy eltávolítsák a veszélyesnek tűnő vakolatrészeket és díszítéseket a homlokzatról.
 
Maga a mozi a kezdetekben a budapesti Uránia Tudományos Filmszínház kolozsvári színpadaként működött, tudományos ismeretterjesztő filmeket és moziszkeccseket vetített, de színpadán színházi előadásokat, koncerteket is lehetett tartani. A mozi igazgatásáról Udvari András 1913-ban lemondott, vezetését Faragó Dezső, majd 1915-től Janovics Jenő színházigazgató vette át. 
 
Lámpagyújtogató
 
Lámpagyújtogató módszer a volt moziteremben
 
Bár Udvari is forgatott rövid helyszíni felvételeket Kolozsváron, a helyi filmgyártást Janovics indította be, 1920-ig 48 filmet forgatott – ismertették a diákok, majd Zágoni Bálint mesélt a mozizás kolozsvári meghonosodásáról, aki Filmtett-szerkesztőként maga is az Uránia épületében dolgozik. 
 
A kolozsváriak nem kaptak rá a mozizásra olyan gyorsan, mint például Gyulafehérvár vagy Torda, Zágoni szerint azért, mert itt nem a vetítések jelentették az olcsóbb szórakozás egyetlen formáját, hanem cirkuszokba, orfeumokba is jártak esténként.
 
Először, az 1890-es évek második felében vándormozisok vetítettek, a Hunyadi és a Széchenyi téren állították fel a sátrukat, de mivel a városban nem volt villanyáram, hangos gőzgép generálta a vetítőkhöz szükséges elektromos áramot. A sátrakban természetesen nem volt mosdó és etikett sem, gyakran alakultak ki nézeteltérések a közönségben amiatt, hogy az első sorokban ülők nem vették le a kalapjukat.
 
A sátrakban rövid, 1-2 perces felvételeket vetítettek, a korabeli műsor szerint ilyen címekkel: Amerikai boxolók, Négerek fürdése, Egy nő a trapézon, Excentrikus táncosnők, Az indiai fakírok tánca. Az utolsó vándormozi 1908 tavaszán járt Kolozsváron.
 
Zágoni Bálint
 
Zágoni Bálint
 
A budapesti Uránia Tudományos Filmszínház erdélyi körútjain először 1901-ben jutott el Kolozsvárra, akkor a színházban vetítettek, de már akkor is probléma volt az elektromos áram. A vetítések nem voltak túl népszerűek, az ismeretterjesztő filmecskék Norvégiát, Berlin nevezetességeit, Vilmos császárt mutatták be.
 
Az első állandó mozit, az Udvari András üzemeltette Apolló mozit 1906-ban avatták fel a Wesselényi utcai Mezei szálló földszintjén. Nem sokkal később megnyitotta a második Apolló mozit is a Hunyadi téren, majd az elsőt átköltöztette a Főtér 26 szám alá. Hogy a mozi presztízsét nem a kőépület hozta el, azt egy 1911-es olvasói levél jelzi az egyik helyi lapban: a felháborodott olvasó azt kéri számon a hatóságokon, hogy a főtéri mozi színház néven hivalkodik. Az Apolló ugyanis mozgófénykép-színházként hirdette magát a bejáratnál – magyarázta Zágoni.
 
Az Urániát pedig azért építtette meg Udvari, mert az Apolló mozi kezdett kicsinek bizonyulni. A bérház előtt mozisátrat működtetett a telken, de két hónap után a tűzoltókapitány bezáratta fokozott tűzveszélyre hivatkozva, mivel a vetítőterem vászonból készült, a szomszédban pedig egy kovácsműhely, illetve szeszraktár működött.
 
Janovics Jenő 1915-től vette át a mozit, emellett ő igazgatta a Művész mozit és a mostani magyar színházban működött Színkörmozgót, illetve számos egyéb mozit Erdélyben. Janovics mozi- és filmvállalkozásáról, arról, hogyan indította el Kertész Mihály és Korda Sándor filmes karrierjét, és futtatta fel a kolozsvári filmgyártást, Zágoni Bálint saját filmjének, a Janovics Jenő, a magyar Pathének első 25 percét vetítette le. A közel 70, Kolozsváron forgatott filmből mindössze 4 élte túl a 20. századot.
 
 
Az Uránia-palota építését a diákok másik meghívottja, Guttmann Szabolcs építész helyezte urbanisztikai kontextusba: mit jelzett a palota építése száz éve, illetve megőrzése most a város működésében.
 
Amillyennek most ismerjük a belvárost, azt Pákey Lajos építésznek, Kolozsvár első, 1880-tól hivatalban lévő főépítészének köszönhetjük, mondta Guttmann. A főépítész és a város a 19. század végén kulturális robbanást él meg egy alapvetően középkori városmagban, ahol a köztereken lévő sátrakban cirkuszok és vándormozik váltották egymást. 
 
Ezt a belvárost alakította át Pákey egy nyugati nagyváros hangulatát árasztó központtá, ahol a kulturális és gazdasági pezsgés kikövetelte magának a közösségi tereknek, szolgáltatásoknak, hivataloknak helyet adó kőépületeket. Lebonttatta a Szent Mihály-templom köré halmozódott bódékat, megnyitotta az addig nem létező Szentegyház utcát úgy, hogy a főtéri zsibvásárban zajló kereskedelmet ebbe az utcába, az itt épülő bérházak földszinti üzlethelyiségébe költöztette. Ő tervezte a templom körüli kerítést, a Mátyás-szobor talapzatát, a New York szállót, a sétatéri Kioszkot és korcsolyapavilont.
 
Az Uránia-palota már nem kétemeletes, mint a hídfőknél álló paloták, hanem három: Kolozsvár már nemcsak reprezentatív, hanem komplex, progresszív épületekben gondolkodik, amelyben egyaránt jelen van a kulturális élet, a gazdasági élet és a lakótér – magyarázta Guttmann, aki szerint ez az egész útkereszteződés nagyon érdekes: az Astoria toronyjellegű, kidomborodó sarkainak ellenpólusát látja az Uránia homorú homlokzatában. 
 
Guttmann Szabolcs
 
Guttmann Szabolcs
 
Ma viszont, ha belépünk az Urániába, nem azt vesszük észre, hogy ez az utca legszebb bérháza, hanem a bő száz évvel ezelőtti sátorhangulatot: ismét a nulláról kell kezdeni mindannak az értékelését, amit megörököltünk, véli az építész, aki nagyon örül annak, hogy az épület történetét és történeteit most épp középiskolások kutatták fel és mesélik újra. 
 
Akkor van élő város a kezünkben, ha ezekről az épületekről tudunk mesélni, magyarázta Guttmann, ha a házról házra felkutatott múltat és történeteket megismerjük és elmeséljük a városlakóknak, különben azok elidegenednek a várostól. Eltelt száz év, amelyben nem történt meg ez az újramesélés, hanem épp arról szólt, hogy újra akarták gondolni a várost: 85-90 százalékban kapott új építményeket és új lakókat, akiknek szinte semmi közük nincs a bő száz éve kiépült belvároshoz. 
 
Ennek a következménye az építész szerint az, hogy a város vezetése a 21. században mintha nem is akarná megmenteni a városközpontot se funkciójában, se az egyes épületek képviselte építészeti értékeket. A kereskedelmi központok kiköltöztek a város keleti, illetve nyugati végébe, a kettő közötti tereket pedig, ahol korábban kulturális, politikai, gazdasági, társadalmi események zajlottak, belakta az autó.
 
Az autó roppant jövedelmező biznisz, csak egyszerűen lelakja a várost, ha nincs városrendező, bírálta a város legújabbkori fejlődését Guttmann. Ez a fejlődési ív Nyugat-Európában a ’60-’70-es években csúcsosodott, és ha legalább olyan éles szeműek és szabadon szólók lennénk, mint a nyugati nagyvárosok lakói voltak, akkor nem kellene nekünk is bejárnunk ezt a szakaszt, hanem léphetnénk arra, amerre nyugaton a ’90-es években: gyalogosították a belvárosokat, felfedezték és visszaépítették a romló épített örökséget.
 
Az autóipar fürgébb, véli Guttmann: hiába fektetünk irdatlan összegeket utak építésébe, mert nem tudunk annyi sávot kreálni, mint amennyi autót.
 
A Horea út a vetítőteremből
 
A Horea út a vetítőteremből
 
Míg a lebombázott németországi városokban az építészek és urbanisztikai szakemberek félreseperték a romokat, és új városrészeket alakítottak ki akár hatsávos autóutakkal az átmenő forgalom számára, addig Lengyelországban, például a 90-95 százalékban szétrombolt Varsóban polcrendszereket építettek: letakarították, szortírozták a romokat, a régészek és restaurátorok pedig visszaépítették a várost, mesélte az építész, mert a lengyelek úgy gondolták, nincsen Lengyelország Varsó nélkül.
 
München lengyel munkásokat hívott, hogy építsék vissza, amit a civil szféra megmentett a a lerombolástól, és hogy München is tudja megmutatni, hogy volt nála reneszánsz, barokk és eklektikus várostörténete. Mennyivel szerencsésebbek vagyunk mi, magyarázta Guttmann, mert a Horea utat ugyan érték találatok, de nem bombázták porig, mint Varsót vagy egyes német városokat. 
 
Ami tönkrement rajta, az jórészt az emberi butaság és hanyagság következménye, nekünk pedig fel kell nőnünk a létező építészeti értékeinkhez, amiket száz éve radírozgatnak ki a fejünkből. A radír ellenszere például az a jelentős mozgókép- és állóképanyag, amelyet a hétfői bemutatón láttunk, a városi élet történetei, amelyeket hallottunk. 
 
Kolozsváron a városgazda még nem nőtt hozzá a városához, sommázta Guttmann, amit az jelez, hogy a Szent Mihály-templom és  Mátyás-szobor körül még mindig egy háromsávos körgyűrűn suhanhatnak az autók, holott a belváros funkciója az volna, hogy a kávézók között, ahol különböző csoportokban zajlik a közgondolkodás, zavartalanul sétálhassanak a városlakók és a turisták. Akiket épp a helyszínek és történeteik egyedisége, ezek közös szövete kellene, hogy a városközpontba vonzzon, nem a turkálók láncolata.
 
Uránia-palota
 
Üzlet és kultúra az Urániában
 
 
Ha pedig leszedni kényszerülünk omló részeket az értékes épületekből, akkor legyen már egy polc is, ahova azokat elhelyezzük, leltározzuk, és egy olyan stratégia, amely a városlakóval is elhiteti, hogy ezek a darabok visszakerülnek a helyükre, bírálta Guttmann a tűzoltók és Emil Boc polgármester “műemlékvédő eljárását”.
 
Az épített örökség látható és láthatatlan elemei össze tudnak kapcsolódni a városban, ez adja ki a várost, mert a köztér nemcsak az aszfaltból, hanem a környező falakból és azokból a sztorikból áll, amelyek ezeken a falakon belül történtek, magyarázta Guttmann, aki további tanácsokat is adott az örökség őreinek: 
  • ezeket a sztorikat, filmeket, szövegeket a román többség nyelvére is le kell fordítani, mert a 16 százalék is akkor fogja itt jól érezni magát, ha a 84 százalék jól érzi magát;
  • olyan polgármestert kell választani, aki nyitott ezekre, aki nemcsak az aszfaltra, hanem a történelmi homlokzatokra is szán közpénzt.
 
A diákok és Szász Enikő irányítótanár azt kérte, segítsük őket további információkkal, fotókkal, újságcikkekkel az Uránia-palotáról. Ezeket az általuk működtetett Facebook-oldalon lehet eljuttatni, vagy meg lehet őket személyesen is keresni délelőttönként a Brassai Líceumban.
 
Mi pedig legalább ennyit szeretnénk tanulni és ilyen jól szórakozni a következő örökség-bemutatókon is: a különböző középiskolák diákcsoportjai örökbefogadták már a New York szálló, a nemzeti színház vagy épp az állomás épületét. 
 
Az Urániába legközelebb vasárnap délután lesz érdemes beugrani, mert a volt mozi termét dizájnerek kézműves alkotásai lakják be három napig egy rendhagyó márciuskavásáron.
Hirdetés