„A rendszerváltás óta eltelt huszonöt év csaknem háromnegyedét kormányon, de legalábbis a tűz közelében eltöltő RMDSZ esetében először fordulhat elő, hogy önszántából kilép a hatalomból.

Egy volt magyar kormányfőt parafrazálva „útelágazódáshoz” érkezett, de nem nehéz a választás. Hiszen ha marad, saját választói és nemzetközi partnerei előtt egyaránt elveszíti a hitelét.

Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójával (FUEN) közösen kidolgozott Minority SafePacket az RMDSZ jelentős fegyvertényként könyvelte el a kisebbségvédelem nemzetköziesítése terén. Azáltal viszont, hogy a javaslatcsomaggal kapcsolatban érdektelenséget mutató Európai Bizottság oldalán Románia is beszállt az elutasítást megóvó bírósági perbe, közben pedig a szövetség a bukaresti kormánynak is tagja, divatos szóval élve összeférhetetlenség áll fenn.

Ez esetben ugyanis az RMDSZ nem szolgálhat egyszerre két úrnak. Ha ezt tenné, saját választóit csapná be, akiknek az európai parlamenti választások kampányában naponta érvelt amellett, mennyire fontos, hogy az EU ne csak az uborka hajlatára, hanem a nemzeti kisebbségek helyzetére is odafigyeljen. És az FUEN-t is elárulná, amelytől hathatós támogatást kapott a polgári kezdeményezés kidolgozása során.

Üdvözlendő, hogy az RMDSZ vezetői a jelek szerint rájöttek, ilyen körülmények között nem folytathatják a kormányzati szerepet, amelyet idén tavasszal talán túlságosan könnyelműen elvállaltak.

De borítsunk fátylat rá, inkább örüljünk neki, hogy az alakulat főtitkárának is megváltozott a véleménye az általa korábban még kampányirodáknak titulált magyar konzuli irodákról, amelyek létrehozását most nagyon fontosnak nevezte a román külügyi elutasítás kapcsán.”