A zászlajukra a székely autonómia ügyét tűző hazai szervezetek és mozgalmak akkor követnék el a legnagyobb hibát, ha folyamatosan egy kedvező politikai konstelláció függvényében hallatnák a szavukat, addig pedig mélyen hallgatnának.

Szégyenletes és felháborító, hogy az 1990-es bányászjárás miatt a mai napig egyetlen vájárt, történetesen a magyar nemzetiségű Domokos Dénest ítélték – természetesen nem érdemtelenül – börtönre.

Az alakulat gyakorlatilag akkor szűnt meg ellenzéki pártnak lenni, amikor ennek a politikai hitvallásnak a szülőatyja, Szász Jenő – akkor már nem az MPP elnöki minőségében – a 2012-es parlamenti választások idején arra buzdította az erdélyi magyarokat, hogy ne a néppártra, hanem az RMDSZ-re szavazzanak.

Ha bevezetik a levélben szavazást, akkor olyan mértékben nőhet a román pártokra leadott szavazatok aránya, hogy ez veszélybe sodorhatja az RMDSZ parlamenti képviseletét.

A nők iránti tiszteletnek és megbecsülésnek fontos szerepet kell betöltenie a nevelésben, attól azonban még nem biztos, hogy több nő fog szerepet vállalni a nagypolitikában, ha mindezt kötelező módon előírja egy társadalom.

Elengedhetetlenül szükséges tehát a hazai termelők érdekeinek felkarolása, csakhogy mindez nem működik olyan kezdeményezésekkel, amelyek uniós versenyszabályokba ütköznek, ráadásul a kormány és az agrártárca sem támogatja őket.

Nem jelentene gyógyírt, sőt teljesen elhibázott lépés lenne a paraszolvencia meglebegtetett legalizálása.

Oroszország kitört a Krím elcsatolása nyomán a Nyugat által foganatosított elszigeteltségből, és ismételten teret követel magának a nemzetközi porondon.

A belső kihívó felbukkanása nyilvánvalóvá tette azt, amit eddig a szövetség több politikusának nyilatkozatai alapján sejteni lehetett: az RMDSZ levette a kezét Bunta Levente székelyudvarhelyi polgármesterről.

A mindennapok valósága rendre azt bizonyítja, hogy románok, magyarok, cigányok és zsidók – társadalomkutatók által használt terminológiával élve – „párhuzamos” világban élnek, kevés kivételtől eltekintve nem törekszenek kapcsolatot létesíteni egymással.

Zsigeri magyarellenesség fűtötte megnyilatkozásait el lehetne intézni azzal, hogy szociáldemokrataként a jobboldali Orbán-kormány elleni szokásos politikai csörtéjét vívja, csakhogy Ponta hazudik, mint a vízfolyás.

A tagállamok között a migránsválság kezelése terén tapasztalható súlyos nézeteltérések ismeretében kevésbé valószínű, hogy az EU éppen most jutna közös nevezőre schengeni határainak keleti kiterjesztését illetően.

Minek lehet nevezni a francia lap újabb megnyilvánulását, ha a szerb–magyar határon keresztül özönlő menekülteket elgáncsoló magyar operatőr cselekedetét sokan a gyalázat és a szégyen kifejezésekkel illették?

A szemellenzős politikával az EU mindössze a szőnyeg alá söpri a problémát. Tételesen azt, hogy a migránsok közül nem mindenki menekült, Európa pedig képtelen mindenkit befogadni.

Oprescu bűnbandává sülylyesztette a bukaresti városházát, amelynek korrupt vezetői vele együtt közpénzen tettek szert busás vagyonra.

Nem az a baj a háromszéki fogyasztóvédelmi hatósággal, hogy hatáskörénél fogva megpróbálja ellátni a feladatát, hanem az, hogy vezetője olyan akciókra ragadtatja magát, amelyekről ordít, hogy a magyar közösség ellen irányulnak.

Nem véletlen, hogy az Európa felé irányuló menekültáradat sokakat Budának a török által közel ötszáz évvel ezelőtt végrehajtott elfoglalásának körülményeire emlékeztetik.

Hiú ábránd, hogy Románia nem érintett a kontinenst sújtó katasztrófában. Magyar, szerb és még ki tudja, milyen nemzetiségű társaikkal együtt román embercsempészek tucatja próbál hasznot húzni a hazájukból menekülni kényszerült szerencsétlenek sorsából.