Ez a kormány jutott Romániának. Kicsit sárga, kicsit savanyú. És persze, lehet szomorkodni rajta. De kár lenne habzó szájjal átkozni a Jó Orbant és társait. Éppen most, amikor járvány van.

Nos, ezt éppen most, amikor Iohannis és a liberális bagázs épp lenyomták a torkunkon a legutolsó kis trükkjüket, nem kellene kérdőjellel írni. Ugyanaz a mocsokság.

Annyi ingyenességet, adókedvezményt szórtak a fejünkre drága politikusaink mostanság, hogy arra gondolhatnánk, aranybányára leltek a Kárpátokban. Pedig nem. Csak szavazatokra vadásznak. Szokás szerint.

Lucian Boia, Orbán Viktor, Soros György, Vitéz Mihály és Cuza – hát mi történik itt, kérem szépen?

Vajon mikor fogja végre megérteni egy mioritikus politikai zseni, hogy a közoktatás elsorvasztása káros az ország és a nép egészségére?

Távolról úgy tűnhet, hogy a Pece-parti Párizs dübörög, épül, szépül, a felső határ a csillagos ég. És e nagy dübörgés motorja Ilie Bolojan polgármester. Na de ha megnézzük közelebbről...

Kis csokorra való a jól végzett munka mioritikus élharcosainak év végi ámokfutásából. Jöhet a boldog újév!

Nagyon úgy tűnik, hogy Románia megváltópártja, a csupa tiszta szemű, tiszta életű, haladó szentlélekből álló Mentsétek meg... alakulat szépen belesüpped a saját sarába.

A PSD egy rothadó politikai hulla. De még mozog. Sőt, irányít. Mircea Morarius írása.

Ha ilyen alakok irányítják a romániai közoktatást, márpedig ez a helyzet, akkor nincs miért csodálkozni a sorozatos katasztrófákon.

Első látásra vicces. Másodikra már kicsit ijesztő. Hátha harmadszorra már nem kell ilyesmire rálátni.

A sajátos román karakter egyik vonását a következőképpen lehetne összefoglalni: Egy lépést előre, kettőt hátra! Na de uraim, hányszor két lépés ez?

Ha valami elkeserítő, akkor ez az.

Ízlelgessük csak: Klaus Iohannis államfő, Rareş Bogdan miniszterelnök.

Egy egyszerű asszony észbontó politikai karrierjének pillanatfelvétele.

Talán mégis inkább Románián belül kell keresni az okokat.

Bizonyos szempontból mindegy is, hogy a játékos ex-elnök besúgó volt-e, vagy sem. A lényeg ismét az, hogy az asztal alá sepert szar ugyan nem látszik, de bűzlik.

Úgy tűnik, Romániában egyre késik az a bizonyos megváltás.