Lucian Boia, Orbán Viktor, Soros György, Vitéz Mihály és Cuza – hát mi történik itt, kérem szépen?
Jelen szöveg a Contributors.rooldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Magyarország elnöke néhány napja kitüntette Lucian Boia történészt és professzort. Alig olvastam el a cikket, máris mindenféle üzenetek érkeztek hozzám, egy részük szemrehányó, másik részük diadalmaskodó volt. Lényegében ugyanarról szóltak. Vagyis: „Látod, igazam volt! Tudtam én, amit tudtam, amikor arra figyelmeztettem, hogy többé ne írj Boia könyveiről, és főleg nem dicsérő módon. A magyarok, Orbán (Viktor, persze) embere, Soros embere, most pedig megkapta a jutalmát. Megint az ő malmára hajtottad a vizet!”.
Őszintén, fogalmam sincs, milyen viszonyban van Magyarország elnöke Orbán Viktor kormányfővel, akiről viszont nagyon is jól tudom, hogy kibékíthetetlen ellensége a milliárdos Soros Györgynek. Azt is tudom, hogy a mai budapesti hatóságok szemében
nem másért, de azonnal kétkulacsos játékkal vádolnának. Ami azt is jelenti, hogy teljes mértékben lehetetlen lenne kitüntetést kapnod a magyaroktól, egyszerűen azért, mert a szomszédos országban nagyjából minden, fű-fa-akármi, Orbán Viktor szigorú ellenőrzése alatt áll.
De nem az ilyenfajta logikai és ténybeli bukfencek érdekelték azokat, akik az én leszidásomra használták ki Boia úr kitüntetését. Ők a szememet akarták a huszonötödik órában felnyitni. És meg akarták nekem erősíteni, hogy
Ebből fakadnak a Vitéz Mihály által 1600-ban végrehajtott Egyesülésre vonatkozó ellenséges állításai, például, ebből fakad mindaz, amit Boia bizonyos erdélyi térségek, régiók és városok elrománosításának műveletéről írt, ami különösen Nicolae Ceauşescu uralma idején vált maximálisan elsődlegessé a kommunisták számára, ebből fakadnak ugyanezen Boia úr 1918. december 1-i Egyesüléssel kapcsolatos hazafiatlan vélekedései. Mely kijelentések olyan esszékben kaptak helyet, melyek – többek között – még azt a marxista tanítást sem veszik figyelembe, hogy a történelmet a tömegek csinálják és azt sem, amit ugyanezek a marxista-leninisták a személyiségek történelemben betöltött szerepéről mondtak.
Rendben, fogadjuk el,
a mostani kitüntetés pedig csak egy jelképes jutalom az irredenta szándékaiknak és törekvéseiknek tett szolgálatért.
De mit kezdjünk Cristian Tudor Popescu úrral, aki két-három nappal ezelőtt egy kitűnő és mítosztalanító cikket tett közzé arról, hogy miként történt meg az első Egyesülés, az 1859. január 24-i, de arról is, hogy miként reagált jászvásári Cuza trónfosztása után, de a mai Moldváról is?
feketén fehéren, hogy „nagy író, nagy unióellenes, elkeseredett idegengyűlölő” volt. A kitüntetés valószínűleg a Szputnyik kiadványtól érkezik majd.
A viccet félretéve, azt hiszem ahelyett, hogy egyre mélyebbre süllyednénk a gyanakvások őrült, felelőtlen forgatagában, végtelenül jobban tennénk, ha észrevennénk, hogy a mai középiskolások már nem nagyon tudják, hogy kicsoda volt Vitéz Mihály, Constantin Brâncoveanu, Cuza vagy I. Károly király! Vagy Gheorghiu-Dej, Petru Groza, vagy akár Nicolae Ceauşescu. Ami a román oktatás nyilvánvaló züllésének és a tantervben a történelemre szánt óraszám felelőtlen lecsökkentésének a nyilvánvaló következménye. És azt is vegyük észre, milyen siralmas állapotban vannak egyes régi román tartományok, akár Moldvában, akár Erdélyben.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Nálunk nincsenek megoldhatatlan helyzetek, valahogy mindent el lehet intézni, hiszen holnap is nap van.
Nem vehet már részt az egyszerűsített honosításban az Eurotrans Alapítvány a Krónika értesülései szerint. Az RMDSZ szervezete a jövő évi működési költségek támogatásához szükséges kérelmet benyújtotta a magyar kormánynak, választ egyelőre nem kapott.
A PSD ismét megkaparintotta nagy nehezen a hatalmat, de a háttérben már készülődik a disznófejes AUR.
Harminc napra rács mögé került az a környezetvédelmi alapnál dolgozó felügyelő, aki egy Maros megyei cégtől 45 ezer lejes csúszópénzt kért. Amint átvette az összeget, őrizetbe is vették.
Évtizedeken át a kalotaszegi kézművesség legismertebb központja volt Körösfő, ahol a főút mentén szinte minden ház előtt népművészeti termékeket kínáltak. A rendszerváltás után virágzásnak indult kiskereskedelem azonban napjainkra hanyatlani kezdett.
Jelentkezett a Román Lottótársaság központi székhelyén hétfőn az a nyertes, aki az október 22-i Loto 6/49 sorsoláson elvitte az első kategóriás, 17 760 754,40 lejes (több mint 3,32 millió eurós) főnyereményt.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.