Lucian Boia, Orbán Viktor, Soros György, Vitéz Mihály és Cuza – hát mi történik itt, kérem szépen?
Jelen szöveg a Contributors.rooldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Magyarország elnöke néhány napja kitüntette Lucian Boia történészt és professzort. Alig olvastam el a cikket, máris mindenféle üzenetek érkeztek hozzám, egy részük szemrehányó, másik részük diadalmaskodó volt. Lényegében ugyanarról szóltak. Vagyis: „Látod, igazam volt! Tudtam én, amit tudtam, amikor arra figyelmeztettem, hogy többé ne írj Boia könyveiről, és főleg nem dicsérő módon. A magyarok, Orbán (Viktor, persze) embere, Soros embere, most pedig megkapta a jutalmát. Megint az ő malmára hajtottad a vizet!”.
Őszintén, fogalmam sincs, milyen viszonyban van Magyarország elnöke Orbán Viktor kormányfővel, akiről viszont nagyon is jól tudom, hogy kibékíthetetlen ellensége a milliárdos Soros Györgynek. Azt is tudom, hogy a mai budapesti hatóságok szemében
nem másért, de azonnal kétkulacsos játékkal vádolnának. Ami azt is jelenti, hogy teljes mértékben lehetetlen lenne kitüntetést kapnod a magyaroktól, egyszerűen azért, mert a szomszédos országban nagyjából minden, fű-fa-akármi, Orbán Viktor szigorú ellenőrzése alatt áll.
De nem az ilyenfajta logikai és ténybeli bukfencek érdekelték azokat, akik az én leszidásomra használták ki Boia úr kitüntetését. Ők a szememet akarták a huszonötödik órában felnyitni. És meg akarták nekem erősíteni, hogy
Ebből fakadnak a Vitéz Mihály által 1600-ban végrehajtott Egyesülésre vonatkozó ellenséges állításai, például, ebből fakad mindaz, amit Boia bizonyos erdélyi térségek, régiók és városok elrománosításának műveletéről írt, ami különösen Nicolae Ceauşescu uralma idején vált maximálisan elsődlegessé a kommunisták számára, ebből fakadnak ugyanezen Boia úr 1918. december 1-i Egyesüléssel kapcsolatos hazafiatlan vélekedései. Mely kijelentések olyan esszékben kaptak helyet, melyek – többek között – még azt a marxista tanítást sem veszik figyelembe, hogy a történelmet a tömegek csinálják és azt sem, amit ugyanezek a marxista-leninisták a személyiségek történelemben betöltött szerepéről mondtak.
Rendben, fogadjuk el,
a mostani kitüntetés pedig csak egy jelképes jutalom az irredenta szándékaiknak és törekvéseiknek tett szolgálatért.
De mit kezdjünk Cristian Tudor Popescu úrral, aki két-három nappal ezelőtt egy kitűnő és mítosztalanító cikket tett közzé arról, hogy miként történt meg az első Egyesülés, az 1859. január 24-i, de arról is, hogy miként reagált jászvásári Cuza trónfosztása után, de a mai Moldváról is?
feketén fehéren, hogy „nagy író, nagy unióellenes, elkeseredett idegengyűlölő” volt. A kitüntetés valószínűleg a Szputnyik kiadványtól érkezik majd.
A viccet félretéve, azt hiszem ahelyett, hogy egyre mélyebbre süllyednénk a gyanakvások őrült, felelőtlen forgatagában, végtelenül jobban tennénk, ha észrevennénk, hogy a mai középiskolások már nem nagyon tudják, hogy kicsoda volt Vitéz Mihály, Constantin Brâncoveanu, Cuza vagy I. Károly király! Vagy Gheorghiu-Dej, Petru Groza, vagy akár Nicolae Ceauşescu. Ami a román oktatás nyilvánvaló züllésének és a tantervben a történelemre szánt óraszám felelőtlen lecsökkentésének a nyilvánvaló következménye. És azt is vegyük észre, milyen siralmas állapotban vannak egyes régi román tartományok, akár Moldvában, akár Erdélyben.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Egy kemping közelében történt az a medvetámadás, amelynek nyomán életét vesztette egy férfi szombaton Szeben megyében. A település polgármestere és egy liberális parlamenti képviselő a medvepopuláció szabályozását sürgeti a tragédia nyomán.
… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.
Bár eredetileg csikót próbált elejteni egy agresszív székelyvarsági medve, később rátámadt és megkergette a vasárnap esti riasztásra kiérkező hatóságokat. Kénytelenek voltak ártalmatlanítani a nagyvadat.
Egy 34 éves férfi életét vesztette szombat reggel, miután a hatóságok szerint medvetámadás érte a Szeben megyei Prod település közelében – közölte a Szeben Megyei Katasztrófavédelmi Felügyelőség (ISU).
Súlyos közúti balesethez riasztották a mentőegységeket vasárnap délután a Kolozs megyei Méra közelébe, miután egy motoros ütközött egy személyautóval.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.