Kinek adta el magát és kinek a kitüntetettje Cristian Tudor Popescu úr?

Jelen szöveg a Contributors.rooldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Magyarország elnöke néhány napja kitüntette Lucian Boia történészt és professzort. Alig olvastam el a cikket, máris mindenféle üzenetek érkeztek hozzám, egy részük szemrehányó, másik részük diadalmaskodó volt. Lényegében ugyanarról szóltak. Vagyis: „Látod, igazam volt! Tudtam én, amit tudtam, amikor arra figyelmeztettem, hogy többé ne írj Boia könyveiről, és főleg nem dicsérő módon. A magyarok, Orbán (Viktor, persze) embere, Soros embere, most pedig megkapta a jutalmát. Megint az ő malmára hajtottad a vizet!”.

Őszintén, fogalmam sincs, milyen viszonyban van Magyarország elnöke Orbán Viktor kormányfővel, akiről viszont nagyon is jól tudom, hogy kibékíthetetlen ellensége a milliárdos Soros Györgynek. Azt is tudom, hogy a mai budapesti hatóságok szemében

nem lehetsz egyszerre Orbán és Soros embere is,

nem másért, de azonnal kétkulacsos játékkal vádolnának. Ami azt is jelenti, hogy teljes mértékben lehetetlen lenne kitüntetést kapnod a magyaroktól, egyszerűen azért, mert a szomszédos országban nagyjából minden, fű-fa-akármi, Orbán Viktor szigorú ellenőrzése alatt áll.

De nem az ilyenfajta logikai és ténybeli bukfencek érdekelték azokat, akik az én leszidásomra használták ki Boia úr kitüntetését. Ők a szememet akarták a huszonötödik órában felnyitni. És meg akarták nekem erősíteni, hogy

Lucian Boia aszerint írja a könyveit, ahogy Budapest diktálja neki.

Ebből fakadnak a Vitéz Mihály által 1600-ban végrehajtott Egyesülésre vonatkozó ellenséges állításai, például, ebből fakad mindaz, amit Boia bizonyos erdélyi térségek, régiók és városok elrománosításának műveletéről írt, ami különösen Nicolae Ceauşescu uralma idején vált maximálisan elsődlegessé a kommunisták számára, ebből fakadnak ugyanezen Boia úr 1918. december 1-i Egyesüléssel kapcsolatos hazafiatlan vélekedései. Mely kijelentések olyan esszékben kaptak helyet, melyek – többek között – még azt a marxista tanítást sem veszik figyelembe, hogy a történelmet a tömegek csinálják és azt sem, amit ugyanezek a marxista-leninisták a személyiségek történelemben betöltött szerepéről mondtak.

Rendben, fogadjuk el,

Lucian Boia úr véglegesen és visszavonhatatlanul eladta magát a magyaroknak,

a mostani kitüntetés pedig csak egy jelképes jutalom az irredenta szándékaiknak és törekvéseiknek tett szolgálatért.

De mit kezdjünk Cristian Tudor Popescu úrral, aki két-három nappal ezelőtt egy kitűnő és mítosztalanító cikket tett közzé arról, hogy miként történt meg az első Egyesülés, az 1859. január 24-i, de arról is, hogy miként reagált jászvásári Cuza trónfosztása után, de a mai Moldváról is?

Popescu úr Ion Creangáról is írt, akiről „volt pofája” olyasmiket írni

feketén fehéren, hogy „nagy író, nagy unióellenes, elkeseredett idegengyűlölő” volt. A kitüntetés valószínűleg a Szputnyik kiadványtól érkezik majd.

A viccet félretéve, azt hiszem ahelyett, hogy egyre mélyebbre süllyednénk a gyanakvások őrült, felelőtlen forgatagában, végtelenül jobban tennénk, ha észrevennénk, hogy a mai középiskolások már nem nagyon tudják, hogy kicsoda volt Vitéz Mihály, Constantin Brâncoveanu, Cuza vagy I. Károly király! Vagy Gheorghiu-Dej, Petru Groza, vagy akár Nicolae Ceauşescu. Ami a román oktatás nyilvánvaló züllésének és a tantervben a történelemre szánt óraszám felelőtlen lecsökkentésének a nyilvánvaló következménye. És azt is vegyük észre, milyen siralmas állapotban vannak egyes régi román tartományok, akár Moldvában, akár Erdélyben.