A globalizáció elérte a korlátait. Az EU elérte a korlátait. Újra felfedezzük Romániát

Eélképesztően rossz. Ezért tiltanánk el szívesen például Klaus Iohannis elnök urat bármiféle nyilvános beszédtől. Legalább amíg a járvány tart.

Az ember hinni akar valamiben. Bármiben. Az összeesküvés-elméletek ezért létezhetnek. Főleg, ha buzgón gyártják is őket.

A koronajárvány leküzdése érdekében államférfiakra lenne szükség. Sajnos, Romániának csak politikusai vannak.

Ez a kormány jutott Romániának. Kicsit sárga, kicsit savanyú. És persze, lehet szomorkodni rajta. De kár lenne habzó szájjal átkozni a Jó Orbant és társait. Éppen most, amikor járvány van.

Nagyon, de nagyon nem jó dolog, ha járvány idején átkokat szórunk az orvosokra, akik még teszik a dolgukat Románia kórházaiban.

Nem, a koronajárvány nem váratlanul csapott le Romániára. Csak az ország felelős vezetői is emberek: későn ébredtek fel, túlságosan el voltak foglalva a megszokott politikai homokozóban való sárdobálással.

Mint a mesében. A bajba jutott ember ígér fűt-fát, úgy megjavul, hogy csak na. Aztán mikor elvonul a vész, ott folytatja, ahol elkezdte.

A szükségállapotban igen szükséges rendkívüli állami költségvetésről van szó. És igen, lehet pénzt szerezni orvosra, maszkra, lélegeztetőre, életmentésre. Csak most az egyszer nem a szavazatokat kellene számolgatni.

Ha abból indulunk ki, hogy a romániai közoktatási rendszer eddig is enyhén szólva gyengén teljesített, akkor most, a járvány előidézte távoktatási kísérlettől mit is várhatnánk?

Miután felmértük az egészségügyi, társadalmi és gazdasági kockázatokat. Ritka higgadt hangnemben készült írás. Ez van, így érdemes számolni.

Hogy mi történik a gazdasággal, a mindennapi kenyerünkkel, nagy mértékben attól is függ, kik vezetik az országot. És akkor ezen el lehet töprengeni, úgyis otthon üldögél az ember.

Az EU megtudta, hogy válságos időkben minden állam nemzeti. A nemzetállamok pedig szintén megtudták, hogy válságos időkben az EU nem létezik. Traian Ungureanu írása.

Jó fél évszázad alatt a civilizáltnak nevezett Nyugat kicsit (eléggé, nagyon) elvesztette létének értelmét. Vajon e pandémiás időkben ráébred arra, hogy valamiképpen újra ki kell találnia saját magát?

Most rajzolják át a jövő geopolitikai térképét, a koronavírus árnyékában? És megannyi fontos, ám pontosan megválaszolhatatlan kérdés. Mindenesetre örülünk, hogy Dan Dungaciu ezúttal nem a magyarokon rágódik.

Románia elszalasztott még egy lehetőséget. Azt, hogy megfelelő képzéssel olyan társadalmat neveljen, amelyet nem kell karhatalommal irányítani.

Az egész világon felizzik egy rendkívül fontos vita: milyen valódi szerepe lehet a hadseregnek a koronavírus-járvány leküzdésében?

Nem kérdés, hogy a honvédelem fontos. Viszont a mód, ahogy a közelmúlt nem is tudjuk, hány román kormánya a közegészségügyet letojta, bűnös hanyagságnak bizonyulhat.