Egy román adottság: az időfecsérlés

Nagyon érdekes a levél, amelyben a miniszterelnökké válni igyekvő Ciucă tartalékos tábornok és miniszter politikai fegyverszünetet ajánl.

Európa döbbenten felfedezi, hogy az államférfi, akiben bízott, nem egyéb piti politikusnál, akinek nem csak szíve, esze sincs.

Minél agresszívabb a Magyarország- és Lengyelország-ellenes retorika, minél több a bírság és büntető intézkedés, annál inkább dagad az euroszkeptikus hozzáállás a kontinensen.

Az emberek azt kérdik, mire vágynak a felelős politikusok, mivel a felajánlott megoldások nem egy legitim és működőképes kormány irányába mutatnak.

Pedig pandémia van, drágul az áram, jön a tél, tehát kellene egy kormány, amely intézkedni tud.

Ha a politika nem több a hatalomért, tisztségekért és pénzért folyó harcnál, a kórházak lángolnak és az egész ország hamuvá válik.

Ez az ország, ahol a politikai önkény szuverén módon uralkodik, az alattvalók, jobbágyok hazájává vált.

A mi elnökünk egészen kiváló, amikor hallgat. És többnyire csak akkor. Kár, hogy nincs elég bátor tanácsadója, akik el is mondanák ezt neki.

… avagy arról, hogy az ortodox fundamentalisták és alkalmi szövetségeseik, a szigorpárti neoprotestánsok által manapság gyalázott európai adófizető miként nyúl a zsebébe, hogy a románok megőrizhessék történelmi és vallási örökségüket.

Egyesek mentegetnék a xenofóbiát, az UEFA pedig füle botját sem mozdítja.

Talán a társadalmi és politikai élet „klímaváltozásai” okozzák, talán az ország intézményeinek és szakmai ágazatainak „elposványosodása”, nem tudom, de aggodalommal figyelem egy bizonyos értelmiségi faj látványos elszaporodását.

Az Európai Unió az egyenlőség tere szeretne lenni, és kihasznál minden alkalmat, hogy szembeszálljon az idegengyűlölet és a faji megkülönböztetés bármely formájával. Ez a törekvés egy felvilágosult és humanista indíttatásból ered.

Cîțu miniszterelnök és liberális pártja kettős játékot űz az aranykitermelés és az UNESCO-világörökség ügyében.

A Magyarország elleni konfliktusnak van egy nagyobb tétje is, mégpedig az uniós hatalom kiterjesztése a szuverén nemzetállamokra.

Az EU jövőképéről szóló vitákban a progresszívek csak a néző szerepét szánták a konzervatívoknak – Romániában is.

Avagy milyen az, amikor Klaus Iohannis maga mondja el nekünk: a Cotroceni-palotában eltöltött évei alatt az oktatás semmiféle reformjára nem került sor.

Románia egykori külügyminisztere szerint a mai „progresszívek” ugyanolyan dogmatikusak és intoleránsak, mint leninista szellemi elődeik.