Európa döbbenten felfedezi, hogy az államférfi, akiben bízott, nem egyéb piti politikusnál, akinek nem csak szíve, esze sincs.
A szöveg a Republica oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Hihetjük, hogy az emberek ostobák.
Mondhatjuk, hogy nézik a tévét és nyelik a szemetet, amit lenyomnak a torkukon.
Hibáztathatjuk az oktatást, a funkcionális analfabetizmust, az összeesküvés-hívőket, Șoșoacát, a Facebook-ot, az egyházat.
Kereshetünk épkézláb kibúvókat és magyarázatokat tucatjával, de nem léphetünk ki a környezetünkből, nem tehetünk úgy, mint aki hőlégballonnal utazgat e csodálatos katasztrófa fölött.
Soha nem volt ekkora a szakadék az emberek és politikusok akarata között. Soha nem volt nagyobb a szakadás az állam és a polgárok között. Ez a valóság: Románia egy kormány nélküli ország. Az állam – elnöki ukázra – megbukott.
Miért? Mert az állam csak akkor létezik, ha hiszünk benne. Az állam nem egy tárgy, amelyet megérinthetünk, nem egy épület vagy egy ember. Az állam egy elképzelt felépítmény, amelybe folyamatosan bizalmat fektetünk. Azok a társadalmak, amelyekben az emberek nem bíznak egymásban, a közösségben, a választottakban és az intézményekben, gyenge, töredezett, perifériára szorult társadalmak. Azok a társadalmak, ahol az egymásba vetett bizalom erős, ahol az emberek a közjó érdekében együttműködnek, könnyebben legyűrik a nehézségeket. Például legyőznek egy pandémiát, mert megértik, hogy az egyetlen hatékony fegyver az oltás.
Bizalom híján az összes közösségi szál elszakad, az intézmények összedőlnek, beköszönt a káosz.
Romániában a káosz állampolitikává vált. Egy bukott, hebehurgya és a politikai számítások rögeszméjében fetrengő kormány egymásnak ellentmondó határozatokat hoz, intézkedéseket módosít egyik napról a másikra, szakértők háta mögé bújik, akiket aztán elfelejt, ha nem kedvez a lapjárás, pókerezik, és az emberek élete, halála a tét. Hogyan lehetne megbízni ezekben a kalandorokban?
Az emberek okkal vonják meg a bizalmukat egy olyan államtól, amely mocskosul bánik velük. Az Olümposzukon ücsörgő elnök, miniszterelnök, miniszterek, politikusok, hatóságok – akiket teljesen lefoglalnak a képzelt isteni színjátékaik – teljesen elszakadtak a valóságtól. Ilyen körülmények között hogy is kérhetik az emberektől, hogy „hallgassák meg a hatóságok tanácsát”? Milyen hatóságokról van szó? A maiakról vagy a tegnapiakról? Milyen tanács? A tegnap esti vagy a ma reggeli?
Ez a hozzáállásbeli utánzás eszetlen és együttérzésre képtelen szörnyetegeket szült. Ha megnézzük az esti beszélgetős műsorokat, láthatjuk, miket mondanak, mikkel foglalkoznak, hogy csak a piti kakaskodásaikkal törődnek, miközben képmutató módon siratják a „románok” sorsát. Egyébként éppen az a színlelt „felelősségtudat”, amellyel a románok nevében beszélnek („a románok azt akarják, hogy...”, „a románoknak arra van szükségük, hogy...”, „a románoknak tudniuk kell, hogy...”, „a románok megérdemlik...”), éppen ez teszi őket szörnyetegekké. Egy szombati nyilatkozatában a valóságtól elszakadt bukott miniszterelnök képes volt előállni a berozsdázott mondattal: „A románok hamarosan érezni fogják a gazdasági növekedés hatásait.” Kár, hogy egyre kevesebben lesznek, akik majd megérzik…
Mintha alaphelyzetbe állították volna a szoftverjüket – egy régi, Cotroceni-beli szoftverről van szó – gépiesen ugyanazt ismételgetik mind. Az ember kérdezheti őket intenzív osztályról, számlákról, de ha csak annyit mond nekik, hogy jó napot, máris kezdik, hogy „Cioloș menjen a PSD-hez meg az AUR-hoz, ha kormányt akar alakítani”. Andreával, a Vodafone robotsegítőjével is élménydúsabb párbeszédet folytathatunk, mint a tévéstúdiókba meghívott politikusokkal, akiket megbénítanak a pártos százalékok, amelyeknek semmi közük a mindennapi élethez. Tulajdonképpen nem érdekli őket a kormányzás, csak az, hogy kit vonnak majd felelősségre a kudarcok miatt.
Senki sem képes racionális magyarázatot találni az utóbbi időben végrehajtott akcióira. Még a külföldi partnerek is – ők azok, akiknek a véleményére még ad valamit – oda jutottak, hogy aggódva nyúlnak a telefon után. Mi történik Romániában, mi baja az elnöknek, mi van a fejében, mik a tervei? Ezeket a kérdéseket teszik fel, közvetlenebbül vagy diplomatikusabban, a „nyugati kancelláriák”. Mindenki attól fél, hogy a kudarcos romániai oltáskampány, például, veszélybe sodorja az európai gazdasági helyreállítási erőfeszítéseket. Aztán ott van a bukaresti politikai válság is, amely instabilitást sugall Európa azon részén, ahol Oroszország elég sokat tesz a nyugati típusú demokratikus intézményekbe vetett bizalom aláásása érdekében.
amely 30 milliárd euró boldog várományosaként olyan történelmi pillanatban találta magát, amikor megvan a terv is, a pénz is, a politikai nyugalom is arra, hogy építkezni lehessen. Bolondnak kell lenni ahhoz, hogy ebbe belerúgjon valaki. Ma Románia többszintű válságban van (egészségügyi, gazdasági, társadalmi, politikai) és az elnök nem akarja berekeszteni a tohuvabohut. Ehelyett nyílt pártpolitikai játszmákba kezd, bejelent egy kamu miniszterelnök-jelölést, hogy aztán majd előálljon egy parlament által lemondatott miniszterelnökkel, akit a legtöbb szavazattal menesztettek a bizalmatlansági indítványok történetében. Itt nem csak makacsságról, lázadásról van szó, hanem katasztrofális vakságról. És a katasztrófa nem csak az elnöké meg a vidáman dalolva a szakadék fele menetelő PNL-é, hanem az egész országé.
Európa, amely tapsolt és épp átadta neki a Nagy Károly-díjat, mivel ő „Great European a rule of law defender, bridge-builder and statesman” (nagy európai, a jogállam védelmezője, hídépítő és államférfi – a szerk.), szóval Európa döbbenten felfedezi, hogy
Az a hír járja, hogy az elnök urat már nem érdekli a belpolitika, csalódott a halandó emberekben (és jaj, egyre többen vannak!) és egy magas európai tisztségre pályázik, miután leteszi az államelnöki terhet. Jó ideje nem hiszem róla, hogy akár fikarcnyit is törődik az itthoni jobbágyokkal, de legalább a valóság aggaszthatná: egy megbukott ország rosszul mutat a CV-ben. Bármely nyelven is beszélne az uniós állásinterjún az elnök úr, nem nagyon tudja majd megmagyarázni, hogy sikerült jó osztályfőnöknek lenni egy ostoba osztályban.
„...aztán egy éles fénysugár hasít bele fentről a félhomályba, a lába előtt, majd a fénykör elindul a tó közepe felé, és ott megáll.”
A tudománynépszerűsítést sem lehet az érzelmekre alapuló kommunikáció korszakában a teljes ráció fegyelmének alávetni.
Mi, magyarok, szeretünk tisztelegni (történelmi) hőseink előtt. Ám ha megjelennek a vásznon, képernyőn, azonnal kitör a botrány: miért ilyen? Miért nem olyan? Pláne, miért nem amolyan?
Láng Orsolya új könyvét mutatták be Kolozsváron, így megtudhattuk, miért hasonlít a vers a távcsövekhez.
… egy helyi rendőrfőnök úgy gondolta, jó móka, ha drogbulikat szervez a lakásán… és magyar nyelven is riasztották az utasokat a kolozsvári reptéren.
Áprilistól a mezőségi szórványban folytatja lelkészi szolgálatát Ballai Zoltán, miután a Kolozsvár Felsővárosi Református Egyházközség presbitériuma megvonta tőle a bizalmat.
Jó a bolti avokádó, rukkola, kaktuszgyömölcs és pomelo pénzért, de a természetben ingyen van a csalán, kövér porcsin, vadcseresznye, medvehagyma, tyúkhúr és szamóca. Tessék bátran szedegetni!
Hamarosan országszerte elérhetővé válik az új típusú személyazonossági igazolvány, amely elektronikusan is tárolja a személyes adatokat. Az új személyi elterjedésével fokozatosan az elektronikus egészségügyi kártyák is megszűnnek.
Finn cég vásárolta fel a legnagyobb romániai egészségügyi magánszolgáltatót, a Regina Mariát – írja az economedia.ro a cég közleménye alapján.
Felvette csaknem 31,56 millió lejes (több mint 6,3 millió eurós) nyereményét a vasárnapi hatoslottó-sorsolás telitalálatos szelvényének tulajdonosa – közölte kedden a Román Lottótársaság.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„...aztán egy éles fénysugár hasít bele fentről a félhomályba, a lába előtt, majd a fénykör elindul a tó közepe felé, és ott megáll.”
A tudománynépszerűsítést sem lehet az érzelmekre alapuló kommunikáció korszakában a teljes ráció fegyelmének alávetni.
Mi, magyarok, szeretünk tisztelegni (történelmi) hőseink előtt. Ám ha megjelennek a vásznon, képernyőn, azonnal kitör a botrány: miért ilyen? Miért nem olyan? Pláne, miért nem amolyan?
Láng Orsolya új könyvét mutatták be Kolozsváron, így megtudhattuk, miért hasonlít a vers a távcsövekhez.