Talán a társadalmi és politikai élet „klímaváltozásai” okozzák, talán az ország intézményeinek és szakmai ágazatainak „elposványosodása”, nem tudom, de aggodalommal figyelem egy bizonyos értelmiségi faj látványos elszaporodását.
A szöveg az Edupedu oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
A gyékényértelmiségiről beszélek. Szinte soha nincs egymagában, más hasonló egyedekkel társul és gyékénymezőket alkot.
A gyékény, mint tudjuk, tócsákban és mocsarakban elterjedt évelő növény. Kúszó gyöktörzse az iszapban található, puha, ám mereven felálló, henger alakú szára a felszín fölé nyúlik. Csúcsán vastag, egyivarú kalász figyelhető meg, amely érett állapotában a szélfúvás hatására részeire hull. Elsősorban csomagolásra és lábtörlők készítésére használják.
A gyékényértelmiséginek, amint a neve is mutatja, sok hasonló tulajdonsága van.
Nem tartozik az „erős lelkek”, vagyis azok közé, akik Camil Petrescu szerint „láttak gondolatokat”. Gyékényből van a lelke. Az ő erkölcse, ha van ilyen, az opportunizmus: úgy hajlik, ahogy a szél fúj, megfigyeli a trendeket és azok szerint halad. Protestál, ha az a trend, térden áll, ha azt sugallják neki. Bármikor hátat fordít az igazságnak, a kényelemért és biztonságért cserébe. Ha csak egy picit is kockán forog egy tisztség, egy ösztöndíj, egy szinekúra, egy jelentéktelen hatalmi pozíció, rögtön lemond az józan gondolkodásról és visszatér a kúszó gyöktörzs emlékezetéhez. Nézzünk, találomra, egy szövegrészletet – az értelmiségiek számára abszolút releváns szöveg az elmúlt hetekben jelent meg (Klaus Iohannis államelnök sajátnak tekintett, majd elegánsan továbbpasszolt Képzett Románia című projektjéről van szó– a szerk.):
„A kutatási stratégiák szempontjából: induktív, deduktív, abduktív és retroduktív (Agabrian, 2004, 23 o.), a domináns irány az abduktív volt, tekintettel arra, hogy a konzultációs folyamat az alanyok tapasztalatainak és értelmezéseinek rekonstrukcióját és megértését célozta. Az abduktív stratégia ontológiai feltételezése azon a közismert gondolaton alapult, miszerint a társadalmi valóság a társadalmi aktorok felépítménye. Ugyanakkor az induktív stratégia is pontszerűen alkalmazásra került, az eljárás feltáró és leíró céljainak követése érdekében.”
A gyékényértelmiségi szövegre adott reakciója nem a józan gondolkodáson alapszik. (Mennyire koherens a szöveg? Mi a hasznossági értéke? Mit akar mondani?) De még a józan paraszti észre sem hagyatkozik, amint tette azt Ion Creangă, amikor a nyelvtant tanulta a papneveldében: „a hülyeség szürnyű mestersége, Isten mentsen tőle!” Nem. A gyékényértelmiségi úgy reagált, mint Pristanda (Ion Luca Caragiale Az elveszett levél című drámájának rendőr szereplője – a szerk.), a csicska: „Uram, mélyen van megírva.” Persze, egy Hegel-szöveg obskúrus átirata. O tempora, o mores!
Nem azért, hogy problémákat oldjon meg, hanem hogy saját magát népszerűsítse. A gyékényértelmiségi egóhányadosa nagyobb, mint az intelligenciahányadosa. Mint ahogy a gyékényt is főleg csomagolásra és lábtörlők készítésére használják, ez a faj is ért ahhoz, hogy szép szavakba csomagoljon dolgokat és törölje az aberrációkat azoknak a diskurzusából, akiket szolgálni igyekszik. Képes szinte bármit halálosan unalmas frázisokba csomagolni. Képes arra, hogy hitelesítse a hitelesíthetetlent. Képes arra, hogy bármely értelmezést leszállítson aszerint, hogy mi a rendelés.
A gyékényértelmiségi szofizmusok (pl. az egyszerű létezés által indokolja meg az értéket: „ezen dokumentum értékét az adja, hogy létezik”), illetve homályos és tartalmatlan okoskodások („a dokumentum megfelelő szintű rálátásra utal”, „a dokumentum átfogó”) bevetésével képes zavart kelteni. Továbbá képes eltüntetni a mocskot bármely bakanccsal írt szövegből, különösen, ha váll-lap is tartozik a bakancshoz. Noha kúszó gyöktörzse van, a gyékényértelmiségi mereven feláll (olyan is akad, amelyik spiritus rectornak képzeli magát!), ám csak csomagolásra és a kosz eltakarítására használják, aztán lenézik. De attól ő még jól érzi magát, hiszen a gyékénymező többi tagja helyesel neki.
Gondolatai és tettei által mindent elfojt. Retorikája reformista, tettei viszont mocsáriak. Összetéveszti a szavakat a cselekvéssel: J. Austin megfogalmazásával élve, azt hiszi, hogy csupán a kimondott szavakkal véghez tud vinni dolgokat. A felvállalt döntés és a határozott cselekvés az alárendelteknek és a tömegeknek való, nem a gyékényértelmiséginek. Ő belefog egy projektbe és iszapot pakol rá, vagy sorsára hagyja.
A gyékényértelmiségi értékes embereket akadályoz, mert azok nem masszírozzák túlburjánzó egóját, csöndesen támogatja a szélhámosságot, felkavarja a vizeket, nehogy felismerhetővé váljanak a plagizátorok és szélhámosok. Saját szélhámosságát retorikai füstfelhőkbe burkolja. Hirdeti, hogy reformokra van szükség, ám az intézményekben, ahol lakozik – sőt, amelyeket ideiglenesen néha irányít is – fortyog a bandaérdek, a szervezeti hatékonyság hiánya, a közpénzzel és az ország érdekeivel szembeni felelőtlenség. A társadalom reménykedve néz rá, az ésszerűség és erkölcsiség irányfényeire várva, ám gondolataival és cselekedeteivel a gyékényértelmiségi még több zavart kelt. Mindent eliszaposít. Szavainak szellője elsuhan a valóság egyre posványosabb tócsája fölött, ahol a gyékényértelmiségi tenyészik és amelynek terjedéséhez alaposan hozzájárul.
Azért írtam ezt a szöveget, mert még optimista vagyok. Még hiszem, hogy elég értelmiségi van, akik kitisztíthatják a posványt, eltávolíthatják a gyékénymezőt. Remélem, hogy ez a tömör leírás hozzásegít az invazív faj mielőbbi felismerésében. Mert ha sorsára hagyják, a gyékényértelmiségi idővel részeire hull egy erősebb szélfúvásban. De elég magot fog széthinteni, hogy a gyékénymező tovább terjeszkedjen.
Volna igény a hagyományos kantinokra, mégsem ruháznak be ilyenekbe.
A Harvard asztrofizikusa bejelentette, hogy veszedelmes idegen civilizáció űrhajója közeledik a Föld felé, és decemberben meg is érkezik. Elképzeltük, mi történne, ha az idegenek Romániában landolnának…
Pedig minden rosszat rá lehet mondani: a politikai korrektséget hírből sem ismeri, mocskos a szája, macsó, szarik az új ideológiákra… és mégis van. Sőt, dübörög.
Őszintén kíváncsi voltam, ezért megnéztem magamnak a kolozsvári belváros és a Sétatér környékének nyugalmát évente felbolygató fesztiválmonstrumot.
Dan Tanasă ismét idegengyűlölő felhívást tett közzé. Ám mielőtt bólogatna, jusson eszébe, hogy számára Ön is idegen.
Bár korábban az oktatási minisztérium azt közölte, hogy nincs pénz az üdülési utalványokra, a tárca most bejelentette: idén is kaphatnak vakációs csekkeket a tanügyi alkalmazottak.
Érdekes dolog elnézni, amint egy korábban még szájhabzó-vérnackó román politikus-megmondó lénytárs váratlanul keblére öleli a Székelyföldet. Tényleg közeleg a nagy mioritikus Utópia?
Egy autó lesodródott az úttestről Csíkszereda Csíkcsicsó felőli kijáratánál, az 578-as európai úton egy balesetet követően, hétfő délután. A helyszínen torlódás alakult ki.
Románia és Ukrajna együttműködik haditechnikai eszközök fejlesztésében, és a romániai vállalatok részt vesznek Ukrajna újjáépítésében – jelentette be hétfőn Ionuț Moșteanu védelmi miniszter, miután tárgyalt Kijevben ukrán hivatali partnerével.
Hároméves gyermek vesztette életét, hat ember pedig megsérült és kórházba vitték őket egy szerdai baleset következtében az Olt-völgyében.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Volna igény a hagyományos kantinokra, mégsem ruháznak be ilyenekbe.
A Harvard asztrofizikusa bejelentette, hogy veszedelmes idegen civilizáció űrhajója közeledik a Föld felé, és decemberben meg is érkezik. Elképzeltük, mi történne, ha az idegenek Romániában landolnának…
Pedig minden rosszat rá lehet mondani: a politikai korrektséget hírből sem ismeri, mocskos a szája, macsó, szarik az új ideológiákra… és mégis van. Sőt, dübörög.
Őszintén kíváncsi voltam, ezért megnéztem magamnak a kolozsvári belváros és a Sétatér környékének nyugalmát évente felbolygató fesztiválmonstrumot.