Románia és Oroszország: egy gyanakvásba, fagyosságba és macska-egér játékba fulladt 140 éves kapcsolat

Oroszország képviselői rendkívül aktívak Romániában, de van egy gondjuk, nevezetesen az, hogy a közvélemény szintjén széles körben elterjedt nézet, hogy Moszkva fenyegetést jelent – és ez az eltűnt kincstári vagyon, a kommunizmus exportja, az 1958-ig tartott katonai megszállás és Besszarábia eltulajdonítása miatt van így.

Putyin korszakában Oroszország politikája pontosan a második világháború utáni évek agresszív megközelítéséhez tért vissza. Moszkvának ezt a Romániával szembeni lekezelő viselkedését olyan erősen érzékeli a kollektív tudat, hogy mindenkinek nehéz feladata van, aki Vlagyimir Putyin új expanziós politikáját támogatja. Nagyon nehéz.

Köztük van a 65 éves Valerij Kuzmin (a fényképen Klaus Iohannis elnök mellett), egy Moszkvában nagyra értékelt diplomata is, aki Oroszország nagykövete volt Kisjenőben (Chişinău) és aki 2016-ban kezdte meg bukaresti diplomáciai kiküldetését.

Valerij Kuzmin egy diákjai korlátaival szemben nem nagyon megértő matematikatanár benyomását kelti. Interjúiban és nyilvános megszólalásaiban, a nem mindig jól kalibrált diplomáciai üzenetei mellett azt is közvetíti, hogy kész a végtelenségig ismételgetni, hogy a deveselui pajzs fenyegetést jelent Oroszországra nézve, holott a NATO, az AEÁ és Románia hivatalosságai sohasem beszéltek erről másképpen, mint védelmi rendszerről. A jelenlegi védelmi miniszter, Mihai Fifor (PSD) baklövését kivételnek kell tekinteni.

Süketek párbeszéde és stratégiaváltás

2018-ban lesz 140 éve, hogy Oroszország és Románia között diplomáciai kapcsolatok jöttek létre, a két ország viszonya pedig a „majdnem jegelt” szinten van, ahogy azt nemrég a román diplomácia egyik képviselője mondta. Bár Oroszországnak egy sor támogatója van Romániában, akik ezt opportunizmusból, a kommunista korszak iránti nosztalgiából vagy azért teszik, mert bizonyos anyagi érdekek vezérlik őket, Moszkva képviselőinek üzenete a románok által átélt szenvedésekből épült falba ütközik, melyet a „nagy keleti barát” okozott nekik, ahogy a kommunista propaganda a Szovjetuniót nevezte.

„Süketek párbeszéde zajlik köztünk és Oroszország között. A nagykövet úr seregnyi diplomatával körbevéve jön a román féllel folytatott találkozókra, tart egy beszédet, melyben barátian megfedd minket, mi mosolygunk, majd távozik és mi a dolgunkkal törődünk”, írja le a Külügyminisztérium egyik képviselője a Kuzmin úrral folyó találkozókat.

Moszkva képviselői tudják, hogy a Romániával létező kapcsolatok új perspektívája hivatalos úton nem indulhat ki másból, mint az elkobzott kincstári vagyon visszaszolgáltatására vonatkozó érzékeny beszélgetésből, melynek Oroszországban maradt részének értéket hárommilliárd dollárra becsülik.

A román gazdaság nagyot fejlődött az utóbbi 30 évben, az egy főre eső GDP nagyon megközelítette az oroszországit. Romániának 2018-ban 26 500 dollár/fő lesz a GDP-je, míg Oroszországnak 27 800 dollár/fő, a The World Factbook szerint.

Románia már csak kis mértékben függ az orosz gázimporttól, ez a gazdasági helyzet pedig számtalan lehetőséget kínál a román diplomáciának arra, hogy sikeresen elkerülje az Oroszország felől érkező nyomásgyakorlást.

Annak érdekében, hogy kimozdítsa a román diplomáciával meglévő kapcsolatokat ebből a holtpontból, Kuzmin úr arra kényszerült, hogy jelentősen kiszélesítse az orosz–román kapcsolatok palettáját, „számos látogatást tett az országban, felhasználva egyes vidéki politikusok jóindulatát, a nagykövet megyei tanácsi elnökökkel, polgármesterekkel, egyetemi professzorokkal szokott találkozni”, mondta a Külügyminisztérium egyik névtelenségét megőrizni akaró képviselője.

Mi az orosz diplomácia célja Romániában

Oroszország stratégiája az, hogy „hosszú és nehezen megjegyezhető nevű” egyesületekből álló hálózatot hozzon létre Romániában, ahogy azt ugyanaz a diplomata mesélte, azzal a céllal, hogy olyan események hosszú sorát produkálja, melyekbe minél több embert be lehet vonni, hogy Moszkva üzenete átadható és meghallható legyen.

Vlagyimir Putyin Európai Unióval, tehát Romániával is kapcsolatos politikája a következő: le akarja rombolni az emberek bizalmát, arra akarja őket rávenni, hogy kételkedjenek abban, amit a környezetükben látnak és hallanak oly módon, hogy a megfelelő pillanatban számításba vehető lehetőségnek tekintsék a Moszkvából érkező üzenetet.

„Azt hiszem, az orosz diplomácia még mindig ugyanúgy működik, mint a XX. században, annak a geopolitikai elvnek az alapján, mely szerint minden környező országnak meg kell szereznie Moszkva beleegyezését, hogy tegyenek valamit a biztonság terén, vagy sem. Ez ugyanaz a domináns hozzáállás, amilyen a Szovjetunió idejében nyilvánult meg”, mondta Andrej Szoldatov orosz újságíró a Ziare.comnak adott interjújában, amikor a Kreml által képviselt külpolitika stratégiáját írta le.

1878. október 15-ét tekintik annak az időpontnak, amikor elkezdődtek az Oroszország és a Román Fejedelemségek közötti diplomáciai kapcsolatok. Ez az az év, amikor a Cári Birodalom az orosz–román szövetség Oszmán Birodalom fölött aratott győzelme nyomán elismerte az Egyesült Fejedelemségek függetlenségét. D. F. Stuart orosz nagykövet azon a napon adta át akkreditálási levelét a jövendőbeli I. Károly királynak.

Egy bejelentett memorandum az egy alá nem írt memorandum

Ma, 140 évvel később, Oroszország képviselői a Vörös Hadsereg Kórusával menetelnek Romániában, előadásokat tartva a kommunizmusról nosztalgiázóknak, 65 lejt követelve a legolcsóbb jegyért. „Arra kértek bennünket, hogy engedjük be vízum nélkül a kórus tagjait, mert a nagykövetség kulturális cserének tekinti ezeket az előadásokat. Azt mondtuk nekik, hogy ez nem lehetséges, tekintettel arra, hogy jegyeket árulnak”, mondta egy névtelenségét megőrizni kívánó román diplomata.

140 évvel a Románia és Oroszország közötti diplomáciai kapcsolatok kezdete után ezek macska-egér játékká változtak, melyben gyorsan cserélődnek a szerepek.

Oroszország képviselői sietnek nagy csinnadrattával bejelenteni, Maria Zaharován, az orosz Külügyminisztérium szóvivőjén keresztül, hogy köztük és a Craiovai Tudományegyetem között létrejött egy „diplomáciai memorandum”, bármit is jelentsen egy ilyenfajta dokumentum. A közlemény megjelenése után nem sokkal az egyetem vezetősége cáfolja az információt: „A Craiovai Tudományegyetem nem írt alá és nem szándékozik aláírni semmilyen memorandumot az orosz Külügyminisztérium Diplomáciai Akadémiájával.”

Egy másik vitatott eset a román Alkotmánybíróságot vezető Valer Dorneanu részvétele volt a Szentpéterváron, Vlagyimir Putyin védnökségével megtartott International Legal Forum-on. Románia Külügyminisztériuma akkor figyelmeztette Dorneanu urat, de ő ezt figyelmen kívül hagyta.

Egy másik kisebb „jegelt konfliktus” ezekben a napokban zajlik a 2. kerületi Polgármesteri Hivatal egyik képviselője, Dan Cristian Popescu (PNL) és Gabriela Firea főpolgármester között a Tolbuhin park nevének megváltoztatásáról. Dan Cristian Popescu azt állítja, Gabriela Firea (PSD) azért tagadja meg a Vörös Hadsereg egyik tábornoka előtt „tisztelgő” park nevének megváltoztatását, mert „a Kremlből kapott utasításokra hallgat”.

Mi zavarja Oroszországot Románia esetében? A NATO, az Európai Unió és a szankciók

„Ők (az orosz nagykövetség képviselői – a szerz.) mindenféle entitásoknak osztogatnak meghívókat, mi rohangálunk azok után és a címzetteknek elmondjuk, hogy nem helyes elfogadni egy Krímbe szóló tanulmányi ösztöndíjat”, írja le egy román diplomata a Moszkva Romániában jelen lévő hivatalos képviselőivel meglévő bonyolult kapcsolatot.

A 140 évnyi diplomáciai kapcsolatot megünneplő esemény az eddigieknek megfelelő volt, szűk körben zajlott.

A Külügyminisztériumban egy „levéltári dokumentumokból álló kiállítást” szerveztek: „Az eseményen részt vett az intézményközi kapcsolatokért felelős államtitkár, Maria Magdalena Grigore.

Az államtitkár beszédében felidézte a kétoldalú történelem fő momentumait, mint például az orosz–román–török háború, Románia függetlenségének kivívása és a román állam és a Cári Birodalom közötti diplomáciai kapcsolatok létrehozása. Ugyanakkor kihangsúlyozta, hogy a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének konstruktív és pragmatikus, mindkét fél érdekeit figyelembe vevő agendán kell alapulnia.

Az eseményen jelen volt az Orosz Föderáció bukaresti nagykövete, Valerij Kuzmin, orosz és román diplomaták, az akadémiai világ román–orosz kapcsolatok történelmének területével foglalkozó képviselői”, áll a román fél által a Külügyminisztérium honlapján közzétett hivatalos közleményben.

Oroszország nagykövete, Valerij Kuzmin szintén beszédet mondott: „… az orosz diplomáciai misszió vezetője megemlítette az országaink népei közötti kapcsolatok hagyományosan baráti jellegét, kihangsúlyozta az Orosz Birodalom döntő hozzájárulását a modern Románia területének oszmán iga alóli felszabadításához, az első világháború folyamán minden téren támogatást nyújtva szövetségesének.

A nagykövet megemlítette, hogy ma is impozáns potenciál van a kölcsönösen előnyös együttműködésre, mely az Európai Unió Oroszországgal szembeni szankciópolitikája miatt marad kihasználatlanul. Annak ellenére, hogy egy évvel Románia NATO-csatlakozása előtt baráti és együttműködési megállapodást írtak alá Moszkva és Bukarest között, számos olyan területet befagyasztottak, melyek kölcsönösen előnyösek lettek volna ennek az együttműködésnek a szempontjából, és az esetek többségében nem az Orosz Föderáció hibájából”, áll az Oroszország bukaresti nagykövetsége által közzétett közleményben.

A két hivatalos állásfoglalásból megfigyelhető a Románia és Oroszország közötti diplomáciai kapcsolatok „jegelt” stádiuma, megfigyelhető Moszkva bosszússága a Románia és az Európai Unió közötti erős kapcsolat miatt, de a NATO-hoz való  tartozásunk miatti idegessége is.