Románia a jövendőbeli európai szankciórendszer tesztelésének iskolapéldája

Románia pontosan az Európai Tanács elnökségének átvétele előtt hozza magát többszörösen hátrányos helyzetbe, amilyenben sohasem került a forradalom utáni európai pályája során.

Itt elsősorban egy olyan helyzetre utalok, mely éppenséggel nevetséges, ha nem lenne iszonyatosan aggasztó abban az esetben, ha valakit érdekelne az európai ügyek menete. Napok óta próbálok felidézni a brüsszeli tudósítói minőségemben eltöltött negyed évszázadból egy olyan pillanatot, mely megfelel annak, amin most hazánk keresztül megy, olyan valósággal szembesülve, mely teljesen furcsa ahhoz képest, aminek a jövendőbeli politikai betagozódási játékban következnie kellene.

Egyetlen olyan ország sem jutott eszembe, mely egy ilyen pillanat előtt, mint amilyen a soros elnökség átvétele,

ennyire fájdalmasan sok és kemény megjegyzést gyűjtött volna össze az európai csúcsintézmények ennyi képviselője részéről.

Csakhogy mintha nem lett volna elég az, amit az Európai Parlamentben hallottunk, most az a távlat áll előttünk, hogy bárhogyan osztanák a kártyákat az európai hatalom legmagasabb szintjén, bárki lenne – például – az Európai Bizottság jövendőbeli elnöke, a kérdéses személy máris legalábbis negatív megjegyzéseket fogalmazott meg hazánkkal kapcsolatosan. A néppártiak vagy a szocialisták által előreláthatóan jelölt fő játékosokról, Manfred Weberről (EPP) és Frans Timmermansról (európai szocialisták) van szó és nem fogom önöket kiborítani azzal, hogy idézem a Romániára vonatkozó véleményeiket, melyekhez a liberális és a zöld frakciók felől érkezők is társulnak.

Miért ultrakomoly helyzet ez? Mert az eddigi szabály szerint minden egyes ország egy európai politikai család ernyője alatt kiszámíthatóan fejlődve élt az esélyeivel. Mely támogatta és szükség esetén megvédte.

Bennünket most ki fog megvédeni?

Figyeljék meg alaposan, mi történt eddig, és látni fogják, hogy többszörös támadás, nagyon kemény bírálatok alatt állunk, melyek az összes európai politikai családtól érkeznek, a szélsőséges nacionalisták kivételével. Íme, amikor bebizonyosodott, hogy nagy lobbira van szükség Románia mellett, a bukaresti politikusoknak nem álltak a rendelkezésükre a szükséges barátságok és hiteles magas szintű tájékoztatási csatornák annak megértéséhez – legalább ebben a pillanatban –, hogy semmiképpen sem az a határozat jelenti a nagy veszélyt, amelyről november 1-én készül szavazni az Európai Parlament. Mint ahogy önmagában nem az az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus jelentése sem, bármennyire kemény vagy vádló is lenne. Vagy az Európai Tanács GRECO-n keresztül ismertetett megfontolásai vagy a Velencei Bizottság véleménye.

A valódi gond az, hogy mindezek összeadódnak és olyan hatást fejthetnek ki, mely nemcsak Romániára, mint iskolapéldára gyakorolna mély hatást,

hanem az egész törvényhozási felépítmény jövendőbeli struktúrájára is, melyet az európaiak a következő időszakban akarnak formalizálni, amikor bevezetik a jogállamiság értékeit megsértő tagállamok elleni új szankcióformákat. Mit jelentenek ezek a viták?

1. Lemondás az egyhangú szavazási rendszerről és áttérés egy minősített többségire, vagy a büntetési folyamat alsóbb szakaszai esetében akár egy egyszerű többségire is.

2. A „nukleáris opció” típusú szankció a 7. cikkelyre történő hivatkozással megmarad, de utolsó lehetőségként, miután az összes többi, sokféle és nagyon hatékony lehetőséget kimerítették. Például az európai intézményekben most folyó viták azon elgondolás mentén haladnak, hogy kialakítanak egy szilárd bővített keretet a kötelezettségszegés típusú eljárások használatára. Mint amilyen most a Lengyelországgal szembeni, melyet éppen a jogállamiság megsértései miatt idéztek az Európai Unió Bírósága elé. Ebben az esetben egyre többször láthatunk majd hivatkozásokat a Szerződés 19.1. cikkelyére, az Emberi Jogok Európai Chartájának 47. cikkelyével kombinálva, amelyben arra kötelezik a tagállamokat, hogy

biztosítsák a szükséges fellebbezési lehetőségeket, melyek effektív védelmet biztosítanak azokon a területeken, ahol az európai jog az elsődleges.

3. A közösségi alapok biztosításának feltételekhez kötése minden területen és/vagy az európai finanszírozású együttműködési programokban való részvétel más országokkal, a jogállam értékeinek tiszteletben tartásától függően, külön kiemelve az igazságügy függetlenségét és az alkotmányos normák betartását.

4. Konszenzus van arról is, hogy ezeket a döntéseket nagyon gyorsan ki kell egészíteni (egyesek szerint meg kell előzni) olyan nagyon határozott politikai lépésekkel, melyek azt mutatják, hogy a politikai pártok többé nem tűrik majd el olyan nemzeti szervezetek létezését, melyek megsértik az európai értékek rendszereit. Azután jutottak erre a következtetésre, miután az EPP-sek az Orbán Viktornak és pártjának nyújtott feltétlen támogatás miatt álltak éveken keresztül a bírálatok kereszttüzében. Ezért aztán Jean-Claude Juncker most azt állítja, hogy Orbánnak „már nincs helye az EPP-n belül”. Joseph Daul, ennek az európai politikai szervezetnek az elnöke pedig azonnal kiterjesztette a bírálatok körét, azt mondva, hogy némiképp igazságtalan dolog csak Orbánról beszélni, nem említve olyan országokat, mint Málta, Szlovákia vagy Románia. Ez érdekes és sokatmondó dolog, hogy egy esetleges jövőbeni kizárási játék mérlegének kiegyensúlyozása érdekében Hannes Swoboda rendkívül befolyásos és tisztelt osztrák politikus, aki éveken keresztül vezette az Európai Parlament szocialista frakcióját, bejelentette, hogy

„a szociáldemokrata családnak meg kell válnia vitatott tagjaitól, mint amilyenek a romániaiak,

akik politikáinak nagyon kevés közük van a szociáldemokráciához. Nevükön kell neveznünk a dolgokat. (…) Rosszat tesz nekünk olyan pártok jelenléte, melyek nem tartják tiszteletben az elveinket”. És – egyes források szerint – elképzelhető, hogy Tăriceanu úr pártjának is lesznek bizonyos ilyen jellegű gondjai, mert – egyes források szerint – elképzelhető, hogy Verhofstadt úr, az ALDE EP-n belüli vezetője alaposan elgondolkodik majd azon, hogy az európai parlamenti választás után Cioloş pártját fogadja majd be a csoportjába (akivel már kolléga az Emmanuel Macron által kezdeményezett platformban).

5. Szintén most, e feszültségekkel teli időszakban történik egy teljesen szokatlan dolog, nevezetesen Corina Creţu európai biztos tiltakozása a Viorica Vasilica Dăncilă által vezetett kormány ellen, miáltal azon szüntelen vádak miatti kétségbeesésének ad hangot, melyekkel azt próbálja elleplezni a kormány, hogy képtelen elfogadható projektekkel előállni és lehívni az európai pénzeket. Ami annak a jele, hogy elvágják az utolsó és legfontosabb hozzáférési lehetőséget a brüsszeli fő döntések területéhez. Továbbra is (vagy ezúttal is) figyelmen kívül hagyva azt, hogy Creţu asszony életbevágóan fontos adu lehetne a nagyon bonyolult tárgyalások előkészítésében és lefolytatásában ebben az időszakban, amikor az európai parlamenti választás előkészítése és az európai intézmények jövendőbeli csúcsstruktúráinak összetételére vonatkozó előzetes döntések meghozatala zajlik.

Így aztán mi tettük magunkat sebezhetővé és helyeztük magunkat – kezesen közömbösen – az álló célpont helyzetbe.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.