Hogy egyeztethető össze Romániában a mesterséges intelligencia a pottyantós budival?

James Joyce, a Nagy Ír Éhínség után született híres szerző egyik idézete így hangzik: „Holnap az leszek, amivé ma akartam válni.” Ha országprojektet kellene építenünk erre az erős érzelmi töltetű eszmefuttatásra, gondolatainknak minden bizonnyal afelé kell szállnia, hogy miként lesz képes társadalmunk és gazdaságunk megfelelően élni a negyedik technológiai forradalom lehetőségeivel.

Románia számára a fekete-tengeri földgáz az az eszköz, mellyel hazánk olyan alapot építhet, melynek segítségével tompíthatja a jövő gazdaságával való ütközés hatását. gyrészt, az energetikai forrásokhoz való hozzáférés és azok hasznosítása két olyan mutató, mely rávilágít egy ország élet- és fejlettségi színvonalára. Másrészt, akik azt képzelik, hogy az új technológiák nem fognak Romániában is mélyreható társadalmi következményekkel járni csak azért, mert ma szegények és mozgásképtelenek vagyunk, biztosan úgy maradnak majd meg a kollektív emlékezetben, mint akik tíz évvel ezelőtt nem akartak hinni a vezeték nélküli telefonban, vagy a kábeles televízióban.

Az, hogy Románia Parlamentjében hiányzik a vita a fekete-tengeri földgáz hasznosításának módjáról, nemcsak ostobábbnál ostobább összeesküvés-elméleteket táplál, hanem még az országnak valamilyen jövőt felépíteni szándékozó legkisebb kezdeményezést is megmérgezi. Miért? Mert a következő két kérdésre kell minél hamarabb választ adnunk: mit kezdünk a fekete-tengeri gázkitermeléssel, és mibe fektetjük be az adókból és díjakból származó pénzt?

Földgáz-finomítás: a 70-es évek vagy a jövő petrolkémiája?

A petrolkémiai folyamatok a társadalom számára elengedhetetlen két széles termékcsoport szintjén hasznosítják a kőolajat és a földgázt. Az első azokat a hagyományos termékeket tartalmazza, melyeken a 70-es évek ipari forradalma alapult. A második kategória egy sor fejlettebb terméket tartalmaz, melyek a negyedik technológiai forradalmat táplálják.

A földgáz magasabb rendű hasznosításából származó műanyagok iránti kereslet meghaladja az alumínium, acél vagy cement iránti igényt. A műanyag hasznosítása egyre változatosabb és megszokottabb a mai gazdaságot működtető termékekben, akár napelemekről, szélturbinákról, épületek hőszigeteléséről, elektromos alkatrészekről, digitális berendezésekről, akár orvosi felszerelésekről van szó.

Világszinten egyre nagyobb a petrolkémiai termékek iránti kereslet, mert alapvető módon járulnak hozzá a fenntarthatósághoz, a mobilitáshoz és a hőkomforthoz, a mai ember három olyan igényéhez, melyek javítják az életminőségét. Ahogy ez nő, úgy nő az ilyen termékek iránti kereslet.

Néhány példa. A műtrágyák növelik a növények tápértékét és megvédik őket a kártevőktől, ami magasabb mezőgazdasági hozamhoz és nagyobb termeléshez vezet, így pedig tartani lehet a lépést a lakosság növekedésével.

A műanyagot az egész élelmiszeripari rendszerben használják, akár konzerválásról, csomagolásról vagy szállításról, szilárd, folyékony vagy fagyasztott élelemről van szó.

Műanyagok integrálásával lehetett könnyebb járműveket készíteni, melyeknek alacsonyabb az üzemanyag-fogyasztásuk.
Az épületek energetikai hatékonysága, amit egyre jobban szorgalmaz az Európai Bizottság, a vegyipari feldolgozással létrehozott termékeken alapul.

A vegyipari termékek szintén szerepet játszhatnak a megújuló energia új nemzedékével kapcsolatos kiadások csökkentésének újabb szakaszában is. A szélenergia terén, például, a műanyagalapú könnyű anyagokat hosszabb lapátú turbinák gyártására lehet használni, ezzel mind az energiatermelés hatékonyságát, mind tartósságukat növelni lehet, csökkentve a karbantartási költségeket és implicit módon a fogyasztók által fizetett számlát is.

Ilyen körülmények között egyre nagyobb szerepe van az újrahasznosításnak, mert óvja a környezetet, növeli a termékek élettartamát, csökkenti az anyagveszteséget és segíti a hatékonyabb felhasználást. Például egy kétszer használt műanyagpalack felére csökkenti az új palackok gyártásához szükséges anyag mennyiségét.

Mivel az Európai Unió egyik fő földgáz-kitermelője, Romániának esélye van újra úttörővé válni ezen a területen a fekete-tengeri földgáz magasabb rendű, napjaink fogyasztási igényeihez igazított hasznosításával, amivel a következő nagy hátrány is kiküszöbölhető: Románia ma 2 milliárd euró értékben exportál petrolkémiai termékeket, miközben 8 milliárd euró értékben importál, melyek közül sokat tőlünk vásárolt nyersanyagból gyártanak!

Mit jelent, valójában, a jövő gazdasága?

Az energetikai váltás a szénről az elektromosságra és a technológiai robbanás a szemünk láttára változtatja meg életstílusunkat. Az energia már nem a szuverenitás attribútuma lesz, hanem egy hatékony mérési rendszerekbe csomagolt egyszerű szolgáltatás. A korábban autarchiát és elszigeteltséget feltételező fogalomnak számító energetikai függetlenség kezd eltűnni. Vele együtt a múltban leragadt politikusok is.

E fogalom helyett megjelent az energetikai biztonság, vagyis az energiaforrások elérhető áron történő megszakítás nélküli rendelkezésre állása. Ez a célkitűzés pedig az energetikai ágazatba történő beruházásokat feltételez új források feltárása, új szállítási és összekapcsolási útvonalak, de finomítási és elosztási kapacitások kiépítése érdekében is, hogy táplálni lehessen a gazdasági fejlődést. Akinek olyan infrastruktúrája lesz, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, össze lesz kapcsolva és ráadásul még termelő is lesz, az lényeges szerepet fog játszani a világ gazdaságában. Aki nem, az eltűnésre van ítélve.

A minél több energetikai forráshoz való hozzáférés segíteni fogja az államot a jövő gazdaságának felépítésében, mely gazdaság az adatok és az információk feldolgozásának és gyors elemzésének képességén alapul majd. A statisztikai, fogyasztásprofilozási és trendértelmezési programok már most is megjelentek az idegenforgalomban, az ingatlanpiacon, a bankrendszerben, az egészségügyben, a közlekedésben, a közigazgatásban és a katonai területen. E számítógépek alkatrészei a petrolkémián alapulnak és energiával működnek.

A petrolkémiai feldolgozással létrehozott műanyagot máris használják a 3D nyomtatók segítségével zajló gyorsépítkezési folyamatokban, mely nyomtatók növelik a tárgyak gyártási és másolási fokát, akár lakásokról, akár alkatrészekről beszélünk. Az egészségügyi rendszerben egyre kifinomultabbá válnak a műanyagon alapuló protézisek. Például vannak olyan fémből és műanyagból készült protézisek, melyeket az artrózis gyógyítására és az ízületek megmentésére használnak. Mit jelent ez? A várható élettartam növekedését.

Miként egyeztethető össze a mesterséges intelligencia a pottyantós budis iskolákkal?

Az energetikai források nyersanyagként és magasabb rendű felhasználással létrehozott petrolkémiai termékekként történő mindezen új felhasználásaihoz társulnak még az együttműködő gazdaságban használt új technológiák is, melyek lassan, de biztosan kezdenek egyre nagyobb szeletet kihasítani a hagyományos üzleti tevékenységből. A Booking.com bezárta a hagyományos idegenforgalmi ügynökségeket, az UBER pedig félreállította a taxisokat.

A blokklánc, például, nemcsak a banki és pénzügyi rendszert változtatja majd meg radikálisan, hanem az egészségügyi és az identitáskezelési rendszereket, az iratcsere feldolgozását, a származás dokumentálását, vagy az élelmiszertermékek kereskedelmi útvonalának nyomon követését is.

Az arcfelismerést egyaránt használják a katonai területen, a nemzetbiztonsági rendszereken belül, mint ahogy marketingre is, a fogyasztók profiljainak és tipológiáinak felállítására. A iPhone X esetében a telefonzár feloldására használjuk. A jövőben eltűnt személyek felkutatására, a nem látók segítésére, kriminológiában és kriminalisztikában is.

Azt mondták, hogy az artikulált nyelvezet emberekre jellemző kommunikálási rendszer. Nos, az emberi nyelv feldolgozása volt az egyik olyan terület, ahol a mesterséges intelligencia a legnagyobb eredményeket elérte. Minél jobban képes egy AI-rendszer hatékony nyelvi előrejelzésekre, annál inkább bevezethető a kereskedelmi felhasználásba. Sok call center-ben már egy robot hangja váltotta fel az embereket. A kórházakban az AI-vel együtt dolgozni képes orvosok feladata könnyebbé válik, mert a látleleteket és a kezelési lehetőségeket a mesterséges intelligencia határozza majd meg. De ez az egészségügyi rendszer teljes újragondolását jelenti, ahol az emberi egészségügyi káderek egyre kevesebben lesznek, ha nem képezik át magukat arra, hogy együtt dolgozzanak az AI-val.

A külföldi szupermarketekben szinte már nem is látni pénztárost, csak néhány gép van, melyekkel a vevő leolvastatja a vonalkódot és kártyával kifizeti a megvásárolt árut. Az autonóm módon vezetett gépkocsik kellemesek lesznek az utasok, de kellemetlenek a gépkocsivezetők számára, akik vagy továbbképzik magukat és megtanulnak több gépkocsit egyszerre vezetni egy botkormány segítségével, vagy elvesztik a munkájukat. Az augmentált valóságnak jelentős hatása lesz az oktatási rendszerre.

De felmerül bennünk a kérdés, hogy miként lehet összeegyeztetni az új technológiákat azokkal az iskoláinkkal, ahol a budi az udvar végében van? Nos, sehogy! Ez nem jelenti azt, hogy ha nálunk az iskoláknak udvari budijuk van, az országutak kétszer egysávosak, a kórházakban pedig felzabálnak a mikrobák, akkor mi védve leszünk az új technológiai forradalommal szemben. Nem, ez masszív elnéptelenedést, a lakosságnak az erősen urbanizált térségekbe való koncentrálódását és egy óriási társadalmi nyomást jelent majd arra, hogy valamilyen megoldásokat találjanak azok számára, akik nem akartak, nem tudtak vagy nem voltak képesek alkalmazkodni az új valósághoz.

Miként készülünk fel a jövőre?

A világ más államai már időben nekiálltak a házi feladatoknak. Nemcsak masszívan befektetnek mindezekbe a területekbe, de intézményi szempontból is kezdik megszervezni magukat. Az Egyesült Arab Emirátusokban és Svédországban létrehozták már a Jövő Minisztériumát, melyekben munkacsoportok készítik elő ezt az új kulturális és társadalmi-gazdasági sokkot.

Nálunk a költségvetésből ma egyszerűen siralmas összegeket fordítanak oktatásra és kutatásra, két olyan területre, melyeknek Romániában ma még csak miniszterük sincs. Minél gyorsabban fogjuk betartani az Oktatási Paktumot, ahogy a hadsereg számára képesek voltunk biztosítani a GDP 2 százalékát és minél masszívabban fektetünk majd be a kutatásba és az innovációba, annál gyorsabban építjük majd újjá alapjaiból az oktatási rendszert.

Az új technológiák új, jobban fizetett munkahelyeket hoznak majd létre, de ugyanakkor társadalmi drámákat is okozni fognak azok esetében, akik nem tudnak alkalmazkodni, vagy nem jutnak hozzá minőségi programokhoz, melyek megfelelnek a jelenlegi és jövőbeni igényeknek.

Ugyanakkor szociális védelmi mechanizmusokra lesz szükségünk, hogy senkiről se mondjunk le. Nézzék meg ennek az új energetikai átmenetnek az első jeleit: a szén kiszorul a termelésből. A román állam semmivel, de tényleg abszolút semmivel sem készül a zsíl-völgyi, eddig bányászatra alapozott egyiparos térségek szociális megmentésére. Romániának egyszerűen lyuk támad majd a közepén. Talán nemzetbiztonsági gondnak tűnik, hogy az ország közepe elnéptelenedik és elszigetelődik az ország többi részétől?

És térjünk vissza a fekete-tengeri gázhoz, Liviu Dragneához, a Szociáldemokrata Párthoz és az offshore-törvényhez. Mintha e forrás tétje és a felelős politikusok meglétének tétje egyre nagyobb lenne, nem igaz?

Megoldás a jövőbeni román gazdaság számára

A hibrid vagy teljesen elektromos járművek akkumulátorainak és alkatrészeinek gyártása lesz a jövő nagy iparága.
Az Európai Bizottság alelnöke, az Energetikai Unióért felelős Maroš Šefčovič és a regionális politikáért felelős Corina Creţu európai biztos elindítottak egy Akkumulátorok Szövetsége nevű interregionális partnerséget.

Szlovénia, Franciaország, Spanyolország és Olaszország kapnak majd e program keretében pénzügyi támogatást az Európai Bizottságtól, hogy közös projekteket dolgozzanak és terjesszenek ki az akkumulátorokhoz szükséges fejlett anyagok területén, egy intelligens szakosodási célú kísérleti akció keretében.

Hiányzik valaki ebből a válogatott klubból. Egy földgáztermelő. Miért ne lenne ez Románia? A fekete-tengeri földgázforrásokkal mi lennénk a harmadik legnagyobb termelő az EU-ban! De miért kellene egy földgáztermelőnek csatlakoznia ehhez a Szövetséghez? Mert a lítium-ion akkumulátorokat petrolkémiai termékekből gyártják, a váztól kezdve a felhasznált vegyi adalékokig, a sejtszövetes csomagolásig és egyéb komponensekig. Romániának sürgősen elő kellene állnia egy e szektorra vonatkozó fejlesztési tervvel és nem kellene elszalasztania, ahogy azt más esetekben tette, az Európai Bizottság innovatív területek iránt mutatott érdeklődését.

Miért orosz vagy algériai földgáz hasznosításából származó petrolkémiai termékekkel erősödne ez az ágazat az EU-ban és nem román gáz hasznosításából? A következő költségvetési időszakban 30 milliárd eurót fordítanak a közlekedési ágazat széntelenítésére, mobilitásra és összekapcsolásra szolgáló stratégiai befektetésekre. Talán jó lenne, ha Románia nem maradna le erről a vonatról és kihasítana egy szeletet ebből az összegből. Különben „ma lesz az a «holnap», amelytől tegnap féltél” (Mark Twain).