Bár pénzként robbant be a bitcoin a piacra, valójában nem látja el a pénz alapvető funkcióit, és nem is fogja. Ráadásul ennek oka éppen a mögötte álló, innovatívnak szánt technológia – derült ki gazdasági szakemberek izgalmas beszélgetésén, amelyet a Kolozsvári Akadémiai Bizottság szervezett a múlt hét végén.
A KAB meghívta Székely Leventét, az Európai Bizottság statisztikai hivatalának, a Luxembourgban működő Eurostatnak a munkatársát, akivel Nagy Bálint Zsolt, a BBTE közgazdaságtan karának oktatója beszélgetett, de a vitadélutánként beharangozott beszélgetésbe Néda Zoltán fizikus, egyetemi tanár és informatikai szakemberek is beleszóltak. Ennek ellenére, vagy talán épp emiatt a beszélgetés végig izgalmas és érthető tudott maradni a pénzt hétköznapi szinten költő emberek számára is.
Székely Levente gazdasági szakember, az Eurostat munkatársa | Fotók: Szabó Tünde
Azt, hogy mi a pénz,
egyáltalán nem olyan egyszerű meghatározni, mint elkölteni. Főként úgy, hogy alig tanulunk róla az iskolában. Székely Levente se a kimerítő, hanem az egyszerűbb magyarázattal kezdte: a történetivel. Eszerint addig nincs szükség pénzre, amíg mindenki azt fogyasztja, amit megtermel. De ha azt fogyasztaná, amit más termelt, és épp nem tud olyasmit cserébe adni, ami a másiknak kellene, akkor utólagos visszafizetésre tesz ígéretet, azaz adóslevelet állít ki.
De ha mindenki mindenkinek, akivel terméket akar cserélni, külön adóslevelet adna, az egyrészt azt feltételezné, hogy mindenki mindenkiben megbízik, másrészt az adósságok hálózata túlbonyolítaná a rendszert. Ezért egy idő után csak azoknak az adóslevelét fogadták el, akikben leginkább megbíztak, hogy betartja a szavát. Majd ezeket váltotta fel a pénz mint még általánosabb, de jól számszerűsíthető adóslevél, amelyben általános a bizalom.
A mai pénz sajátos adóslevél,
mert a gazdasági élet minden szereplője megbízik abban, hogy azt a többi szereplő elfogadja termékekért, szolgáltatásokért cserébe. Ezt az általános bizalmat a pénz négy feltétele, funkciója erősíti, vagyis pénz az, ami egyszerre és nagymértékben teljesíti az alábbi négy feltételt:
- törvény írja elő, hogy használható és elfogadandó fizetésre (épp a lejre egyébként nincs törvény, az alkotmány szögezi le, hogy Romániában ez a fizetőeszköz);
- beépül a közvetlen árucsere helyébe és megkönnyíti a cserét;
- árak és vagyonok egyezményes értékmérője;
- vásárlóereje relatíve stabil marad (holnap ugyanazt meg tudom venni öt lejért, mint ma, sőt esetleg jövőre is), és így a felhalmozás eszközévé tud válni.
A pénznek három lényeges fajtáját használjuk (nem, nem a lej, euró és forint):
- a készpénzt, amely lényegében a kibocsátója, a jegybank tartozása a háztartási szektor felé,
- bankbetéteket, amely a kereskedelmi bankok tartozása zömmel a háztartási szektor felé,
- és a jegybanki tartalékot, amely a jegybank tartozása a kereskedelmi bankok felé.
Az összes készpénz valamely valutában elenyésző mértékű a pénz többi fajtájához képest. Az összes valutában jelenleg forgalomban lévő érme és bankjegy összege mintegy 7,6 billió dollár, a világon most használt összes arany értéke 7,7 billió dollár, a látra szóló betétek (ahol nincs lekötve a számlán tárolt pénzünk, a bank mégis kamatot fizet utána) értéke 29,2 billió dollár.
A vállalatok, vagyonok, kriptovaluták, tőzsdék értékét pénzben mérjük (össze), de mindegyiket másként, ezért annyira mégsem összehasonlíthatók. Hogy mégis érzékeljük valahogy a méreteiket, Székely Levente ezt a két – 2018 októberében érvényes – ábrát mutatta, ahol egyes országok GDP-jét, kriptovaluták akkori értékét, vállalatok értékét dollárban mérte össze:
A világ összadóssága 215 billió dollár úgy, hogy ebbe minden szektor adósságát beleszámolták, és nagyjából ennyire becsülik a világ összes ingatlanának együttes értékét is. A származtatott pénzügyi eszközök (amelyekről sajnos az előadó nem sokat beszélt) értékét még ennyire se lehet megbecsülni: az érték alsó határát 544 billió dollárra, a felső határát ennek mintegy kétszeresére teszik. Ezeknek az eszközöknek csak kisebb hányadát tranzakcionálják valamelyik tőzsdén, a világ „pénzének” zöme a tőzsdén kívüli pénzügypiacokon forog, leginkább bankközi ügyletekben.
Az, hogy mi adja a pénz értékét,
időben változott: korábban az előállításához szükséges anyag (fém, nemesfém) vásárlóereje, majd az úgynevezett aranyfedezet. Aranyból viszont már jóval kevesebb van, mint pénzből, ahol a készpénzt ugyan az állam, illetve a jegybank bocsátja ki, de a többségét, a számlapénzt a kereskedelmi bankok teremtik (és semmisítik meg: a bankszektor igazodik a gazdaság aktuális igényeihez). Az arany univerzális átválthatóságát az olyan külső sokkok, mint a ´70-es évekbeli olajválság szüntették meg fokozatosan, mivel nagy kilengést kívántak meg a pénztömegben, amelyet a pénz aranyhoz kötése nem tudott biztosítani. Így a pénz értékét bizalmi egyezmény adja.
Egyre gyakoribb vélemény, hogy még aranytartalékra sincs igazán szükség, mert inkább teher, mint értelmes befektetési vagy fedezési stratégia: változik az értéke, költséges a tárolása, szállítani pedig külön kálvária. És egyáltalán nem előzi meg a pénzügyi válságot.
A kriptovaluták nem pénzek,
a közeljövőben nem lesznek azok, és valószínűleg hosszú távon sem, szögezte le Székely Levente. Ugyanis működési logikájuk a jelenlegi modern pénzügyi rendszerrel összeegyeztethetetlen, és kapacitásban sem bírják el az aktuális tranzakciókat. Nemcsak hogy nem pénzek, de még pénzügyi eszközöknek sem tekinthetők, bár nagy kockázatú befektetésnek igen.
A kriptovaluta tulajdonképpen tranzakciók, kontraktusok egyféle nyilvántartási, könyvelési logikája. Többségük a blokklánc technológián alapszik. A blokklánc információblokkok folyamatosan növekvő listája, ahol a tranzakciók információit tartalmazó blokkok biztonságos kriptográfiai módszerekkel kapcsolódnak egymáshoz. A blokkláncon tárolt tranzakciós információ megosztott – és folyamatosan összeegyeztetett – adatbázisként létezik, vagyis a kriptopénzeknél nincs központi bank, mindenki kibocsátónak számít, aki bitcoint vagy más kriptopénzt „bányászik”, vagyis nagy teljesítményű számítógépekkel ilyen blokkokat hoz létre, és tárolja a tranzakciók információit.
Mivel a kriptopénzek bevezetésénél megszabják a megteremthető blokkok felső határát azzal, hogy fokozatosan csökkentik a valuta összes volumenének kibocsátását, így az előállítható pénztömeg adott valutában előre leszögezett. A modern gazdaság egyik feltétele viszont, hogy a benne keringő pénztömeg tudjon változni (igény szerint nőni és csökkenni is). Biztonsági és stabilitási elemnek szánták, hogy megvonták a kriptopénzek volumenének felső határát,
de ez egy alapvető tévedés,
véli a szakember. Mivel a kriptopénzek értéke nem stabil (lásd a bitcoin szárnyalását és zuhanását), hisz stabilitásukat nem garantálja semmi (nincs központi bankjuk), nem tudják betölteni a pénz vagyonfelhalmozási funkcióját. A valódi valuták mögött egy egész intézményrendszer igyekszik biztosítani, hogy a vásárlóerejük aránylag stabil maradjon.
A kriptovaluták létrehozói Nagy Bálint Zsolt pénzügyszakember szerint ott tévedtek, hogy azt feltételezték, hogy az a közvetítés, amit a bankok, biztosítók, nemzeti bankok évszázadokon át csináltak, egy szükséges rossz, amit a technológiával meg tudunk haladni. De nem tudták bebizonyítani a monetáris piacok számára, hogy ezt a költséges biztosítékrendszert hogyan fogják meghaladni.
A BBTE oktatói magyaráznak egymásnak: Néda Zoltán fizikus, a KAB elnöke hallgatja Nagy Bálint Zsolt pénzügypiaci szakembert
A bonyolult közvetítési rendszer bonyolult problémákra adott válaszként alakult ki, magyarázta az egyetemi oktató. A két rendszer alapvető filozófiai kérdést vet fel: szabadok akarunk lenni, és közvetítésmentes ügyleteket akarunk bonyolítani, vagy azt, hogy centralizált intézmények vegyék át tőlünk a mindennapjaink kockázatait? A szakember szerint ezt a vitát még nem játszottuk le.
A kriptovaluták nem törvényesek olyan értelemben, hogy senki sem köteles elfogadni őket, nincs olyan törvény, amely erre bárkit is kötelezne. (Persze ez változhat, jegyezte meg az előadó.) De legalább jó sok féle kriptopénz létezik (kb. 1500), pénzbe kerül az átváltásuk, és nem egyértelmű, hogy melyiket lenne érdemes használni.
Azért sincs meg a pénzként történő működésükhöz szükséges bizalom,
mert működésük kevesek számára átlátható, a felelősség és elszámoltathatóság szinte teljesen hiányzik.
A kriptovaluták működtetése jóval energiaigényesebb, mint a hagyományos pénzé (becslések szerint csak a bitcoin rendszer fenntartása évi 29 TWh-t igényel, ami a világon felhasznált elektromos energia 0,13 százaléka), és kevésbé kézenfekvő.
A hagyományos pénznél ugyanis fontos, hogy aránylag kerek összegben tudja kifejezni a mindennapi termékek árát: egy kenyér ára körülbelül öt lej, 300 Ft vagy egy-másfél euró. Azért fontos, hogy ezek az árak legalább köszönőviszonyban legyenek a valuta valamelyik egységével, hogy gyorsan tudjunk számolni a boltban. De ha most épp 3334 eurót ér egy bitcoin, akkor nagyon kevesen tudják azonnal kiszámolni, hogy egy bitcoin hányad részét kell leperkálniuk, ha egy kenyeret és egy tejet akarnak vásárolni.
Azt, hogy ezzel szemben az amerikai dollárba helyezett bizalom gyakorlatilag kimeríthetetlen, és hogy emiatt a jegybanki funkciókat is ellátó amerikai FED korlátlanul el tud adósodni (azaz hitelt felvenni), rengeteg tényező biztosítja egyszerre:
- az amerikai gazdaság óriási mérete,
- mivel saját valutájában adósodik el, nem tud csődbe menni,
- a múltja: tartozásait, hiteleit mindig visszafizette (ezért továbbra is szívesen vásárolják az amerikai államkötvényeket), de arra is képes, hogy akár katonai erővel lépjen fel valamelyik hitelezője ellen,
- növekedését saját strukturális elemei biztosítják,
- pénzügypiacán gyakorlatilag bármilyen feltételű, lejáratú termék megtalálható, amellyel megéri kereskedni,
- azért sem inflálódik el a dollár, mert senki nem is számít rá, azaz nem építik bele az inflációs várakozásokat.
Maga a technológia ennél is nagyobb gátat szab a kriptopénzek elterjedésének.
Az Európai Központi Bank pénzforgalommal foglalkozó munkatársai ugyanis tesztelték a technológia teljesítőképességét, ami a kifizetéseket illeti, mesélte Székely Levente.
Azt állapították meg, hogy azoknak a rendszereknek a teljesítménye, amelyek alapján ma a kifizetések történnek a fejlett világban (szaknyelven: valós időben történő közvetlen bruttó viszontleszámítolási rendszerek), másodpercenként 20-30 ezer tranzakciót tudnak lebonyolítani. Ehhez képest egy kriptovalutás technológia (DLT, megosztott főkönyv technológia) a logikájából adódóan másodpercenként legfeljebb 15-25 tranzakciót tud bonyolítani, tehát már ahhoz logikát kell változtatnia, hogy elbírja a tranzakciók aktuális rendszerét.
Titkosítás, kvantumszámítógép, pénz a Marson – minden (is) szóba került a KAB vitadélutánján
Teljesítményarányosan pedig a mostani rendszer nevetségesen kevés energiával működik a blokklánc technológia energiaigényéhez képest. Székely Levente korábbi becslése szerint egyedül a bitcoin globális működtetése három paksi atomerőmű energiáját igényli.
A kriptopénzek alapjául szolgáló blokklánc technológia másra valószínűleg sokkal jobban használható, és több bizalmat szerezne, ha nem egy valuta fenntartásában, hanem az élet más területein bizonyítana először. Nagy reményeket fűztek hozzá például decentralizált és biztonsági szavazási rendszerek, telekkönyvek megteremtésében, biztosítási szerződések automatizálásában, de ezekről alig hallani, osztották meg ismereteiket a jelenlévő szakemberek.
A mai világban ugyanis gyorsan kiderül, ha egy digitális ötlet használható. Ha fel is kavarja a piacot, mint például évekkel ezelőtt a zenehordozók piacát a Spotify vagy a filmfogyasztást a Netflix, gyorsan elterjed, mert közmegegyezés alakul ki róla, hogy mennyivel jobb, mint a korábbi technológia. A blokklánc technológiája minimum tíz éves, a titkosítási technika, amelyre a kriptovaluták épülnek, több évtizedes, mégsem durrant akkorát a piacon egyetlen, erre épülő termék sem, hogy beváltotta volna a hozzá fűzött innovációs és piaci várakozást.