Fotók: Sánta Miriám
Fotók: Sánta Miriám
A temesvári Dordeduh úgy szólt koncerten, mint az atom.
Azt azért elmondom, hogy bár természetesen a metálban minden körülmények között a nyolcvanas évek az aranykorszak, akkor is, ha nem éltél akkor, vagy hátulgombolósban jártál stb., és ebből senki nem enged (míg ezt írom, épp a Dokken ’87-es lemeze megy a lejátszón) … azért meglehetnek az embernek a saját nosztalgiái. Főleg, ha telibe kapta el valami élete hajnalán. Szóval nem csak a nyolcvanas években történtek dolgok, hanem – dobpergés – a kétezertízes években is.
Az eltelt idő alatt még két alkalommal sikerült elcsípni őket (egyszer Rozsnyón, egyszer Szebenben), de a mostani alkalom akaratlanul is visszarepített az időben: a mára teljesen lepukkantan, üresen, hatósági papírokkal teletapétázottan álló, egykor a Szamos hídfőjénél működő Roland Garros pubban léptek fel a magyarországi black metál legenda Sear Bliss-szel és a brassói atmoszférikus death/black Indian Fall-lal közösen. „Cigarettafüstben úszó kopott öltözők”, ragacsos asztalok, pinceszag, a fél város tinédzserhada és a keményvonalas veteránok egyszerre hunyorogtak a félhomályban, odalenn, mígnem megdörrent, aminek meg kellett dörrennie.
Akkoriban vált ki különböző nézeteltérések miatt a Dordeduh két tagja a Negura Bungetből, a 2010-es EP-t meg be kellett mutatni valahol. Komoly koncert volt, mindhárom zenekar a maximumot hozta. Akkoriban dúlt a blogspotos, rapidshare-es, zenekalózkodásos éra, aki élt és mozgott, mind torrentezett, és az egekig kompresszált mp3-fájlokat osztogatta, küldözgette, terjesztette. Az ízlés pallérozásáért, az undergroundért mindenki bújta az Encyclopedia Metallumot és a LastFm-et: minél obskúrusabb, atmoszférikusabb, kísérletezőbb, elborultabb volt a zene, annál jobban tetszett, főleg, ha valami folkos elemekkel volt teletűzdelve.
A Dordeduh esetében (de természetesen más zenekarok esetében is) ez nekem azt jelentette, hogy ha hallgatom, meg tudom határozni, milyen tájra repít, milyen látványvilág társul hozzá, egyféle szinesztéziaként. Pipáló fenyvesek a mioritikus hazában, mágikus realizmus egy ie-ben feszítő faluvégi asszony ingujjából és egy tulnicon mászkáló bogár perspektívája a kozmoszra. A természet mikro- és makrovilága hangba csomagolva: a nyers, karcos black metál minden körülmények között olyan, mintha a halhatatlan elemek által megtépázott, megszabdalt sziklaképződmények hangja volna, s a ráépülő dallamok pedig a burjánzó, hatalmas erdők tüdejéből felszálló, mindent betöltő nedvesség lenne. Szakadékokba csúszott, korhadt fatörzsek, s a rajtuk kiserkedő fű és moha. Tüzek a völgyben. Szeleket befogó, mitikus aggastyánok szava valamilyen archaikus nyelven.
A Dordeduh az egyik legkreatívabb azok közül az európai underground hagyományokba illeszkedő zenekarok közül, akik a folklórból és az archaizmusokból táplálkoznak anélkül, hogy giccsbe fordulnának át. Kétségtelen, hogy az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb exportcikke metálilag a viking, óészaki esztétikát jelentette,
(pl. az Enslaved), és valamit megmutatni abból, amit esetleg a kereszténység kultúrája nem tud. Ennek a mintának a zenei-tematikus megragadása nyilván az archaikus román nyelv beemelésében, illetve a cimbalom, a xilofon, a mandolin, a tulnic és a toacă használatában keresendő a Dordeduh esetében.
Ebben az esetben egy mélyen ortodox keresztény kultúrában szubverzívnek lenni nem azt jelenti feltétlenül, hogy a kilencvenes évek betyár black metálja mintájára hagymakupolás templomégetésekkel riogatnak, hanem olyan zenei, vizuális és spirituális értéket képviselnek, ami a romániai (és nemzetközi) hallgatóság számára felszabadító, vad és közvetlen.
15 év a romániai extrém zenei szcénák életében nagyon sok év, tekintve, hogy
a fejekben a zenei tudás valahol a hatalmas erőfeszítés és a csempészáru között mozgott, a tehetség pedig titok, mezőségi traktorista pulóverekbe és balkáni testtartásokba bújtatva.
Nos, nem így a Dordeduh. Meg még pár formáció a Bánságból, akiknek sikerült elkapniuk a szarva közt a tőgyét, és teremteni valamit a semmiből a kilencvenes évek derekán, ez előtt pedig le a kalappal. A Dordeduh ma a black metálból jócskán kinövő, igen progresszív-atmoszférikus, kiváló zenei alapokkal és hangszereléssel az európai színtér egyik különlegessége (valami olyasmik lehetnek ők a románoknak, mint a magyaroknak a Thy Catafalque), a zenei tehetség, a jókor jó helyen lenni megtestesítője. Nemzetközi népszerűségük megérdemelt, a Prophecy kiadó nem hiába figyelt fel rájuk. Azért mégiscsak az Arcturus, a Bethlehem, az In The Woods meg a Kayo Dot (és még sorolhatnám) kollégái ők ennél a lemezkiadónál.
Az a nagy helyzet viszont, hogy a nemrég nyílt Machines Venue, ahol felléptek, körülbelül
(igen, sajnos a Form Space-t is, tessék felzárkózni, mert ott nagyobb a hely). És nem csak: kényelmes kis koncerthelyiség, egyedül talán a vécékhez vezető, kanyargós pincefolyosó okozhat fejtörést néhány részegnek, ha úgy adódik. De amint belépsz, fémes, ipari lámpák fénye fogad, hűvös elegancia némi retrofuturisztikus hangulattal megspékelve, kék-piros háttérfényekkel. Meg a régi filmek (például a Twin Peaks vagy a Natural Born Killers, hogy kapásból kettőt említsünk) amerikai stílusú falatozóinak („diner”) padjai, kényelmesen magasítva, hogy az üldögélő közönség budoárfényből követhesse a színpadi zúzást némi sörök kíséretében. Azt is mondhatnánk, hogy a klubkoncertek új korszakába lépett a nagyérdemű Emil Boc Kolozsvárján.
Hosszú évek óta ez volt az első alkalom, hogy tűpontos beállításokat igénylő, nagyon kiegyensúlyozni való zenei műfajt a maga tisztaságában lehetett hallani. Nyilván a metál az néha kásás lesz, de hát mégiscsak torzításon alapszik. Csak épp az nem mindegy, milyen mértékben.
Bár hosszú ideje a halláskárosulást elkerülendő füldugókkal járok koncertre, itt egész egyszerűen a hangorgia ellenére is épp csak a hallójárathoz illesztve viseltem őket, hogy tompítson a reszelésen, másképp minden a végtelenségig tiszta élmény volt. Profi nem vagyok, hangmérnök se, de annyira már vájt a fülem, hogy eldöntsem, mi élvezhető – a terem összes sarkát végigjártam, egyedül talán a hangszórók közvetlen közeléből nem annyira jó, de ott eleve a basszus képes kivágni az ember belét. A hangmérnöki pult, ami pont szemmagasságban van az épp fellépő zenekarral szemben, a hátsó falhoz tapad, így a közönségnek azt a „szigetet” sem kell kerülgetnie.
Albumminőségről szólt a Dordeduh a Machine-ben, gyönyörű hangszerekkel, übermegabrutál setlisttel.
Egyszerre kell nekünk a fa, a só és a pénz. A természet adja is, hogyne. Csak közben beomlik a bánya.
Nicușor Dan győzelme pillanatnyi megkönnyebbülést hozott ugyan, de még messze nem vagyunk túl a veszedelmen.
Az Antarktisz kutatásában új fejezetet nyitó hajó és legénységének történetét bemutató tárlat szeptember végéig látogatható.
A temesvári Dordeduh úgy szólt koncerten, mint az atom.
… medvét gázoltak el az autópályán, emberéletben nem esett kár… és bezárta kapuit Călin Georgescu laza kis neolegionárius egyesülete.
Tánczos Barna pénzügyminiszter a bukaresti kormány csütörtöki ülésén az Országos Sóipari Társaság és a Vízművek vezetőinek menesztését kezdeményezte a parajdi helyzet súlyosbodása miatt.
Egyre több román tér haza, de hányan maradnak itthon? Keddtől mintegy 108 ezer végzős diákra várnak az írásbeli érettségi vizsgák.
Holtan találtak az erdőben egy eltűnt fiatalembert Maros megyében szerdán – tájékoztat a Maros Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóosztálya.
Dübörög az autópálya-építés Erdélyben, ám nem mindenhol ugyanúgy pörgő ritmusban, a lassúság pedig végzetes lehet az uniós finanszírozású országos helyreállítási terv részeként épülő szakaszok anyagi fedezete tekintetében.
Százak gyújtottak gyertyát csütörtök este a hétfői balesetben elhunyt kézdiszéki motoros emlékére. Réthi Leventét, aki két gyermek édesapja, kiváló tűzoltó, és a motoros közösség megbecsült tagja volt, egy ittas autóvezető gázolta el.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Megnéztük, milyen 2025-ben a tavaly felújított kolozsvári Szamos-part a kirobbanó nyárban. Nem csalódtunk.
Megnéztük, milyen 2025-ben a tavaly felújított kolozsvári Szamos-part a kirobbanó nyárban. Nem csalódtunk.
Torockón koncertezett a legendás banda, ahol összefutottunk az emberrel, aki 25 év után először volt Edda koncerten.
Torockón koncertezett a legendás banda, ahol összefutottunk az emberrel, aki 25 év után először volt Edda koncerten.
Az Antarktisz kutatásában új fejezetet nyitó hajó és legénységének történetét bemutató tárlat szeptember végéig látogatható.
Az Antarktisz kutatásában új fejezetet nyitó hajó és legénységének történetét bemutató tárlat szeptember végéig látogatható.
A sokrétű tevékenysége mellett papnéi feladatokat is ellátó Rüsz-Fogarasi Enikővel, a BBTE Magyar Történeti Intézetének egyetemi tanárával nemcsak szakmai dolgokról beszélgettünk. A történész mögötti emberre is kíváncsiak voltunk.
A sokrétű tevékenysége mellett papnéi feladatokat is ellátó Rüsz-Fogarasi Enikővel, a BBTE Magyar Történeti Intézetének egyetemi tanárával nemcsak szakmai dolgokról beszélgettünk. A történész mögötti emberre is kíváncsiak voltunk.
Július közepétől új időszámítás kezdődik az FK Csíkszereda életében, ami a hargitai megyeszékhelyen is érezhető változásokkal fog járni.
Július közepétől új időszámítás kezdődik az FK Csíkszereda életében, ami a hargitai megyeszékhelyen is érezhető változásokkal fog járni.
Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.
Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.
Egyszerre kell nekünk a fa, a só és a pénz. A természet adja is, hogyne. Csak közben beomlik a bánya.
Nicușor Dan győzelme pillanatnyi megkönnyebbülést hozott ugyan, de még messze nem vagyunk túl a veszedelmen.
Az Antarktisz kutatásában új fejezetet nyitó hajó és legénységének történetét bemutató tárlat szeptember végéig látogatható.
A temesvári Dordeduh úgy szólt koncerten, mint az atom.