… ez sajnos nem elegendő a boldogsághoz.
Az ÍRDALÁ.HU Facebook-oldalán közzétett poszt szerint sikerült összegyűjteni az egymillió aláírást, amely szükséges ahhoz, hogy az SZNT nemzeti régiók egyenlőségéért indított európai polgári kezdeményezése az Európai Bizottság asztalára kerüljön.
Az elmúlt napokban óriási nekibuzdulással, közösségi médiás rohamkampánnyal sikerült teljesíteni a számszerű küszöböt, és aligha tévedünk, ha azt sejtjük, hogy – a pártokon, világnézeteken és államhatárokon átívelő példás nemzeti összefogás mellett – ebben szerepe volt Klaus Ionopotchivanoc Iohannis államelnök múlt szerdai produkciójának, illetve az azt követő magyarellenes politikai és médiacunaminak is. Ez önmagában borzasztó, de az aláírási kedvet kétségkívül megnövelte, erre utal, hogy nagyságrendekkel ugrott meg naponta az aláírások száma, tegnap például – a kampánystáb közlése szerint – elérte a napi százezret. Még úgy is, hogy az uniós szerver rejtélyes okokból gyakran vált működésképtelenné.
Némi megelégedéssel tölt el, hogy ehhez, reményeink szerint, mi is hozzájárulhattunk.
Ez szép, de – és ezért hangsúlyozzuk a számszerűséget – édeskevés. Az érvényességhez szükséges küszöbértékeket ugyanis eddig csak három EU-tagállamban (Románia, Magyarország, Szlovákia) sikerült átlépni – a hét helyett. Úgyhogy ne legyenek illúzióink: ma éjfélig ezt szinte lehetetlen teljesíteni.
Van azonban egy reménysugár: Pesty László kampányfőnök arról beszélt egy tévéműsorban a minap, hogy brüsszeli forrásaik szerint a Bizottság hajlik arra, hogy eleget tegyen a kezdeményezők kérésének, és – a koronavírus-járvány teremtette rendkívüli helyzet miatt – kitolja az aláírásgyűjtés határidejét; erre minden racionális oka meglenne.
Tudjuk, az uniós bürokrácia malmai lassan őrölnek – de ha a halasztás mellett döntenek, akkor nincs mentség, a feltételeket teljesíteni kell, és egy profi, lendületes, okos, célzott kampánnyal lehetséges is. El kell érni, hogy a „székely ügyből” „európai ügy” legyen; nem lesz könnyű, de másként értelmetlen volt ez a nagyszerű véghajrá.
Tehát: katalán brékesek, flamand deszkások, tiroli falfirkászok, baszk zsiványok, szevasztok!
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.