Újabb állásfoglalás érkezett szerkesztőségünkbe a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. ügyében. György Attila írását közöljük.
Azt hiszem, most már végre rendben vagyunk. Igen, mi, Kárpát-medencei, magyar írók. Végre.
Most már nem csak gyanútlan olvasók és barátaink: hanem ellenségeink is olvasnak. És ellenségeink is vannak, ami valljuk be: a nagyság jele. Mindegy, hogy az ellen olyan, amilyen: ez jutott nekünk.
Igen, ez az írás a magyar, Kárpát-medencei állami irodalomgondozás kapcsán születik, amelyet paradox módon egyfajta, Orbán János Dénes és „köre” elleni személyes hadviseléssé alakítottak. Vidáman mondom: Orbán János Dénes „köre” a magyar kortárs irodalom legjava. És az olvasókat nem lehet leváltani. Bizony.
Az egész vita egyébként úriemberhez nem lenne méltó. Persze: hol vannak az úriemberek?! Százötven millió forintról van szó, és intézményépítésről. Persze, sok pénz ez, ha valakinek a mellényzsebébe szúrják. Ilyen is volt, csak akkor nem visítottak azok, akiknek nem szúrták a zsebébe. Más kurzus volt, és mi akkor is úriemberek voltunk.
De ebből a pénzből intézményt építeni? Lehet. Talán. De pocakot nem fog engedni ebből OJD és barátai , higgyék el nekem. Nagyjából ennyibe kerül mostanság egy közbirtokossági épület helyrepofozása, vagy egy turul-szobor restaurálása. Vagy egy... áhh, most nem megyek bele a libertinus trend támogatási rendszerébe.
Nos, hölgyek, urak: tetszik, nem tetszik: van itt adva egy olyan műhelynek, amelyet történetesen, nevét adva hozzá, OJD képvisel, egy esély. Tehetséggondozás. Lássuk, mi lesz belőle. Ennyit azért még a fene nagy libertinus lelkülettel is meg lehet engedni: várjuk ki a végét. Az elmúlt húsz évben, ennyi pénz nélkül (szinte semmi pénz nélkül), kitűnő írók sorait ontotta ez a műhely. És nem mások ellen: hanem értünk. Csak az érték számított.
A leghamisabb ebben a történetben az, amikor megpróbálják szembeállítani ezt a tehetséggondozó programot a Magyar Írószövetséggel, az E-MIL-lel, a JAK-kal, a FISZ-szel.
Nem, nem ellenük van. Velük.
És tényleg, most nekem is kezd elgurulni a pirulám. Hogy jön ahhoz egy bukásra sem érdemes pénzügyi sakál, hogy beleszóljon ebbe az ügybe? Én nem csalok a tőzsdén, ő ne írjon könyvet. Ilyen egyszerű. Nem értünk ehhez. Hogy jönnek közepes alatti (bár a minősítés mindig relatív, elismerem) szerzők számon kérni azokat, akik teljesítettek?! „Dőltömre Tökmag Jankók lesnek.”
Végül is, logikus. Csak ízléstelen ez a támadássorozat. Kimondom hát én, hiszen az én mundéromon már van elég folt: a legnagyobb baj az, hogy ezt a csülköt nem azok kapták, akik eddig. Pedig, mi, szegény mucsai parasztok, nem visítottunk, amikor ennél lényegesebb pénzek korcsolyáztak vígan elfelé.
Végre, ha nem is arányosság, de lenne valamiféle elégtétel-féle, és végre helyrehozni, megmutatni: AZ IRODALOM NEM AZ, AMIT TI GONDOLTOK, AZ IRODALOM AZ, AMIT OLVASNAK.
Dixit. Csak hogy lássátok: latinul es tudunk.
(Szerkesztőségünk továbbra is nyitott a témával kapcsolatos vélemények, hozzászólások közlésére.)
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
Negyvenhat házkutatást tartottak Maros megyében a rendőrök egy folyamatban lévő, illegális erdőgazdálkodással kapcsolatos bűnügy okán szerdán reggel.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
Különösen a közvélemény-kutatások, a választások, a demokrácia és a csavarhúzószettek cserélhető fejekkel…
Különösen a közvélemény-kutatások, a választások, a demokrácia és a csavarhúzószettek cserélhető fejekkel…
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.