Az elmúlt hetekben parázs vita alakult ki arra a hírre, hogy a magyar kormány 150 millió forinttal támogatja az Orbán János Dénes erdélyi költő, író vezetésével induló Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft.-t. Sántha Attila hozzászólása a vitához.
Az ügyben a magyar irodalmi élet több ismert alakja is megszólalt, és állást foglaltak az írószervezetek is. Az alábbi írást Sántha Attilától kaptuk: a szerző tagja volt az Előretolt Helyőrség nevű irodalmi csoportosulásnak, 2002–2005 között pedig az Erdélyi Magyar Írók Ligáját (E-MIL) vezette.
A szöveg alatt linkeltünk néhány, az írás kontextusa szempontjából hasznos cikket.
Mióta nyilvánosságra került, hogy Orbán János Dénes fiataloknak szóló íróakadémiát szervez, és bejelentette, az Előretolt Helyőrség csapatának szellemiségére épít annak működtetésében, azóta időutazáson érzem magam. Azt látom, hogy kies csoportosulásunk neve szitokszóként hangzik el, három oldalról is, mint anno 1995-ben, mikor a nagyváradi katolikus püspök féltette tőlünk a fiatalságot. (Erre mondtuk utólag: adja Isten, hogy az irodalom rontsa meg a fiatalokat.)
az erkölcsileg felsőbbrendűeké, akik abból indulnak ki, aki nem úgy gondolkodik a világról, mint ők, az vagy áruló, vagy alapvetően gonosz. Nagy Gergely például kijelenti, „OJD nem tud – vagy nem akar tudni – arról, hogy Magyarország már nem az az ország, és a magyar állam már nem az az állam, amely – mondjuk így – az 1989 utáni konszenzusok, közmegegyezéses demokráciafogalmak által keretezett módon, több-kevésbé az általuk determinált cselekvési módok szerint működik”. Miután imígyen körbeírja, hogy OJD lefeküdt a hatalomnak, a szerző megkérdőjelezi Magyarország törvényességét (!), mondván, „legitimnek tekinthető-e még ez az állam? (…) [a tömegek] kollaboráció vagy ellenállás dilemmájával néznek szembe”.
Nem akarom én védeni OJD-t, mivel fogalmam nincsen, hogyan tudta az ötletéhez a pénzt megszerezni, ám engedtessék meg nekem, hogy másképpen értékeljem a világot, és ne legyen nekem nyilvánvaló, ami Nagy Gergelynek az.
A második, hasonlóan kevés gondolatú, ám markáns véleményű oldal szerint OJD
Ők azok, akik kiherélnék az irodalom két-háromezer éves pajzán vonulatát, magyar vonatkozásban Janus Pannoniust, Faludy Györgyöt, Petri Györgyöt, Sziveri Jánost, és már fenik is a bicskájukat OJD péniszére. Szerintük az irodalomnak az Egy és Igaz Eszme kifejezését kell szolgálnia, minden egyéb háttérbe szorul.
Aztán itt vannak harmadik oldalnak az írószövetségek, ez esetben a két fiatal, és nyújtják a kezüket, hogy lassabban a testtel, mert a tehetséggondozás az ő feladatuk. Jómagam két írószövetség létrehozásában is részt vettem (Fiatal Írók Szövetsége, majd Erdélyi Magyar Írók Ligája), és azt tartottam, ezeknek a legfontosabb feladata, létük értelme az, hogy a tagok (írók, költők, kritikusok) anyagi érdekeit védjék. Érjék el azt, hogy egy szerző, ha szétírja magát és letesz hetente egy vagy két közölhető írást, annak a honoráriumából tisztességesen meg tudjon élni. Verte magát a földhöz, hisztizett e célból valaki? Sajnálom, de nem, pár évenként írnak egy erről szóló levelet az aktuális miniszternek, majd újabb évekre megfeledkeznek róla.
más területekre mennek be (ezt csak tudom, elvégre vezettem én is egyet egy ideig), kitalálják például azt, hogy ők is tudtak volna íróakadémiát csinálni, ennyi pénzből. Igen, mert ezt csinálni könnyebb, mint kiharcolni az emberhez méltó bérezést (de mit is beszélek: a tagok között ott vannak általában a kiadók vezetői is, szintén írók, akiknek az érdekei ellentétesek azzal, hogy a szerzőt jól megfizessék).
Amúgy tudtak volna a fenét íróakadémiát csinálni. Merthogy mit tanítanak? Azt, ami közös a tagok irodalomelképzelésében? Sajnálom, a „közös irodalomelképzelési minimumból” nem lehet kurzust tartani, mert azt maximum egy óra alatt meg lehet osztani, és utána ott a nagy csend. És aztán miért X tartsa, és miért nem Y, elvégre neki is kellene ugyanúgy a pénz – szóval kész a harag az írószövetségen belül.
engedtessék meg nekem, hogy úgy tartsam, az Előretolt Helyőrség volt ha nem is az egyetlen, ám a legnagyobb hatású csoport a prérin, amelyik az utóbbi évtizedekben komolyan elgondolkodott az irodalom mibenlétéről, papírra vetette elképzeléseit, és annak szellemében is próbált cselekedni. (Selyem Zsuzsa erre azt mondja, hogy még Kolozsváron is voltak más, szerinte jobb kezdeményezések, amiket azon körök csináltak, amelyekbe ő is beletartozott – bizonyára így van, és mert ő az irodalomtörténész, ez így fog megmaradni.)
Engedtessék meg nekem, hogy úgy tartsam, mi voltunk azok, akik rúgtunk egy nagyot annak az irodalomszemléletnek a seggébe, amelyik szerint a kritikus csóválja a szerzőt. Mi mondtuk ki azt, hogy egyetlen urat ismerünk el magunk felett: az olvasót. Mi mondtuk ki azt, hogy az irodalomnál fontosabb dolgok is léteznek. Hogy a szerzők játsszák el (de csak játsszák!), az irodalom a legfontosabb dolog a világon, és verekedjenek is érte, ha kell, mint tette Troppauer Hümér. Játsszák, hogy mindez a legfontosabb, és ez titokban komolyodjon holt-súlyossá, a játékból legyen szimulákrum, új-világ, Második Élet. Hogy annak a ki…szott műnek legyen mondanivalója, valamit akarjon átadni nekem, valami könnyedet vagy súlyosat, bármit, ne csak csilingeljen. De amúgy a mű ne akarjon semmit, kivált nem világot megváltani, hanem csak létezzen, mint Szerb Antal királya a VII. Olivérben. És ha ezt eléri, akkor az már bőven elég…
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.
A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.
A tünetek átalakítják az ember mindennapjait, kikezdik az életkedvét, főleg, ha nincs válasz a bajaira – mondja a 42 éves interjúalanyunk, aki 13 hónap után kapott végső diagnózist.
Románia lakosságának 58 százaléka nem engedhet meg magának egy egyhetes nyaralást, ami jócskán a legmagasabb arány az Európai Unióban, és messze túlszárnyalja az EU-átlagot.
Meghalt a roncsautóprogram, de túlélte. Justin Timberlake a feleségével, Jessica Biel-lel érkezett az Electric Castle-re.
Egy 15 éves fiú életét vesztette abban a balesetben, melynek során vonat sodort el egy autót a gyimesközéploki Antalokpataka településen, szerdán délelőtt.
Közel félszáz romániai telephelyének bezárása mellett döntött a FrieslandCampina vállalat a Profit.ro gazdasági portál értesülései szerint.
Két ember meghalt egy közlekedési balesetben péntek reggel Vrancea megyében.
Merre tart a vihar? Hol volt szivárvány? Hol kattog a kanálistető? Honnan árad a bűz?
Merre tart a vihar? Hol volt szivárvány? Hol kattog a kanálistető? Honnan árad a bűz?
Az influenszerkedésnek akkora hatása van, hogy társadalmi léptékben is mérhető párhuzamos, informális hatalom-kiépülésnek lehetünk szemtanúi.
Az influenszerkedésnek akkora hatása van, hogy társadalmi léptékben is mérhető párhuzamos, informális hatalom-kiépülésnek lehetünk szemtanúi.
Van ez a tervezett második deficitcsökkentő csomag, amiben a különleges nyugdíjak problémáját is megoldják állítólag. Na ja. Hogyne. Persze. Naná…
Van ez a tervezett második deficitcsökkentő csomag, amiben a különleges nyugdíjak problémáját is megoldják állítólag. Na ja. Hogyne. Persze. Naná…
Befejezhetetlen írás a Pénzpazarlásra Harminc Éve Rácsodálkozó Döntéshozók Országára rácsodálkozásról.
Befejezhetetlen írás a Pénzpazarlásra Harminc Éve Rácsodálkozó Döntéshozók Országára rácsodálkozásról.
A birminghami műfajteremtő metállegendák hagyatéka az egyetemes kultúra része marad. Azoknak is, akik a vasfüggöny mögül lesték őket, és azoknak is, akik az angol vasöntödékből.
A birminghami műfajteremtő metállegendák hagyatéka az egyetemes kultúra része marad. Azoknak is, akik a vasfüggöny mögül lesték őket, és azoknak is, akik az angol vasöntödékből.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.
A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.