A bosnyák szurkolók lecigányozták a román válogatottat, de nem véletlenül…

Szomorú vasárnapja volt november 16. mind a magyar, mind pedig a román labdarúgó válogatottnak. A magyarok az utolsó utáni percben estek ki a soron következő vébéről, a románokat pedig alaposan megverték a bosnyákok (három–egy volt a végeredmény).

A hazai sportsajtó teljesen mellszélességgel hozta a gyászos eredményt (azt is, hogy a vereség ellenére a román válogatott még nem esett ki végképp a vébéről), no meg azt, hogy a bosnyák szurkolók lecigányozták a román focistákat. Csúnya dolog, igaza is van a román sajtónak. Pont olyan csúnya, mint amikor a román szurkerek küldözgetik a székely focistákat kifele az országból.

Na de kiderült, hogy ha tetszik, nem véletlenül voltak a bosnyák szurkolók bunkók. (Ugye, azt a történtek fényében sose tudjuk meg, cigányoztak volna-e a bosnyák drukkerek, ha a dolgok nem úgy történnek, ahogy.)

Összesen három busszal, tíz mikrobusszal és vagy negyven személygépkocsival utaztak a román szurkerek a boszniai meccsre. Igen ám, de egy maroknyi Dinamo-drukker úgy gondolta, klassz dolog lesz, ha megállnak Belgrádban és fotózkodnak egyet egy bannerrel, amelyen egy Ratko Mladić boszniai szerb katonatisztet (a srebrenicai tömeggyilkosság fő felelőse, életfogytiglanra ítélt háborús bűnös) éltető lózung állt, ékes angolsággal, miszerint Mladić egy európai hős, aki nullára redukálta a muszlimokat.

A bosnyák sajtó azonnal felkapta a hírt, követelve, hogy a román szurkolókat tiltsák ki az országból. Persze, a román szurkereket nem tiltották ki, csak hatóságilag vegzálták őket (többszörös hatósági ellenőrzés az úton), ezért a bosnyák szurkerek aztán jól lecigányozták őket.

Erre a román labdarúgó szövetség panaszt tett a FIFA-nál az atrocitásokkal kapcsolatban. Mire a bosnyákok megüzenték, hogy a románok csak ne rinyáljanak, miután Mladićot éltették. És most itt állunk. Mindenkinek van igazsága. Rohadt egy dolog bunkónak lenni.

Az ügyeletes szerkesztő kicsit álmosan nézi a mioritikus hírfolyamot, amikor hirtelen megakad a szeme egy címen, megakad a korty kávé a torkán és összegabalyodnak az ujjai a billentyűzet fölött.

Ugye, sok Olvasónk tudja (időnként az ügyeletes szerkesztő is bosszankodik emiatt), hogy az illetékesek nekiálltak javítani, felújítani a hazai vasútvonalak egy részét. De érdemes várni, hiszen jobb lesz, gyorsabb lesz, akadálytalanabb lesz a vasúti közlekedés a munkálatok befejezése után.

Főleg, ha nem úgy dolgoznak a kivitelezők, mint a Karánsebes – Lugos – Temesvár – Arad vonalon. A rendelkezésre álló adatok szerint az említett szakaszon eltervezett munkálatok egynegyedét már elvégezték. Na és történt, hogy Mercyfalva (románul Carani) település környékén egy közúti felüljárót terveztek a tervezők. A kivitelezők szépen ki is adták az ukázt, a munkások pedig nekiálltak és megépítették a fémvázat, amire aztán majd rákerül a beton meg a minden egyéb.

Eddig minden szép és jó, csak a hétfői szent napon ez a váz fogta magát és ráborult a sínekre. Biztos remek munkát végeztek rajta, azért. Hála Istennek senki sem sérült meg az incidens következtében. Viszont a teljes vasúti közlekedés leállt az érintett szakaszon (a hétfői napon ez három szerelvényt jelent).

Az ügyeletes szerkesztő csak ül és egy pillanatig elmereng azon, mi lenne, ha ő is írna egy cikket, aztán váratlanul hiugoliuyguyfiyt fugvyouyfgouyfgouygpuioygpu7gt…

Beszámoltunk róla, hogy a rohadt nagy költségvetési válság, a dráguló minden közepette a romániai települések úgy szórják a pénzt karácsonyi vásárokra, díszekre, kivilágításra, mintha Románia legalábbis Finnország lenne.

Az ország két, általában egymással versengő karácsonyi vására, a craiovai és a szebeni már meg is nyílt. Aki szeretne havazásban iszonyú nagy pénzeket fizetni egy pohár forralt borért, az Craiovára menjen, ugyanis az ottani karácsonyi vásár nagy újdonsága a műhóhullás. A szebeni vásáron végzett utolsó simításokat az ügyeletes szerkesztő is látta múlt csütörtökön… nos, olyan érzés ott sétálni, mintha az ember egy szétlapítással fenyegető labirintusban mozogna, Az éhezők viadala című filmben. Van viszont óriáskerék meg a Mikulás liftje, meg koripálya.

Na de: érteni véljük, hogy egy település, amely, ha tetszik, alapjáraton rendben van, vagyis van benne áram, gáz, víz, aszfaltozott utcák, tömegközlekedés, szóval hogy egy működőképes település vezetősége úgy dönt, válság ide, magas árak oda, pénzt áldoz a karácsonyi vásárra.

Azt viszont sehogy sem értjük, amikor egy település ott áll a tél ajtajában csupasz seggel (elnézést a kifejezésért) és karácsnyi vásárra pallja a közpénzt. Van például ez a Gogoșu (paradicsompaprika, magyarul) nevű község Mehedinți megyében. Na, itt az történt, hogy a polgármesteri hivatal 250 000 lejt utalt ki az idei karácsonyi vásár megszervezésére. Ami talán nem nagy összeg, ha a craiovai vagy szebeni vásárok költségvetésére gondolunk, de azért egyezzünk meg: 50 000 euró korrekt pénz. Különösen akkor, ha az illető település, ha tetszik, nem teljesen működőképes, ami az infrastruktúrát illeti.

A helyzet az, hogy Gogoșuban nincs ivóvíz, ami a csapból folyhatna. És innen érthető, hogy a helyiek egy része összevonja a szemöldökét. Ugye, egyszer inkább csöveket, vizet hozzon az angyal, aztán jöhet az utcai karácsonyfa meg a fények.

A polgármester azonban azon az állásponton van, hogy ha a kormány nem ad a községnek semmit, akkor legalább ő adjon egy kis fényességet a falubelieknek karácsony környékén. Okos ember, úgy lehet, meg akarja nyerni a következő helyhatósági választásokat.