Patkányság országa

Félreértés ne essék: semmi bajom a kemény megfogalmazásokkal. Rendkívüli módon irritál a politikai korrektség álságos, képmutató akla, amelyen kívül hörögnek a bármiellenesek, retardáltak, bunkók, sátánisták, agymosottak stb., odabent pedig mindenki haladó, konstruktív-kritikus, előremutató, jövőlátnok, csupaszeretet meg empátia. A viták prérijén pedig sokkal többre tartok egy olyan ellenfelet, aki kerek perec kimondja, hogy valamivel nem ért egyet ezért meg ezért, mint azt, aki mérgez, mételyez, közben meg azt susogja, ő csak segíteni akar, mert így píszí.

Na de félreértés megint csak ne essék:

Nagyon kedvelem a punkzenét, ha jó, mivel szókimondó, koherens, önazonos, tartozik hozzá egy jól meghatározott, vájtabb füleket sértő stílus.

Az országokat viszont nem punkzenekarok irányítják. Bár kipróbálhatnánk ezt is, a kísérlet kedvéért. Kérem, ne szörnyülködjön senki: a náci meg a kommunista kísérlet például kapott már lehetőséget, nem is kicsit. Ejsze, egy punk-kormány nem járna annyi halottal, nyomorral, máig elnyúló lelki és szellemi traumaárnyékkal.

Szóval, az országokat jó esetben szavazásra jogosult polgárok által választott politikusok irányítják. Amely

Vagyis ha a fenti jelzők nagy része nem is igazán illik rájuk (mert hát ők is emberek, ugye), bár értenek a munkájukhoz. És amikor megszólalnak, nem érezzük magunkat közvetlenül egy kocsmai verekedés előtt, olyan hajnali négy óra tájt.

Őszintén, nem csodálom, hogy a romániai szavazópolgár elvesztette bizalmát a politikai osztályban. Ha keményebben akarnék fogalmazni, azt is mondhatnám: politikai hordákban. Mert az embernek az az érzése,

korábbi rendszerek túlélőiből, aparatcsikokból, ragadozókból, opportunistákból, köpönyegforgatókból, sunyi karrierlakájokból tevődik össze, és a sort hosszan lehetne folytatni. Hozzá is teszem azonnal: óriási tisztelet a kivételeknek! Akik dolgoznak (akkor is, ha hibákat követnek el), akik ismerik a reálpolitika szabályrendszerét, akik vállalják a felelősséget, akik ugyanazzal a mércével mérik a közösséget, amelyért felelnek, továbbá politikustársaikat, mint saját magukat. És tisztelettel fordulnak embertársaik felé, legyen az szavazópolgár vagy politikai ellenfél.

Láttam a közösségi médiamocsár különböző, az odalátogatók által nyitott, tiszta, erkölcsös, igaz helyeknek nevezett dagonyázóiban, hogy vannak az úgynevezett rosszak (pl. Trump, Orbán, Fico, Salvini stb.) akik idiótáznak, poloskáznak, bunkók, gonoszok stb. Aztán

Jelen írás tárgyából kiindulva egyetértek azokkal, akik szerint az idiótázás, poloskázás nem helyes dolog. Mint már jeleztem, a kemény megfogalmazás nem egyenlő az alpári stílustalansággal, továbbá a politikus nem punkdalnok.

Ilyen szempontból közelítve az elmúlt napok verbális pokolbugyraihoz, nem csodálkoznék, ha rengeteg romániai szavazópolgár (feltételezem, a magyarok azért mégsem, bár a fene tudja) futva menekül a vérnackó AUR karjaiba. Mert

Határozottan kijelentem: akármennyire nehéz helyzetben van Románia – és rohadtul nehéz helyzetben van, ami a politikai vezetőkészséget illeti… utánanéztem, például 2008 óta nem volt olyan román miniszterelnök, aki bár egy darab mandátumát kitöltötte volna bizalmatlansági indítvány, lemond(at)ás, egyéb katasztrófák és dealek nélkül, ami nos, nem igazán a politikai stabilitás tünete –, szóval akármilyen mélyre süllyedt ez az alig száz éves kamaszország,

A helyzet, ugye, az, hogy az ország még mindig legjelentősebb politikai pártja (a 22,71 százalék, amelyet a PSD a 2024-es parlamenti választásokon összekapart, első helyet ért) a hétfői szent napon szavaz arról, megvonja-e bizalmát Ilie Bolojan miniszterelnöktől, avagy sem. Ha igen az eredmény, akkor két eset van: vagy ellovagol Bolojan úr az alkonyatba, vagy a PSD-s miniszterek vonulnak ki a kormányból, miáltal csinos politikai válságba kerül az ország.

mert amit elkezdett – vagyis a széles körű reformok óriási csomagja –, azt be is kell fejezni. Nem lehet örökké félmegoldásokkal, félig elvégzett munkával kiszúrni a nép szemét. Igen ám, de egyik nyilvános megszólalásában Bolojan úr egy általa plasztikusnak nevezett analógiával élt. Az államkincstárat egy spájzhoz, ha tetszik, kamrához találta hasonlítani, ahova beköltöztek az egerek. Aztán azonnal javított: patkányok. Na és

Eddig sem tartottam szimpatikusnak Bolojan urat. Viszont elfogadtam, hogy legalább van egy reformterve (az is igaz, hogy a terv könnyen megvalósítható része éppen a nép további megsarcolását jelentette), amelyhez ragaszkodik, mint egy bulldog, és amelyet végrehajt, ha beledöglünk (mármint mi, a nép), akkor is.

A patkányozás pillanatában viszont valami eltört. Bolojan úr, ez nagy baj. Ön stílustalan volt. És ezúttal semmi kedvem olyan poénokra, hogy nem szabad sértegetni a patkányokat.

Ha pedig mégis, akkor ettől a ponttól kezdve semmin nem érdemes csodálkozni. Sem azon, hogy Sorin Grindeanu, ez a gyenge Dragnea-másolat azonnal mikrofont ragad és kijelenti, az az igazi patkányság (șobolăneală), amit Ön tesz, Bolojan úr! Mert tudja, Bolojan úr, innen már mindegy, ki milyen érvekkel hozakodik elő. Senki sem az érvekre figyel, hanem az ország jelenleg két legnagyobb pártjának kimagasló személyiségeire, akik patkányozzák egymást. És persze, sokan lelkesen tapsolnak és a közösségi hálózatok visszhangkamráiban orkánszerűvé erősítik: patkányság, patkányok, patkányok, patkányság!

Aztán azt se felejtse el, Bolojan úr, hogy

A politikai elit különböző körei, csoportjai felhatalmazva érzik magukat a szlogen átvételére. Hát miért is ne, hiszen a nagyfőni patkányozott! Tessék, elő is bukkant ez a Bogdan Trif, aki ha lehet, még mélyebbre ment, mert felkérte a mesterséges intelligenciát, ugyan készítsen már egy Bolojan-fejű patkányt, amellyel patkányozós Facebook-bejegyzését illusztrálta.

És akkor az utolsó megjegyzés: miniszterelnök úr, felteszem, ha valaki Önnek szegezne egy mikrofont és megkérdezné, egyetért-e Ön a közösségi hálózatokon tomboló gyalázkodásviharral, határozott nemmel válaszolna.

És halkan kérdem: miniszterelnökként ugyan milyen példamutatás ez? Innen milyen alapon ismételgeti Ön, hogy milyen szerény körülmények közt él? Miniszterelnök úr, ez nagyon gáz. Egy mérges, az Ön retorikai csecsén nevelkedett ember azt is rávághatná erre: ez patkányság!

Érti, miniszterelnök úr? Innen lényegében az számít, ki tudja jobban, gyorsabban, teljesebben bemocskolni a másikat. És ez előbb-utóbb nagyon nagy problémát szülhet. Nem hiszem, hogy nem emlékszik, melyik párt volt a 2024-es parlamenti választások második helyezettje, az Ön PNL-je előtt. És ama bizonyos vérnackó pártot nem azért preferálják egyre többen, mert olyan zseniális lenne. Hanem többek között azért, mert a magukat nagynak tartó politikai alakulatokkal ellentétben egyre kevesebbet patkányozik, legalábbis magához képest. Ha ez nem ijesztő, miniszterelnök úr, akkor nem tudom, micsoda…