// 2026. november 22., vasárnap // Cecília
Fall Sándor Fall Sándor

Ozzy Osbourne, a csótányok és az egyetemes kultúra

// HIRDETÉS

Ozzy nem egyszerű zenész, hanem annál sokkal több, a klasszikus rocksztár ősmintája, ikon, szimbólum, vagy ahogy tetszik. És az egyetemes emberi kultúra tagadhatatlanul fontos része.

•  Fotó: ChatGPT
(Külön)Vélemény

Szerző: Fall Sándor
2025. július 24., 17:24

Fotó: ChatGPT

Ozzy Osbourne, élt 76 évet. Ő volt a Sötétség Hercege, a heavy metal egyik nagyapja. Egy angol őstehetség énekes, akinek semmivel és senkivel össze nem téveszthető hangját azonnal fel lehet ismerni.

Egy elképesztően zűrös életet élő birminghami tróger, aki minden elképzelhető és elképzelhetetlen hülyeséget megcsinált. Egy tűzrevaló, de csak szerethető, nagyra nőtt gyerek, aki ártatlanul és esetlenül végigtotyogott az életén.

// HIRDETÉS

Egy orvosi és biológiai csoda, aki képes volt hét és fél évtizedet élni, annak ellenére, hogy gyakorlatilag folyamatos vegyi hadjáratot folytatott a saját teste ellen, indusztriális mennyiségű alkohollal és az összes létező kábítószerrel, és emiatt soha egyetlen értelmes mondatot nem tudott elmondani. Aki a színpadon, koncert közben leharapta egy élő denevér fejét. Aki lepisilte az amerikaiak egyik szent helyét, az Alamót. Sorolhatnám, mert Ozzy életét egyáltalán nem nehéz botrányok, felháborító tettek és gesztusok folyamatos láncolataként látni.

Az átlagos erkölcsi és társadalmi normák szemszögéből ezek persze visszataszító, rettenetes, megvetendő dolgok.

De hát az átlagos erkölcsi és társadalmi normák már csak ilyenek. Indokoltan, mert a társadalom egy nap alatt omlana össze, ha mindenki úgy élne, mint John Michael Osbourne. Másrészt az átlagos erkölcsi és társadalmi normák teljes mértékben alkalmatlanok Ozzy figurájának és jelentőségének megértésére.

Manapság már hál’ istennek kiveszőben van az a korábbi álságos és szemforgató kulturális szemlélet, amely kínosan különválasztja az alkotást az alkotótól, szemérmesen figyelmen kívül hagyva a már említett átlagos erkölcsi és társadalmi normák közé nem illeszkedő magánemberi életformát, megnyilvánulásokat és esendőségeket. Emlékszünk, ugye, hogyan tanították az irodalmat, a történelmet, a művészettörténetet három-négy évtizeddel ezelőtt az iskolában? Csak jóval később értettük meg, hogy az író vagy költő azért írt épp olyan verset vagy regényt, mert depressziós, alkoholista vagy ópiumfogyasztó volt. Vagy egyszerűen csak volt vele valami, amit nem lehetett megmutatni az átlagos erkölcsi és társadalmi normák „szép” és „dicséretes” kategóriái között.

Ezt a van vele valami-hangulatot éreztem ki egyből Ozzy zenéjéből,

amikor úgy 1988-89-ben, 14 éves koromban először találkoztam vele. Épp akkor, amikor az esendőségek, gyarlóságok és élet nélküli írók és költők műveit tanították nekünk az iskolában. Egy másolt kazetta terjedt a társaságban, azon volt egy Ozzy-dal is, a Rock 'n' Roll Rebel. Különösebben nem jött be a dal, de megjegyeztem azt a fura, sivító énekhangot, amibe ott volt belepréselve az a csak Ozzyra jellemző fura őrültség.

Ozzynak lehet szigorúan csak a zenéjét nézni és abból megítélni, ki volt ő és mit tett életében. Csakhogy a tisztán esztétikai szempontok távolról sem elegendők az Ozzy-jelenség megértéséhez. Működhet ez a megközelítés az olyan alkotók esetében, akik „csak” zenélnek és a magánéletük egyéb részei nem tekinthetők az életmű részének (most hirtelen Sting vagy Phil Collins jut eszembe). De Ozzy nem egyszerű zenész, hanem annál sokkal több, a klasszikus rocksztár ősmintája, ikon, szimbólum, vagy ahogy tetszik. És az egyetemes emberi kultúra tagadhatatlanul fontos része.

Három fő oka van annak, hogy Ozzy világsztár lett:

1. A zenéje. Letett az asztalra kilenc, javarészt korszakalkotó nagylemezt a Black Sabbath-tal, tizenhármat pedig saját neve alatt, ezeket pedig megszámlálhatatlan alkalommal megturnéztatta és elvitte a közönségének. Továbbá mind a Black Sabbathban, mind szólókarrierje során saját néven is rocksztárnak számító, és/vagy kiváló, virtuóz zenészek vették körül, akik a rock- és metálzene esszenciáját tették Ozzy egyedi, azonnal felismerhető hangja és énekdallamai alá.

2. Az Ozzy-figura felépítése. Ozzy Osbourne valószínűleg eltűnt volna a süllyesztőben, miután 1979-ben kirúgták a Black Sabbathból, ha nincs a menedzsere, később felesége és három gyermekének anyja, Sharon, aki elindította, szervezte és 45 éven át kőkeményen kézben tartotta a karrierjét.

3. A személyisége. Ozzy vállaltan egy komplett őrült bohóc volt – a magánéletében is –, akinek a színpad volt az élete, a közönség szórakoztatásáért pedig mindent – értsd: tényleg mindent – hajlandó volt megtenni (és meg is tett).

Mindeközben persze leharapta az élő denevér fejét

(azt hitte, játékdenevér, amit egy rajongója feldobott neki a színpadra egy koncerten), San Antonióban lepisilte az amerikai történelem egyik ikonikus helyét, az Alamót, részegen és bedrogozva okozott megszámlálhatatlan botrányt és keltett megrökönyödést azok között, akik nem tudták mindezt megbocsátóan és nagylelkűen elnézni neki, az Ozzy-jelenséget jól érteni és az egész cirkuszi show-t, amit művelt, a helyén kezelni.

Lehet persze fanyalogni, utálkozni ezen, de az a helyzet, hogy a rockvilág Ozzy Osbourne-, Alice Cooper-, Gene Simmons- vagy akár Al Jourgensen-féle figurái – akik kivétel nélkül igen mélyről indultak és jutottak el a rockvilág csúcsaira – egész generációknak adtak életenergiát, reményt és örömöt.

Ozzy nem egyszerűen egy rockénekes és nem egyszerűen egy szétcsúszott alkoholista és drogos sztár.

Nem átlagos jelenség, épp úgy, mint a kultúra megannyi más kiemelkedő jelensége sem, Szókratésztól Michelangelón, Goethén és Mozarton át Nietzschéig, Picassóig.

Vagy Elvisig, Freddie Mercury-ig, Jim Morrisonig, Kurt Cobainig, Amy Winehouse-ig és Chris Cornellig, akik fiatalon belehaltak az életmódjukba. Ozzy élt 76 évet. A hasonló toxikológiai körülmények között élő Lemmy 70 évig bírta. Egy dolog közös ezekben az emberekben: valami rendkívülit csináltak. Prométheuszként ellopták a tüzet az istenektől és az embereknek adták, ikaroszi kíváncsisággal és lázadással túl közel repültek a Naphoz – persze hogy tragikus lett a sorsuk. (Bár azért vannak kivételek is: a 81 éves Mick Jagger és Keith Richards, a 83 éves Paul McCartney, vagy a 92 éves Willie Nelson még él és aktív.)

Azért szerette és szereti őket továbbra is milliónyi ember, mert valamit kaptak tőlük:

belehaltak a saját életükbe, de megmutatták a milliónyi „átlagembernek” a szabadság, a lázadás, az önmagadért és a többiekért kiállás és az összetartozás erejét. Mégpedig átélhető formában. Nem azt üzenték, hogy „élj úgy, ahogy én és akkor szabad leszel”, hanem „azért csinálom, akkor is, ha belehalok, hogy neked ne kelljen, és átélhesd a varázst”. Ennek a varázsnak csak a sztár felőli oldala a hírhedt szex, drogok és rock 'n' roll – a közönség, a rajongók milliói ezt nem tudják utánuk csinálni, különben vége lenne a világnak. Nos, ez a rocksztár helye és szerepe a világunkban, hogy megadja valami olyasminek az átélési lehetőségét, amit egyébként egyénileg nem lenne lehetséges. Minden művészé ez, ugye.

Nagyon jól tudja ezt a rocksztárok közönsége is, aki elmegy megnézni a koncerteket és meghallgatja a lemezeket. Ebben az alapvetésben gyökerezik maga a rock- és metálzene is, ha a lényegét nézzük a külsőségeken túl: felszabadító élményt, energiát és katarzist nyújtani a befogadónak, segíteni örülni a szépnek és jónak, túlélni és elrendezni a kellemetlent és a rosszat, társa lenni a hallgatónak vagy nézőnek az örömben és bánatban, a napsütésben és a sötétségben. Viszonylag rendszeresen járok rock- és metálkoncertekre és ezt látom a közönség arcán. (Rockkoncertre egyébként manapság túlnyomórészt a középnemzedék jár.)

Az, hogy Ozzynak milyen különleges státusza volt és van továbbra is a zene világában, mi sem mutatja jobban, hogy

a globális rockszcéna három napja nem tud magához térni a halála okozta sokkból.

Pedig mindenki tudta, hogy a remegő, csoszogó, beszélni is alig tudó emberi ronccsá leromlott Ozzy 76 éves, hogy igen beteg (a több évtizedes alkoholos-drogos múltja mellett Parkinson-kórban szenvedett és súlyos gerincproblémái is voltak), orvosi szempontból tehát nem lehetett meglepetés a halála.

Mégis nagy a megrendülés, ennek pedig az az oka, hogy Ozzy nem egyszerűen csak egy a rocksztárok közül, hanem egy állandónak tűnő viszonyítási pont volt a rockvilágban. Nem olyan, mint a fiatalon meghalt sztárok, a gyorsan felívelő, majd igen gyorsan elégő üstökösök (Hendrix, Morrison, Joplin, Cobain, Winehouse). Hanem inkább mint Jagger, Richards és McCartney. Az állócsillagok, akik még mindig a vállukon tartják az egész 60 éve létező, rockzenének nevezett, gyönyörű-mocskos miskulanciát.

Mi lesz, ha már ők sem lesznek? – merül fel néha a kérdés,

a benne megfogalmazódó aggodalom pedig túlmutat a rockzenén, mivel több generáció életérzése, átélt vagy csak átélni remélt szabadsága és szabadságvágya, örömei és bánatai, reménye és végső soron élete az, ami visszaköszön általa. Hogy voltak egyszer ’60-as, ’70-es, ’80-as évek, amikor ezek a generációk fiatalok voltak, amikor lázadtak, amikor szerettek, megvadultak és lenyugodtak, majd megpróbálták átadni a gyerekeiknek is azoknak az éveknek a szellemiségét, aminek erősen meghatározó eleme volt a zene.

Van egy sokat idézett mondás a rockvilágban, miszerint

a világvégét csak Keith Richards és a csótányok fogják túlélni.

Aztán a mondást Sharon kiterjesztette Ozzyra is. Ozzy most elment, Richards még itt van. De ha ő is egyszer csak úgy dönt, hogy a mennyei zenekarban pengeti tovább a Jumpin’ Jack Flasht, ugye nem csak a csótányok maradnak?

Ozzy rocksztárként élt és rocksztárként is ment el. Bő két héttel azután halt meg, hogy utoljára lépett (vagyis inkább ült) színpadra az utolsó, gigantikusra koreografált fellépésén az angliai Birminghamben, ahonnan a Black Sabbath-tal elindult a világhírnév felé. A búcsúkoncert előtt – amit több millióan láttak a helyszínen és az internetes közvetítésen keresztül – Ozzy pontosan tudta, hogy ez lesz a legutolsó nyilvános szereplése, mondta is a felkészülés során, hogy „ott fogok meghalni a színpadon”. Hát majdnem sikerült.

Ozzy Osbourne, élt 76 évet. Ő volt a Sötétség Hercege. Ozzy, koccints egyet Lemmyvel és Dióval odafenn, addig mi itt megpróbálunk valahogy nem csak a csótányokkal maradni.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
A PSD-s főbojár megüzente: az RMDSZ írjon haza, ha nem tetszik neki a közigazgatási reform
Főtér

A PSD-s főbojár megüzente: az RMDSZ írjon haza, ha nem tetszik neki a közigazgatási reform

Csoma Botond nem maradt adós a válasszal, szerinte süket duma zajlott eddig az átszervezésről. És az e heti cukiság: Nicușor Dan felpróbált egy VR-szemüveget, bár ő anélkül is pont ugyanúgy mozog.

Kulákgyerekként megbélyegezték, de nem adta fel, egész életét isteni ajándéknak tekinti a százéves Balogh Gizella (1.)
Krónika

Kulákgyerekként megbélyegezték, de nem adta fel, egész életét isteni ajándéknak tekinti a százéves Balogh Gizella (1.)

Kézdivásárhelyen született 1926-ban, átélte a front borzalmait, kuláklányként kitették az egyetemről, de nem adta fel, tanár lett. Két évtizeden át vezette a kolozsvári katolikus nőszövetséget. A százéves Balogh Gizellával beszélgettünk.

Vége a többszörös időpontfoglalásoknak az orvosnál: a betegek számára a CNP váltja fel a beutalókat és az orvosi leveleket
Főtér

Vége a többszörös időpontfoglalásoknak az orvosnál: a betegek számára a CNP váltja fel a beutalókat és az orvosi leveleket

RMDSZ-es törvényjavaslat: ötvenezer eurós kártérítés a medvetámadások áldozatainak. Továbbá: megkéselt egy nő egy tizenegy éves kisfiút Kolozsváron, egy másik nyolcévest pedig megvert.

Ettől a hétvégétől már gazdag: bement a lottótársasághoz a csaknem egymillió eurós főnyereményért
Székelyhon

Ettől a hétvégétől már gazdag: bement a lottótársasághoz a csaknem egymillió eurós főnyereményért

Jelentkezett a Román Lottótársaság központi székhelyén tegnap a november 12-i Loto 6/49-sorsolás 5 226 582,80 lej (mintegy 980 ezer euró) értékű főnyereményének nyertese.

Kiderült, milyen „kincsekre” bukkantak a régészek a magyar történelem fontos alakjához kötődő nagybányai házban
Krónika

Kiderült, milyen „kincsekre” bukkantak a régészek a magyar történelem fontos alakjához kötődő nagybányai házban

Számos, a 15.–20. századból származó leletet találtak a város legrégebbi polgári épületeként számon tartott nagybányai Hunyadi-házban végzett ásatások során – közölte a Máramaros Megyei Történelmi és Régészeti Múzeum

Száz méter széles vadátjárók épülnek az autópályán a barnamedvék számára
Székelyhon

Száz méter széles vadátjárók épülnek az autópályán a barnamedvék számára

Harmincöt éves a marosvásárhelyi Milvus Csoport, amely a helyi természetvédelmi kutatásoktól az országos és nemzetközi fajvédelemig jutott. A jubileumi sajtótájékoztatón az A8-as autópálya vadátjáróiról és a veszélyeztetett fajokról is beszéltek.

// még több főtér.ro
Melyik a szexibb? Az áleurópai PSD? Vagy az álszuverenista AUR?
2026. november 18., szerda

Melyik a szexibb? Az áleurópai PSD? Vagy az álszuverenista AUR?

Az utóbbi évek tetszhalott hazai politikai faunája a Bolojan-kormány megbuktatása óta feltámadt, sőt, állandó párzási időszakba lépett. Minden mioritikus pártlénytárs bőg, rigyet, dürög, ki-ki állása és ízlése szerint, élen a PSD-vel meg az AUR-ral.

Melyik a szexibb? Az áleurópai PSD? Vagy az álszuverenista AUR?
2026. november 18., szerda

Melyik a szexibb? Az áleurópai PSD? Vagy az álszuverenista AUR?

Az utóbbi évek tetszhalott hazai politikai faunája a Bolojan-kormány megbuktatása óta feltámadt, sőt, állandó párzási időszakba lépett. Minden mioritikus pártlénytárs bőg, rigyet, dürög, ki-ki állása és ízlése szerint, élen a PSD-vel meg az AUR-ral.

Az RMDSZ és az őszinteség politikája
2026. november 17., kedd

Az RMDSZ és az őszinteség politikája

Kimerülőben van az a politikai képviseleti modell, amelyben a választóktól négyévente bizalmat kérnek, a választások között pedig a politikai szervezet saját maga határozza meg, mit tart fontosnak elmondani a közösségnek.

Az RMDSZ és az őszinteség politikája
2026. november 17., kedd

Az RMDSZ és az őszinteség politikája

Kimerülőben van az a politikai képviseleti modell, amelyben a választóktól négyévente bizalmat kérnek, a választások között pedig a politikai szervezet saját maga határozza meg, mit tart fontosnak elmondani a közösségnek.

Ezért szeretem Romániát
2026. november 03., kedd

Ezért szeretem Romániát

Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.

Ezért szeretem Romániát
2026. november 03., kedd

Ezért szeretem Romániát

Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.

Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS