A sírásóverseny, az ország mediátora és az egészséges nacionalizmus nem véletlen találkozása

Évek óta nagy, de nem morbid érdeklődéssel figyelem Magyarország egyik legizgalmasabb vetélkedőjét, az országos sírásóversenyt. A Magyarországi Temetőfenntartók és Üzemeltetők Egyesülete 2016-ban rendezte meg a veszpillók (lásd még, Jókai Mór, bár ott nem sírásót, hanem gyászhuszárt jelent) első erőpróbáját. Idén Nyergesújfalu adott otthont a 19, két-két versenyzőből álló csapat megmérettetésének.

Elindítottam David Bowie Please Mr. Gravedigger (Kérem, sírásó úr!) című nótáját, néztem a versenyről készült felvételeket és elmerengtem. Eszembe jutott a Hamlet sírásó jelenete, Kormos István Szegény Yorickja, a Rendes feltámadás Tamási Árontól, saját halálok (szülőanyám, társam, apám stb,), élet és a halál pedánsan szabott határa… aztán, hogy a magasztos dolgok elfogytak, bulvárabb tájakra evezett a játszi elme.

Váratlanul elképzeltem, hogy

A végén taps, és díjat kap az a nagyfőnök, akinek a legakkurátusabbra, legszebbre sikerült szabnia, például a haza, a nép, a jogegyenlőség, a minimális jólét sírgödrét, mindezt a legrövidebb idő alatt. Ki lehetne a nyertes, töprengtem el a fogas kérdésen. Ion Iliescu elvtárs úr értelemszerűen befutó, de hát már ő maga is egy sírgödörben pihen. (Remélem, legalábbis, hogy pihen, mert a legelvetemültebb gazfickók is megérdemlik az élet utáni nyugtot.) Năstase úr? Eh, az a pisztolyos-nyakonlövős trükk, tré. Băsescu úr? Nem. Megkockáztatom,

szóval minden hibája ellenére nem pályázhat a bajnoki címre. Dragnea úr? Róla a béka és az ökör aiszóposzi meséje jut eszembe. És nem, nem Dragnea úr az ökör. Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnök? Ő sem. Ő csak egy közepesen kártékony és nyársat nyelt szász, akit az államelnöki székbe varázsolt a szavazópolgárok jobb életbe vetett naiv hite. George Simion meg a többi vérnackó nem rúg labdába. Még.

Így jutottam el az ország jelenlegi mediátorához, a társadalmi egyensúly legfőbb nemzeti kezeséhez, Nicușor Dan államelnökhöz. Ha jól tudom, Dan úr az első olyan román csúcsvezető, aki nyíltan, mindenféle kendőzés nélkül

Nézzük, mi történt konkrétan. A bizánci rítusú (értsd ortodox és görög-katolikus) közösségekben szeptember elseje az egyházi újév napja. Idén a román pátriárkia Bukarestben, a Nemzet Megváltásának Katedrálisában szervezte meg az Ortodox Fiatalok Nemzetközi találkozóját. És meghívta Románia államfőjét a 2014 óta évente megszervezett eseményre. Dan úr elment és beszédet is mondott. Többek között arról beszélt a fiataloknak (és az egész ország népének), hogy meg kell vallani, hitet kell tenni azokról az értékekről, amelyekben hisznek, hiszünk, méghozzá a nyilvánosság előtt.

Jó, ez így akár decens üzenet is lehet. A következő mondatban viszont felsejlett egy sötét árnyék. Idézem:

Elolvastam a szöveget. Aztán újra elolvastam. Aztán még sokszor. És közben eltöprengtem azon, mi az egészséges nacionalizmus. A nacionalizmus ugyanis önmagában, azaz jelző nélkül sem feltétlenül beteg dolog. (Persze, többféle értelmezése van a fogalomnak, George Orwell szerint például eleve káros és rossz, mert agresszív hatalmi törekvéssel jár és bármit elnyom, ami nem nemzeti.) Nem szeretném felsorolni a különböző értelmezéseket, sem összehasonlítgatásokat végezni egyéb kifejezésekkel (pl. patriotizmus, sovinizmus stb.). Elfogadom, hogy a nacionalizmus létező ideológia, erő, érték, amely a nemzetet tekinti a közösségi összetartozás alapjának.

Azt is teljesen értem, hogy

Tehát azt is megértem, hogy Románia államelnöke, azaz legfőbb mediátora (többek között) nyíltan nacionalizmusra buzdít. Hogy hozzátette az egészséges szót? Hát persze, hogy hozzátette, hiszen egy európai uniós tagállam vezető politikusaként nem buzdíthat például más nemzetek, esetleg a Románia jelenlegi határain belül élő és adófizető őshonos etnikai kisebbségek elleni diszkriminációra, lenézésre, esetleg gyűlöletre. Ami kétségtelen, hogy megfelelne a ki nem mondott, de implicite mellérendelt egészségtelen nacionalizmusnak.

Szóval lényegében értem, mit akart mondani az államelnök úr. Az

Románia legnagyobb (és a világ legnagyobb ortodox) templomában, fiatalok tömege előtt. Hogy miért? Tudjuk, számtalan példa van rá, hogy a román politikusok nekimennek a romániai magyaroknak, az RMDSZ-nek, az anyaországnak, a roma közösségnek, egy-egy külföldi állampolgárnak stb. Kapásból-példaként emlékezzünk csak Ionopot Iohannis elnök magyarfaló performanszára.

Azt is tudjuk, hogy az európai klubhoz való tartozás némi viselkedésre kényszerítette a román honatyák nagy részét. Akik persze, ma is olyan nackók, mint tegnap, de őket bizonyos értelemben érteni vélem: a pillanatnyi érdek, a szavazatéhség, a különböző háttéralkuk mentén izzítják be időnként a hergelőgépeket. Viszont arra nem igazán tudunk példát az elmúlt évekből, hogy

Mint egy igazi ideológus. Aki irányt mutat.

Azt is hallani, hogy jaj, a szélsőségesek, szuverenisták teret nyernek Európában (ami bizonyos értelemben igaz), és ez okozza a román nacionalizmus ki-tudja-hányadvirágzását Romániában. Élesen nem értek egyet ezzel a nézettel. Bocsásson meg bárki, de a román nacionalizmusnak nincs szüksége hátszélre.

Van viszont egy-két dolog, amit nem értek. Ha Nicușor Dan államelnök a fő mediátor, egyfajta őrzője, pásztora a társadalmi egyensúlynak, akkor miért nem dorgálja meg az időnként utolsó mucsai módon hergelő román politikusokat, akik, ha tetszik, az egészségtelen nacionalizmus hús-vér szobrai? Akkor is, ha tudja, hogy a pillanatnyi politikai érdek vezérli a kirohanást? Miért nem dorgálja meg például a PSD-s Mihai Fifor nevű pofát, aki egészen legionárius szókészlettel szidja Dominic Fritzet, az USR román állampolgárságú német elnökét? És

akik nem csak a pillanatnyi érdek mentén cselekszenek, hanem egész politikai vagy ideológusi karrierjüket a súlyosan beteg nacionalizmusra, xenofóbiára és magyargyűlöletre alapozták?

A másik dolog, amit nem teljesen értek: ha Nicușor Dan minden román állampolgár elnöke, akkor a fenti buzdítás minden román állampolgárra érvényes kell legyen. Kérdezem hát tisztelettel:

amennyiben az anyaországához, anyanemzetéhez hű?! Jó, mostanában éppen nehéz ez a hűség, hiszen az anyaországi szavazópolgárok egy jó része is szidja az erdélyi magyarokat, mint a bokrot. Ilyenkor szokták elfelejteni, hogy mit adtak Magyarországnak az erdélyiek… például olyan hétszázezer lelket az elmúlt 110 évben.

Ja, hogy baj? Hogy baj az, ha a „magyar ajkú románok” nem lojálisok a mioritikus hazához, amelyben adót fizetnek?

Ja, hogy a többségi közösség egészségesen nacionalista, a kisebbségiek viszont betegek? Na, hát ezt nagyon nem értem.

Konklúzió: amíg a fenti problémákra nem tud gyógyírt ajánlani, sőt, ő maga válik a szerinte egészséges nacionalizmus első számú terjesztőjévé, értékelésem szerint Nicușor Dan úr a győztes. Az egészséges nacionalizmus nyilvános megvallására teljes lelki nyugalommal buzdító Nicușor Dan államelnök Románia első számú sírásója.