Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?

Persze, a politika mindig látványosság is volt. Rendeltetésében a politika ugye a köz ügyeinek intézése, az emberek tartós, rendezett és szervezett egymás mellett élésének lehetővé tétele. Ez egy tisztán gyakorlati kérdés, mivel a nagy létszámú közösségek, mint a nemzetek vagy országok szervezett fennmaradását a politika biztosítja.

Ez az a mechanizmus, ami életben tartja és működteti a politikát – és a résztvevőinek folyamatos versenyét –, mozgatórugói pedig olyan mély emberi tulajdonságok, mint a méltányosság- és igazságérzet vagy a közösségi felelősség érzése. És a hatalom- és becsvágy – ezeket hajlamosak vagyunk eredendően rossznak tekinteni, pedig hatalom nélkül nem létezik közösségi döntés és nem létezik politika.

mivel a politikusoknak folyamatosan mondani kell a közösség felé, hogy mit terveznek, mit tesznek, ehhez pedig minél szélesebb közösségi támogatást, legitimációt kell szerezniük. Ideális esetben pedig a közösség – az emberek, ugye – veszik és elfogadják vagy elutasítják az üzeneteket. A visszacsatolás egyik módja a szavazat, amit a választásokon lehet leadni (persze ez is csak az elméleti, tankönyvi séma, a valóság jóval árnyaltabb).

A másik visszacsatolási módozat a nemtetszés (ritkábban a támogatás) közvetlen, azonnali és nyilvános kifejezése köztéri megmozdulással, tüntetéssel. Ezek a teljesen demokratikus megnyilvánulások Romániában is elfogadottak és rendszeresek. A pedagógusok, az egészségügyi dolgozók vagy a gazdálkodók menetrendszerűen, minden évben az utcára mennek érdekeik védelmében.

Akkor is, ha az általános kommunikáció és vele együtt a politikai kommunikáció is időközben a virtuális felületekre és a közösségi médiába költözött, az utcai tüntetésnek nincs virtuális alternatívája. De végül a tüntetések is a közösségi médiában teljesednek ki, mivel a néhány száz vagy ezer ember fizikai részvételével tartott megmozdulás képei valós időben jutnak el több millió másik emberhez – így kap az ügy jóval nagyobb nyilvánosságot, ezzel együtt pedig támogatottságot vagy akár ellenzést.

mennyivel könnyebb bekommentelni egy politikus bejegyzése alá, mint bejelentkezni egy fogadóórára és szemtől szembe elmondani a véleményt. Ez a fajta visszacsatolási módozat pedig szükségszerűen radikalizálja a beszédmódot és a kommunikáció stílusát.

A covid pandémiás időszaka mérföldkő ebben a radikalizációban. A lezárások, az emberek elszigetelődése a külvilágtól és egymástól, az ismeretlen helyzettől való félelem és a válsághelyzetet kezelő politika iránti növekvő bizalmatlanság nagy mértékben hozzájárult, hogy a képviseltek és a képviselők közötti bizalmi szakadék elmélyüljön. Az emberek nagy résznek elégedetlensége és frusztrációja pedig más irányokba csatornázódott be.

Az AUR támogatói bázisa ebből nőtt ki. A párt alig fél évvel a covid-helyzet kezdete előtt alakult meg, de a járvány okozta sokrétű válság éveiben erősödött meg igazán, az oltásellenesség és a vírustagadás – és aztán még sok más hasonló téma – gátlástalan kihasználásával és felerősítésével. Ebből aztán kinőtt az a zavaros, amorf rendszerellenesség, amiből az AUR jelenleg is táplálkozik, amitől a legnépszerűbb romániai párttá vált és a jelek szerint még most sem érte el támogatottságának csúcsát.

Minden jel és reakció szerint az erőszakos megnyilvánulásokat nem az érdekeik védelmében tüntető juhtenyésztők, hanem beszivárgott külső elemek kezdeményeztek. Feltűntek AUR- és SOS-politikusok és támogatóik, Călin Georgescu hívei, de ott voltak a focihuligánok, a dák misztika hívei, és korábbi szélsőséges megmozdulások résztvevői is. A tüntetés előtt, közben és utána is folyamatosan áramlott a közösségi médiában, főleg a TikTokon a hergelés és „a rendszer” megdöntésére, „forradalomra”, Bukarest és az ország bevételére buzdító üzenetfolyam.

Ezen a tüntetésen egyetlen reprezentatív juhtenyésztői szervezet sem volt jelen, a megmozdulás nem volt szabályosan bejelentve, a szervezése pedig a közösségi médiában történt. Hogy, hogy nem, éppen azokban a napokban, amikor az államfő éppen egy lehetséges miniszterelnök-jelölt megnevezésére készült.

Ha a covid-pandémia beindította az AUR, Georgescu, Șoșoacă és általában a szuverenista-rendszerellenes oldal motorját, akkor a 2024 végi elnökválasztás első fordulójának érvénytelenítése volt a szuperüzemanyag, amely felpörgette ezt a motort. Az úgymond „klasszikus” politikai oldal pártjai és politikusai akkor megijedtek, megrendültek és mindenki arról kezdett beszélni, hogy tanulni kell a történtekből, meg kell újulni, vissza kell térni az emberekhez, és meg kell reformálni a romániai politikacsinálást, a közügyekhez, a közpénzhez való viszonyt, különben az új populista erők mindent elsodornak.

Több mint négy hónapja nincs teljes jogú kormánya az országnak, még az országot sújtó gazdasági válság következményeinek, a Bolojan-kormány fájó megszorításainak enyhítésével kecsegtető PNNR-milliárdok (amiből aztán sok százmillió el is úszott) kilátása sem volt elegendő ahhoz, hogy a politikai szereplők valamilyen működőképes kormányzási megoldással álljanak elő.

Az ország politikai vezetése már a két évvel ezelőtti elnökválasztási fordulóban elvérzett, ez ennyi idő után visszatekintve világosan látszik. De akkor még – mint egy számítógépes játékban –, a Game over felirat után betöltötték a legutóbbi biztonsági mentést, azóta is az fut – egyre rosszabbul. A májusi kormánybuktatással és az utána következő politikai bénultsággal ugyanis kiderült, hogy a játékban valószínűleg nincs több korábbi mentés – be kellene lépni az utolsó, legnehezebb, boss levelre és végig kellene játszani a játékot.

Előbbiek a közösségi média felületein, a kommentszekciókban követik ezt a látványosságot, utóbbiak pedig egyre nagyobb felbontásban, egyre színesebb képekkel próbálják elfedni a riasztó valóságot.

Az AUR pedig már bekerült a rendszerbe, ott várakozik indításra készen, mint az a bizonyos ransomware-vírus az országos kataszteri hivatal szerverén, és jelenleg úgy tűnik: nincs ellenszere annak, hogy átvegye az irányítást.