// 2025. szeptember 16., kedd // Edit
Sólyom István Sólyom István

Mit adhat Gyergyónak az autópálya?

// HIRDETÉS

Rég látott lehetőség előtt áll a Gyergyói-medence az Erdélyt Moldvával összekötő autópályának köszönhetően.

(Külön)Vélemény

Szerző: Sólyom István
2024. október 22., 18:19

„A Dél-hegy fölött keskeny koronában sárgásan derengett az ég, visszfényében áttetsző tüskék lebegtek a levegőben. Az ég ott a gerinc fölötti keskeny zöld sávon hirtelen csapott át a kékbe, sötétkékbe, kelet felé már minden csupa lila volt. Arról közeledett az este. A medencét is lila köd borította." (Bodor Ádám: Gyergyó éghajlata)

Az első dolgok egyike, amit egy Gyergyói-medencéből származó, Kolozsvárra frissen érkezett egyetemista megtanul a társas érintkezések során, hogy bemutatkozáskor nem feltétlenül érdemes közölnie elsőre, pontosan hol született, honnan érkezett. Bőven elegendő, ha annyit mond: „gyergyói vagyok.”

Jó húsz éve, ha ezzel a formulával válaszoltam a származásomat érintő kérdésre, többnyire a következő reakciók érkeztek: „még nyáron is fizeted a fűtésszámlát?”, „tudsz hokizni?”, „hát utak még vannak?”, „mennyi egy méter fa ára?”, „akkor te biztos rocker lehetsz”, „bicskád van-e?”, „szakis vagy salamonos voltál?”. A kérdéstől, az érdeklődés mélységétől függően aztán el lehetett indulni a helyi jellegzetességek megtárgyalása felé.

// HIRDETÉS

Két évtizede még alig volt jellemző, hogy az egyetemisták autóval közlekedjenek. Vonattal, autóbuszzal, stoppal jutottak el a diákok az egyetemi városokba, arra az akkoriban létező néhány nyári fesztiválra, és az országot is javarészt így járták be. Emiatt sokaknak volt közvetlen tapasztalatuk egy-egy régió úthálózatával kapcsolatban.

Az időjárás mellett így az utak minősége szolgáltatta a beszédtémát.

Emlékszem, a kétezres évek elején, derekán volt egy időszak, amikor Gyergyói-medencéből csak Csíkszereda felé lehetett úgy kijutni, hogy az autó felfüggesztésében vagy a kerékfelnikben ne keletkezzék legalább minimális kár. A Gyergyószentmiklóst Székelyudvarhellyel összekötő libáni úton akkor is naponta járt autóbusz, aminek a közlekedésre alkalmas útviszonyok között uszkve egy óra alatt kellett volna teljesíteni az alig 60 kilométeres távot.

Azokban az időkben előfordult, hogy akár három órába is telt az út, így aki történetesen Gyergyóújfaluból utazott volna az udvarhelyi busszal Gyergyószentmiklósra, az jó ideig ácsoroghatott a buszmegállóban, amíg egyszer csak befutott a járat. Az elátkozott busz, amelynek utasai akkor is bólogattak és forgatták a fejüket, amikor egy szakaszon megszűntek a holdbéli állapotokra emlékeztető útkörülmények, de elképzelhető, hogy egyesek csak azért nem hagyták abba az ütemes fel-alá mozgást, mert tudták, hogy a városba beérve minden kezdődik elölről.

A másik útszakasz, ami kínszenvedést jelentett, az a bucsini út, ami a Gyergyói-medencét köti össze Parajddal. A távolság ez esetben is mintegy 60 kilométer, a különbséget az jelentette a két, közlekedésre tökéletesen alkalmatlan útszakasz között, hogy ez keserítette meg a legtöbb sofőr és utas életét, mivel a Marosvásárhely, Kolozsvár és Magyarország irányába közlekedők számára ez a szakasz volt a legrövidebb. Papíron legalábbis.

A harmadik opció a Maros-mente volt, Maroshévíz, Szászrégen, majd Apahida felé, ahol ugyanezek a bahmuti állapotok uralkodtak, cserében kétszer olyan hosszú volt a Marosvásárhelyig tartó áldatlan szakasz, míg az, aki Kolozsvárig utazott, és ezt választotta, nagyon bátor ember hírében állt.

Az elhanyagolt infrastruktúra évekig halmozottan hátrányos helyzetben konzerválta a helyi településeket.

Az áldatlan állapotok nemcsak a mindennapi életvitelt nehezítették, a gazdasági fejlődést távlati lehetőségeit, vagy korlátait is meghatározták. A térség felzárkózásához elengedhetetlenül szükséges gazdasági beruházások sokáig elkerülték a medencét, és hiába volt adott a turistacsalogató környezet, a megközelítés nehézségei miatt nem lehetett csúcsra járatni a turizmusban rejlő potenciált sem.

A kilátástalan helyzet tömegeket vitt Nyugatra. Kezdetben Magyarország, majd a sokak által várt EU-s csatlakozást követően Németország, Ausztria, Svájc és az Egyesült Királyság vált népszerűvé. Az egyetemisták közül, aki nem Nyugaton találta meg a számítását, az főként Marosvásárhelyen és Kolozsváron kötött ki, akárcsak a jelen sorok írója. Egyre többen döntöttek úgy, hogy végleg maguk mögött hagyják a Gyergyói-medencét, ami bár alig észrevehetően, de kezdett kiolvadni az évtizedes fagyott permafrosztból.

A libáni út 2008-ban vált járhatóvá, és végre biciklivel is végig lehetett menni rajta. A bucsini út egyenesen autópályaként hatott az autósforgalomra, míg a Maros-mentén szépen felfestett útburkolatot hitetlenkedve fogadták az előző állapotokat ismerők. Végre a központi kormányzat is felismerte, nem lehet a végtelenségig mellőzni egy jobb sorsra érdemes régiót – vélekedtek a helybéliek.

A kulcsfontosságú úthálózatok rendbe tétele egyszeriben szellőssé tették a térséget, még ha a ködös telek továbbra is ráültek a Gyergyói-medencére.

Az egyetemisták idővel egyre nagyobb számban személyautóval közlekedtek.

Az otthon maradtak élték tovább a mindennapi valóságukat, míg az elszármazottak Gyergyóval kapcsolatos időszakos tapasztalatai inkább lehetővé tették a perspektivikus látásmódot, amivel a térségre tekintettek. Némileg ellentmondva a gazdaságszociológiai kritériumoknak, a lassú változás nem Gyergyószentmiklóson kezdődött el, hanem a várost körülölelő faluhálózatban. A térség gazdasági fejlődési motorját jelentő Remete nyitotta a sort, hozzá zárkózott fel a többi település.

A gyergyói, aki évente néhány alkalommal látogat haza, látja, tapasztalja, hogy ez már nagyon nem az a hely, ahonnan elment világot látni. Rendre hallja, hogy hozzáértő a faluvezetés, a politikai adok-kapok nem nyomja rá annyira a bélyegét a falu menedzselésére, hogy annak a helyi közösség lássa a kárát.

Látja, hogy már a mellékutcák és az erdei utak egy részét is leaszfaltozták, a vízbekötési és csatornázási munkálatokat már évekkel ezelőtt befejezték, a tűzifa hazájában már a gázszerelési munkálatokra készülnek, a korábban is rendezett falvak pedig még rendezettebbek lettek. Az otthoni ismerősöktől, barátoktól azt hallja, hogy

élhető, élhetőbb a térség, magasabb az életszínvonal és jobb az általános közérzet.

Többen hozzáteszik, hogy a városon vegyesebb a kép. Míg az utóbbi időben több a kulturális, szabadidős kikapcsolódási lehetőség, a sportolási lehetőségek szaporodtak, és könnyűzenei téren egyenest erdélyi nagyhatalommá nőtte ki magát a város, addig a meglévő gazdasági fejlődés, a folyamatban lévő közúti infrastrukturális beruházások ellenére, mintha egy helyben toporogna a város, és mintha mindenki a Gyergyói Hoki Klub főtámogatójától, a térségben megtelepült Bayer Construct építőipari cégcsoporttól várná a megváltást.

A város lakói már rég túl vannak azon, hogy az úttalan utak miatt panaszkodjanak, és próbálják mindenben megtalálni a pozitívumot is, de az elmúlt harminc év városvezetésével szembeni kritikájuk minden eleme jogos. A mandátumokon átívelő kompetenciahiány, az, hogy az infrastrukturális fejlesztések elmaradása nem csak pénzkérdés, hanem hibás döntések sorozatának, a helyi politikai elitek életképtelen lobbierejének, a pályázati lehetőségek alacsony mértékű kihasználásának is köszönhető. A zsákutcás városfejlesztés iskolapéldái.

Ilyen gondolatokkal a fejemben autóztam haza az elmúlt hétvégén. Lett volna ugyan más is, amin töprenghettem volna, de olvastam a hírt, hogy az Erdélyt Moldvával összekötő, A8-as autópálya újabb székelyföldi szakaszára, a Gyergyóalfalu–Ditró sztrádaszakaszra kiírták a közbeszerzési eljárást.

A szóban forgó 14,4 kilométeres Hargita megyei szakasz elkészítésének költsége 1,2 milliárd lej, a kivitelezőnek 34 hónap alatt kell megépítenie a sztrádát. Gyergyóalfalunál közúti csomópont is lesz.

Az ilyenkor automatikuson rám törő legyintést, kacajt mégis elnyomtam magamban, és eljátszadoztam a gondolattal, mi van, ha mégis komolyan gondolják ezt az egész autópályásdit? Ha igen, akkor a gyergyói térség olyan változások előtt állhat, amit csak a székely körvasút 1907-es Gyergyószentmiklósra érkezése jelentett. Egy autópálya, ami a Gyergyói-medencét szeli át,

olyan lehetőségeket hordoz magában, ami 100-150 évente egyszer adódik.

A helyi adottságok és a sztráda nyújtotta potenciál olyan folyamatokat katalizálhat, amelyek révén számos gazdasági érték és szolgáltatás megtelepülhet a térségben. Jelen állás szerint a falvak húzzák maguk után a régióközpontnak számító Gyergyószentmiklóst, így az sem valóságtól elrugaszkodó gondolat, hogy Ditró és Remete, a két legdinamikusabban fejlődő község a városiasodás útjára léphet.

A Gyergyói-medence falvainak vezetése mandátumok óta állandó, jól ismerik egymást a polgármesterek, számos területen együttműködnek, közös projekteken dolgoznak. Az újonnan megalakuló szentmiklósi városvezetésnek nem lehet más jövőképe, mint csatlakozni ehhez a konjunktúrához, és a kínálkozó lehetőségeket megragadva, minden eszközével, szakértelmével és tehetségével azon munkálkodjon, amire bizalmat kaptak a választóktól.

Nincs újabb fölösleges harminc éve a városnak, hogy végre pályára álljon.

Címlapfotó: A csomafalvi Dél-hegy (a szerző felvétele)

// HIRDETÉS
Különvélemény

Gyula és Rózsika a Hójába mennek nyaralni

Sánta Miriám

Nem elég a miccs. Otthon marad a sütő. Hova fér be a kenyér? Erdő szélén nagy a kedv...

Anticikk az antiolvasásról, az antiéletről és arról, amiben vagyunk (nyakig)

Fall Sándor

Van néhány perce? Na jöjjön, mert fontos dolgokat akarok magával megbeszélni.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Egy kisváros, amelyet „elnyelt” a sós víz: Marosújvár tükör-képe

Szántai János

Az ember körbesétálja a hajdani bányavároska központját: mintha bizarr bálnatemetőben járna. Arra gondol, az Isten meg az ember jól megverte a helyet. Aztán kiderül, vannak őrangyalai is.

Metál a tó mellett – hasított a Paradise Lost és a Cemetery Skyline Szebenben

Sánta Miriám

A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Killer Vaskormányfő Bolojan, az oktatásügyet békén kellett volna hagyni
Főtér

Killer Vaskormányfő Bolojan, az oktatásügyet békén kellett volna hagyni

Nem Daniel David veri most szét a tanügyet, hanem a terminátor üzemmódba kapcsolt Ilie Bolojan.

Védelmi miniszter: nem lőttük le a román légtérbe behatoló orosz drónt, de megtehettük volna
Krónika

Védelmi miniszter: nem lőttük le a román légtérbe behatoló orosz drónt, de megtehettük volna

Nem a román hadsereg vagy a NATO erői lőtték le a román légtérbe szombaton behatoló orosz drónt – közölte Ionuț Moșteanu védelmi miniszter.

Úgy megverte a dohányzáson ért diák a tanárt, hogy az kórházba került – hírmix
Főtér

Úgy megverte a dohányzáson ért diák a tanárt, hogy az kórházba került – hírmix

Nicușor Dan mindenkit biztosít, Románia képes megvédeni magát az orosz drónokkal szemben. Téglával támadt felesége nagyanyjára egy férfi.

Botokkal estek egymásnak a város központjában, egy ember meghalt – videóval
Székelyhon

Botokkal estek egymásnak a város központjában, egy ember meghalt – videóval

Egy ember meghalt és négyen megsérültek szombaton egy Craiován történt tömegverekedésben – tájékoztatott a Dolj megyei rendőrség.

Nagyon Románia, de közben mégsem az: ahol összecsókolózik a Duna a tengerrel (1. rész)
Krónika

Nagyon Románia, de közben mégsem az: ahol összecsókolózik a Duna a tengerrel (1. rész)

Erdélyből Moldván át Dobrudzsába utazva páratlan élmény ellátogatni a világ legnemzetközibb folyója, a Duna romániai deltájába, amely a világörökség részeként eleve egyedi látványosság. A nyaralás élvezetét csak fokozza, ha a tengerpartra látogatunk.

Háromezer lej: ez a minimum, amiből egy személy viszonylag ki tud jönni
Székelyhon

Háromezer lej: ez a minimum, amiből egy személy viszonylag ki tud jönni

Jelenlegi helyzetben legkevesebb 3000 lej nettó jövedelemből tud egy személy elfogadható életszínvonalon élni – véleményezte egy csíkszeredai nő, akitől arról érdeklődtünk hogyan érdemes beosztani a havi jövedelmet.

// még több főtér.ro
Hogy ki az erdélytolvaj, azt én mondom meg!
2025. augusztus 25., hétfő

Hogy ki az erdélytolvaj, azt én mondom meg!

Érdekes dolog elnézni, amint egy korábban még szájhabzó-vérnackó román politikus-megmondó lénytárs váratlanul keblére öleli a Székelyföldet. Tényleg közeleg a nagy mioritikus Utópia?

Hogy ki az erdélytolvaj, azt én mondom meg!
2025. augusztus 25., hétfő

Hogy ki az erdélytolvaj, azt én mondom meg!

Érdekes dolog elnézni, amint egy korábban még szájhabzó-vérnackó román politikus-megmondó lénytárs váratlanul keblére öleli a Székelyföldet. Tényleg közeleg a nagy mioritikus Utópia?

Erdély a magasban
2025. augusztus 20., szerda

Erdély a magasban

Rendhagyó beszámoló Romsics Ignác történész, Versenyfutás Erdélyért című kolozsvári előadásáról.

Erdély a magasban
2025. augusztus 20., szerda

Erdély a magasban

Rendhagyó beszámoló Romsics Ignác történész, Versenyfutás Erdélyért című kolozsvári előadásáról.

Különvélemény

Gyula és Rózsika a Hójába mennek nyaralni

Sánta Miriám

Nem elég a miccs. Otthon marad a sütő. Hova fér be a kenyér? Erdő szélén nagy a kedv...

Anticikk az antiolvasásról, az antiéletről és arról, amiben vagyunk (nyakig)

Fall Sándor

Van néhány perce? Na jöjjön, mert fontos dolgokat akarok magával megbeszélni.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Egy kisváros, amelyet „elnyelt” a sós víz: Marosújvár tükör-képe

Szántai János

Az ember körbesétálja a hajdani bányavároska központját: mintha bizarr bálnatemetőben járna. Arra gondol, az Isten meg az ember jól megverte a helyet. Aztán kiderül, vannak őrangyalai is.

Metál a tó mellett – hasított a Paradise Lost és a Cemetery Skyline Szebenben

Sánta Miriám

A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.

// HIRDETÉS