A járdán gázoltak halálra egy terhes nőt. Hibáztatás helyett ideje lenne a saját felelősségünkön is elgondolkodni

Nehéz lenne „megmagyarázni” a hétfőn, Kolozsváron történt tragédiát, amelynek során két autó ütközése nyomán az egyik a járdára sodródott, ahol elgázolt, a falhoz csapott egy várandós nőt, aki még aznap belehalt súlyos sérüléseibe a kórházban. Egyszerűen felfoghatatlan az egész,

Tavaly októberben egy 12 éves diákot ütött el egy járdára felsodródó autó, szintén a túl nagy sebesség és a sofőr gondatlansága miatt. A fiú súlyos sérüléseket szenvedett, felépülése az orvosai szerint igen hosszú időt vesz majd igénybe.

Románia sokáig az EU-s élbolyban volt a halálos kimenetelű közúti balesetek tekintetében, és bár az újonnan kiépült autópályáknak köszönhetően 2025-ben az előző évhez képest 12,5 százalékkal csökkent ez a szám („mindössze” 1293 ember halt meg az utakon), még mindig csak a 2019-es EU-s átlagra sikerült letornászni azt. De amikor az ember már a járdán sem érezheti magát biztonságban, akkor talán valóban el kellene gondolkodni azon, hogy mi is itt a probléma.

Korábban írtunk már a téma egyik-másik aspektusáról, mégpedig annak apropóján, hogy egy kutatás tavaly ismertetett eredményei szerint az egész világon Romániában legstresszesebb a sofőrvizsga. Ugyanaz történik tehát, ami olyan sok területen megfigyelhető az országban és Kelet-Európában általában: maga a rendszer is működésképtelen.

Sokáig lehetne boncolgatni, hogy pontosan mi az oka, mik az okai ennek. A nemtörődöm sofőroktatók végzik rosszul a dolgokat, maga a struktúra rossz, a levezetett órák száma kevés, magán a valóban túlságosan stresszes vizsgarendszeren kellene gyökeresen változtatni, esetleg a gyakorlópályák hiánya a ludas?

amelyeken a kezdő sofőrök a manőverezést gyakorolták, és amelynek hiánya az idősebb, rutinos sofőrök szerint katasztrofális következményekkel jár. Ha az ember nem tanulja meg a bóják biztonságos közegében az autó irányítását, a szűk helyeken való manőverezést, ha nem tanulja meg „érezni” a járművet, hanem egyből a forgalomban kezdi el megtapasztalni az autóvezetés nehézségeit,

Gyakran mantrázzák a tanuló sofőröknek az idősebb, már rutinos autóvezetők: úgysem az iskolában fogsz megtanulni vezetni, azon csak túl kell lenni. Majd később, élesben megtanulsz. Sokan persze később sem tudják teljesen behozni a lemaradást, egész életükben bizonytalan sofőrök lesznek, akik egy éles helyzetben leblokkolnak.

A Krónika egy szakértőt, Titi Aur volt autóversenyzőt, defenzív vezetési oktatót is megszólaltatott az ügyben, aki szerint a szabályokon is szigorítani kéne, ám erre nincs politikai akarat.

Azt is elmondta ugyanakkor, hogy egy ütközéskor már nagyon nehéz pillanatok alatt jó döntést hozni, hogy a veszélyt és a károkat minimalizáljuk,

Az úgynevezett defenzív, vagyis védekező vezetési stílus lényege éppen az, hogy autóvezetés közben folyamatosan monitorozzuk a környezetünket, előre felkészüljünk mások esetleges hibáira, hogy így még időben megelőzhessük a bajt.

Fent már említett írásunkban pedzegettük, hogy erről részben éppen a túlstresszelt sofőrsulik, és sofőrvizsgák tehetnek, hiszen ha a kezdő sofőr idejekorán az agresszióval és a stresszel azonosítja a vezetést, akkor a későbbiekben már nagyon nehéz levetkőzni ezt az alapállást.

Még mindig nincs elég autópálya, Kolozsváron még körgyűrű sincs, az utak rendkívül zsúfoltak, sok a dugó, az emberek belefáradnak abba, hogy a forgalomban telik a fél életük,

Valahol az alapálláson kellene változtatni, hiszen mindenki csak saját magával tudja kezdeni a változtatást, de nem könnyű levetkőzni ezeket a rossz berögződéseket.

Ha véletlenül be szeretnénk tartani a sebességkorlátozást, nagyon gyakran szembesülünk azzal, hogy mögöttünk a türelmetlen gyorshajtó ledudál, agresszívan előz, közben még az öklét rázva anyáz is egyet, mert mi az, hogy nem hagyjuk haladni őt, aki olyan jól, ügyesen és főleg gyorsan tud vezetni. Nem lehet haladni ettől a sok balfasztól, mondják oda ilyenkor az anyósülésen utazónak, minek adnak az ilyeneknek jogosítványt, teszik hozzá,

aztán, ha a baj már megtörtént, csak merednek maguk elé, és azon gondolkodnak, hogyan is történhetett ez meg.

A hétfői baleset 29 éves áldozatát és a meg sem született gyerekét már senki nem tudja visszahozni.

Viszont ha a zsúfolt utakon idegesen dudáló, agresszívan előző, szabálytalanságot szabálytalanságra halmozó, „élelmes” kelet-európai sofőrök el sem gondolkodnak egy ilyen felfoghatatlan veszteségen, ha meg sem próbálnak változtatni a hibás hozzáállásukon, az lesz az igazi tragédia, amely újabb és újabb életet követel majd.