Nem a metró, nem a körgyűrű, hanem a mentalitás az akadálya annak, hogy Kolozsvár szintet lépjen

Az ág is húzza azt a szegény kolozsvári körgyűrűt.

Mint ismert, nemrég kiderült, hogy a legutóbbi közbeszerzési eljárással adódtak bizonyos gondok. A pályázatot elnyerő cégtársulásnak ugyanis egy bosnyák vállalat is a tagja volt. Illetve dehogyis volt: az Integral Inženjering vezetői nemrég közleményben jelentették be, hogy a román fővállalkozó, a Dimex 2000 Company az engedélyük nélkül tüntette fel a cégüket a dokumentációban, nekik eszük ágában sem volt romániai közbeszerzési eljáráson indulni (bár a Dimex többször is megkereste őket, elutasították az ajánlatukat).

Eközben Emil Boc – akit már évek óta méltán kritizálnak azért, mert sokadik regnálása ellenére sem „volt képes” még mindig megoldani a körgyűrűmizériát – bejelentette, hogy a városháza egyoldalúan felbontotta a szerződést a csalónak bizonyult cégtársulással, és hamarosan ki is írják az új közbeszerzési eljárást (már a negyediket!), akkor is, ha a pereskedés ki tudja meddig fog tartani.

A Dimex 2000 ugyanis, annak ellenére, hogy komoly csaláson érték őket, bejelentette, hogy meg fogja támadni az 1,1 milliárd euró értékű szerződés egyoldalú felbontását,

Ez meglehetősen abszurd, de ennek ellenére a jogi procedúrát végig kell vinni, ami időbe telik. Általában nem kevés időbe.

Ezalatt pedig a kolozsvári körgyűrű sorsa – amelyre most nem egyetlen kivitelezőt keresnek, hanem 4 szakaszra osztják a mintegy 40 kilométeres út megépítését, 4 különböző kivitelezőt keresve a munkálatokra – ismét csak bizonytalanná válik:

A legoptimistább forgatókönyv az, ha a Dimex keresetét a bíróság elutasítja, és helyben hagyja a városháza egyoldalú szerződésbontását. Ebben az esetben az újonnan meghirdetett közbeszerzési eljárás haladhat párhuzamosan a bírósági eljárással, de még így is mintegy másfél–két évbe fog telni, mire a pályázatot kiírják, elbírálják a jelentkezéseket, kiválasztják a nyerteseket, és a projekt reálisan elkezdődhet.

A legpesszimistább forgatókönyv a Pro Infrastruktúra Egyesület szakértői szerint az lehet, ha a Dimex keresetének helyt ad a bíróság, vagyis a városháza nem tudja egyoldalúan felmondani a szerződést, ám eközben az új közbeszerzési eljárás mégis elindult (a tervek szerint még márciusban kiírják az új pályázatot).

Aki ücsörgött már forgalmi dugóban mondjuk a Szászfenes és Kolozsvár közötti útszakaszon vagy bárhol a városban, az pontosan tudja, hogy ez a becsült 2–4 év, milyen rengeteg idő.

A város egy lépésre van attól, hogy újabb szintet lépjen, és ígéretes gazdasági potenciállal rendelkező kelet-európai városkából a térség „regionális metropoliszává” váljék, no persze a helyi viszonyokhoz kicsinyítve méretarányosan a metropolisz fogalmát. Ehhez viszont nemcsak a körgyűrűre lesz még szükség, de az átkozva szeretett metróprojekt, és Boc mester másik dédelgetett projektje, az elővárosi vasút is kell majd hozzá.

Mégpedig azért, mert ahogy Emil Boc is jelezte,

azzal, hogy a tranzitforgalmat eltereli a város szívéből.

A közlekedési gondok, a dugók végleges megoldásához viszont a metró és a HÉV is kell majd, Boc szerint az utóbbi fog „radikális változást” hozni a városi mobilitásban.

Ez a változás ugyanis nemcsak az infrastruktúra kiépülésén múlik, hanem a város lakóinál kell elérni egy jelentős mentalitásbeli váltást. A polgármester utalt rá, hogy a dugókat részben éppen az okozza, hogy a kolozsváriak a városon belül is túlzottan gyakran autóznak.

Elmehetnének busszal is a munkába, a boltba (leszámítva a nagyobb bevásárlásokat), az uszodába, a színházba, de az esetek többségében mégis autóval mennek mindenhova.

nem számít, hogy albérletben lakunk, hogy a lakásban a plafon beázik, hogy nincs pénzünk rendesen leszigetelni a házat, hogy hány hónapnyi közös költséggel vagyunk elmaradva, de a drága nyugati autót meg kell venni, és mindenhová azzal kell járni, hogy az emberek lássák: mégiscsak elértünk valamit az életben.

Ha bosszantó is ez az újabb néhány év késlekedés, a körgyűrű előbb-utóbb mégis el fog készülni. Ha már ennyi pénz beleöltek, a metrót is be fogják fejezni, és elkészül a helyi vasútvonal is, összekötve Kolozsvárt a környező településekkel. Előbbi projekt megszabadítaná a várost a tranzitforgalomtól, utóbbi kettő jelentősen megkönnyítené, felgyorsítaná az ingázást, hiszen sokan a peremvidékről járnak be a városba dolgozni.

Csakhogy ahhoz, hogy az utóbbi történet az elképzeléseknek megfelelően valósuljon meg,

Le kell tenni a lerongyolt, de azért a hatás kedvéért újrafényeztetett BMW-t, ott kell hagyni a parkolóban, érzékeny búcsút kell inteni neki a hétköznapok egyhangúságában, aztán el kell battyogni a metró- vagy vonatállomásra, és fel kell szállni a szerelvényre.

Munkából hazafelé ugyanezt meg kell ismételni az ellenkező irányba. Ezzel mi magunk is hozzájárulunk a forgalmi dugók csökkentéséhez, a magunk részéről mérsékelni tudjuk a környezetszennyezést, vagyis mi magunk teszünk azért, hogy jobb körülmények között élhessünk.

Ami nélkül Kolozsvár sosem lesz igazán nagyváros, csak egy provinciális erdélyi városka, amely kinőtte saját észszerű határait.