Minden oké, mehetünk vissza az emilbocok szoftnackó világának mindennapjaiba

Hat hónapja egyfeszt feszültségben él a derék romániai választópolgár, függetlenül attól, hogy Decsebál vagy éppen Szent István késői („jog”)utódja. Na és akkor tisztázzuk:

(meg szerte a világon, ahova nyilván jó dolgában vándorolt el, mert itthon olyan fasza meg dübörög minden), legalábbis az influenszerkedő jedermannok, elitelemzők, urbánus értelmiségi mindenlátók szerint. Az egyik fajta a Jó oldalán áll. Ő okos, olvasott, serényen dolgozik, az EU-val fekszik és a szivárvánnyal kel, maximum ideológiailag nem elég érett még, de majd csak jobb belátásra tér, ha nem akar cancelt a szelfijére.

A másik a Gonosz oldalán fetreng. Ő ostoba, bunkó, lusta, Oroszországgal fekszik és a horogkereszttel kel, vele nincs mit kezdeni, emigráljon Szibériába.

Tehát,

Beszéltem emberekkel, akiknek rémálmaik voltak, szó szerint: hogy a Sötét Bunkó Nagyúr lesz Románia államelnöke, és azzal beköszönt a permanens apokalipszis. Olyanokat is láttam (tényleg, nem vicc, bármilyen röhejes), akik kijelentették, ők kivándorolnak, ha nem a Matekmegváltó nyer. Az újrajátszatott államelnök-választás első fordulója óta eltelt két hétben aztán ez a pánikhangulat az egekig szökkent. A hivatalos diskurzus pedig ügyesen fokozta a tempót. Itt már nem is egyszerű választásról van szó, hanem népszavazásról, sorsdöntésről, történelmi próbatételről,

Az eredmény itt van. Nicușor Dan úr, Bukarest volt polgármestere és független államelnök-jelölt győzött. Ő lesz Románia következő államelnöke. Nézegettem a közösségi hálókat, csak úgy ömlöttek a hurrák, a juhék, a „hej, mégiscsak európai nép ez a román” típusú ujjongások. És eszembe jutott 1989 legvége, amikor a forradalomnak hitt (ma is úgy gondolom, az események egy része valóban forradalomnak nevezhető) rendszerváltás euforikus pillanataiban kirohantunk a főtérre, ölelgettük egymást, magyart, románt vegyesen, eksztatikus naivitásunkban azt képzeltük, hogy másnap elkezdődik Európa ezeken a mordori tájakon, jönnek az emberi jogok, a méltóság, a jogegyenlőség, sőt, a jogállamiság (LOL).

Vita nincs: örvendek, hogy a… hogy is ismételgették mantraszerűen a közösségi hálókon meg mindenütt… a kisebbik rossz győzött. A magam részéről nem tudom, hogy Dan úr rossz-e. Honnan is tudhatnám? Őszintén, nem érdekelt annyira egy messzi főváros főpolgármesterének több éves teljesítményátlaga. Az országban pedig nem láttam lófrálni. Úgyhogy gőzöm nincs, milyen. Tehát nem vagyok hajlandó reflexből rávágni, hogy rossz. Igaz, azt se, hogy ő a megváltó, az európai út garanciája.

Hej, de reménykedtünk abban, hogy na, ez már tényleg Európa: tessék, egy kisebbségi ember államelnöke lehet ennek a hátulgombolós államnak. Hadd ne kezdjem sorolni, mennyire jó lett mindenkinek (nekünk, magyaroknak is) az álkisebbségi államelnökkel a nyakunkban. Szóval lássuk, mit tud Dan úr. Ha meg nem eszi a PSD reggelire, mielőtt még kézbe ragadhatná a pikszet.

Megnéztem Dan úr győzelmi beszédét. Rendes kis beszéd volt, hozta a kívülálló, becsületes értelmiségi jóember imázsát. Elmondta, hogy ez nem az ő győzelme, hanem a miénk. (Itt majdnem elsírtam magam: a szívbillentyűimen játszott.) Meg is köszönte szépen mindenkinek: a romániai románoknak, a moldovai románoknak, a mindenhol élő románoknak…

De hallod-e, te Nicușor Dan… az indiánokkal, vagyis a nem létező Székelyfölddel meg a romániai magyar közösség rád szavazó részével mi van? Hiszen itt volnánk mi is, az a közösség, amely összlétszámát tekintve a legnagyobb arányban kompakt módon rád szavazott. Nem várom el tőled a köszit, persze, miért várnám el? Csak elgondolkodom, egy igazi européer politikus (államférfit nem mondok, mert bocsáss meg, de semmi jel nem utal arra, hogy az lennél) azért odafigyelt volna egy ilyen apró gesztusra.

Viszont egy kis hanyag elegancia azért elkelt volna. Na de haddel, izgultál. Elnézem neked. És előlegezem is annak a bizalomnak a törtrészét, amelyet dicső elődödre, arra a szászra pazaroltam naivul.

Dan úr azzal zárta győzelmi beszédét, hogy holnaptól munka van. Haj, de még mennyi! Nem is tudom, hol fogja elkezdeni a jó matekes (már ami egyáltalán rá tartozik).

Azok is románok (és magyarok és más nemzetiségűek), azok is adófizetők, azokra is oda kell figyelni, ilyen ez a halmazos matek. És itt érdemes megjegyezni: szinte nincs olyan megyeszékhely, ahol nem Dan úrra szavaztak volna a polgárok. Tehát elmondható, hogy urbánus túlsúlyú győzelem született. Ami egyben azt is jelenti, hogy a jó vezéreknek üstöllést a rurális Romániára kellene vetniük figyelő szemeiket.

Mert hiába mondta Dan úr, hogy nincs két Románia. Van. És ha nem figyelnek oda, akkor előfordulhat, hogy

Aztán ott vannak az eddig okosan sunyító, megtépázott hagyományos pártok, amelyek alig várják, hogy ott folytathassák, ahol abbahagyták e kis kellemetlen intermezzo miatt. Dan úr azt mondja, új arcok kellenek a politikába. Ne mondja! És honnan? Olyan káderválság van a román politikában, hogy egy rendes államelnök minden reggel elszégyellheti magát, amikor kinéz a Cotroceni-palota ablakán. Szóval ez a politikusfrissítéses duma erősen bullshitgyanús. Nem mintha kételkednék Dan úr jóhiszeműségében.

Aztán ott van a továbbra is rohadó gazdaság, egészségügy, közoktatás meg a többi nyavalya, unalmas is sorolni.

És mi, magyarok? Először is, megnyugodhatunk. Nem lép Simion a nyakunkra. Legalábbis nem másképp, mint eddig. Vagyis de. Jelen pillanatban az AUR Románia második legerősebb pártja. Hogy ez csak hetekig lesz így, esetleg végleg, nem tudom. Sok tényező függvénye. De

Szóval jöhet a nyugi és mivel hétfő van, következhet a munka, visszatérhetünk a mindennapjainkhoz. Egyesek közülünk (többnyire, nem, kizárólag haladó értelmiségiek és haladó sajtómunkások) követelhetik Kelemen Hunor lemondását, az RMDSZ takarodását, mert hogy jaj, csapnivaló az egész bagázs. Én ezt másképp látom: az RMDSZ rohadt jól teljesített ebben az időszakban. Azon sem érdemes vitázni, hogy a félelemkeltésben teljesített-e jó, avagy a mozgósításban. Ugyanis érzésem szerint a kettő egybeesett:

Azt pedig már alig várom, hogyan fogja a haladó sajtó kimagyarázni (LOL), hogy az RMDSZ tökéletesen mozgósította a romániai magyar közösséget. Gondolom, úgy, hogy az RMDSZ szar, hiszen lám, a közösségnek önmagát kellett kirángatnia a sárból, a saját hajánál fogva, mint valami posztigazságos Münchhausen báró.

Ja igen, a fent említett mindennapok azt is jelentik, hogy visszatérhetünk az emilbocok szoftnackó világába. Ahol – félreértés ne essék –,

Ahol simán előfordulhat, hogy egy tornász srácot a fűtőtesthez kötnek és bántalmaznak, egy CFR-szurkolót megvernek, mert magyarul beszél, egy önmagát multikulti fényben láttató polgármester (Emil Boc) hosszú éveken át szopatja a magyar közösséget a kétnyelvű feliratokkal, bezárat egy múzeumi tárlatot, mert objektív történelmi okokból kifolyólag nincs benne román kiállítási tárgy… értik, ugye? Ezek a dolgok beleférnek a tolerancia és kisebbségvédelem e mintaállamába, amelyben dübörög a jogállamiség és a tolerancia. Jó munkát, jó mindennapokat kívánok! És figyeljünk egymásra!